Rupert német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rupert
Rupert királyi pecsétje (1401)
Rupert királyi pecsétje (1401)

Német király
Uralkodási ideje
1400. augusztus 21.[1]1410. május 18.
Koronázása Köln
1401. január 6.[1]
Elődje Vencel
Utódja Jobst
Zsigmond
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Született 1352. május 5.
Amberg[1]
Elhunyt 1410. május 18. (58 évesen)
landskorni vár (Oppenheim mellett)[1]
Nyughelye Heidelberg[2]
Édesapja II. Rupert rajnai palotagróf
Édesanyja Szicíliai Beatrix
Házastársa Nürnbergi Erzsébet
Gyermekei 1. Rupert (1375 – 1397)
2. Margit (1376 – 1434)
3. Frigyes (kb. 1377 – 1401)
4. Lajos (1378 – 1436)
5. Ágnes (1379 – 1401)
6. Erzsébet (1381 – 1408)
7. János (1383 – 1443)
8. István (1385 – 1459)
9. Ottó (1390 – 1461)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rupert témájú médiaállományokat.

Pfalzi Rupert (németül: Ruprecht von der Pfalz), (1352. május 5.[1]1410. május 18.[1]) német király 1400-tól, rajnai palotagróf és választófejedelem (pfalzi választó) 1398-tól III. Rupert néven. A Wittelsbach-ház tagja. I. Mária (13631401) szicíliai királynő elsőfokú unokatestvére.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

II. Rupert rajnai palotagróf és választófejedelem, valamint Aragóniai Beatrix szicíliai királyi hercegnő (II. Péter szicíliai király és Görzi Erzsébet karintiai hercegnő leánya) fiaként látta meg a napvilágot Ambergben. Anyja ágán Bajor Erzsébet német királynénak, IV. Konrád német király özvegyének és II. Menyhért karintiai hercegnek volt az ükunokája. Már fiatalon részt vett a választófejedelmi rangú Rajnai Palotagrófság kormányzásában, amit apja halála után megörökölt 1398-ban.

Megválasztása[szerkesztés]

Ő lett a négy választófejedelem egyike, akik 1400 augusztusában Oberlahnsteinben találkoztak és elmozdították trónjáról Vencelt. Ezt követően a rensi gyűlésen a három egyházi választófejedelem, valamint saját szavazata révén nyerte el a német trónt.[1] 1401. január 6-án[1] koronázták meg Kölnben.

A lemondani nem hajlandó Vencel ellen betört Csehországba, de vállalkozása sikertelenül végződött.[1] A kettejük között ekkor meginduló tárgyalások, amelyek során Vencel felajánlotta Rupertnek a római királyi címet császárként való elismerése fejében, kudarcot vallottak.[1]

Itáliai hadjárat[szerkesztés]

Rupert 1401-ben hadjáratot indított – Firenze támogatásával – az Appennini-félszigetre, melynek célja Milánó meghódítása volt.[1] A király tervei között szerepelt a császári korona megszerzése is. Hamarosan megütközött – a még Vencel által 1395-ben milánói hercegi rangra emeltGian Galeazzo Viscontival, de súlyos vereséget szenvedett tőle.[3] Gian Galeazzo Vencelt is megpróbálta Itáliába hívni, de annak otthoni gondjai és Gian Galeazzo halála miatt nem tört ki Ruperttel a háború.[4] Rupert 1401 őszén átkelt az Alpokon, de csapatai felbomlottak és 1402-ben Rupert, túl szegényen ahhoz, hogy új hadjáratot szervezzen, visszatért Németországba. Balsikere lázongást okozott Németországban, de a király találkozott néhány követőjével, hogy kivívja a békét és 1403 októberében elismertette magát IX. Bonifác pápával. Ez okozta Vencel végső bukását.

Belső lázongások[szerkesztés]

Rupert ezek után már nem vett részt lényeges vállalkozásban, ami érthető is, mert a Luxemburg (Brandenburg, Csehország) és egyes Habsburg-tartományok (Ausztria), valamint Szászország nem ismerte el uralmát.[4] Saját hívei közül előbb a mainzi választóval került viszályba, majd a birodalmi jogoknak területükön való érvényesítése miatt a badeni őrgróffal és a württembergi gróffal.[4] 1405-ben a sértett II. János érsek utóbbi két fejedelemmel és 17 sváb birodalmi várossal létrehozta ellene a Marbachi Szövetséget, amit Rupert kénytelen volt elismerni.[4]

Egyházszakadás kérdése[szerkesztés]

Rupert az egyházszakadás megszüntetésében nem játszott szerepet.[4] Az 1409-es pisai Zsinat V. Sándort emelte a pápa trónra – de így már 3 pápa lett.[4] A zsinat Vencelt ismerte el római királynak, ennek ellenére Rupert Sándor mellé állt.[4] A birodalom egyes területein – az éppen időszerű helyzettől függően – XII. Gergelyt támogatták.[4]

Rupert helyzetét a birodalmon belül az 1410-ben a mainzi érsekkel harcban álló hesseni és braunschweigi-lüneburgi tartományurakkal megkötött Marburgi Szövetség megerősítette ugyan helyzetét,[4] de ezt már nem tudta kihasználni:[4] 1410. május 18-án Landskrone várában, közel Oppenheimhez befejezte életét.

Családja[szerkesztés]

I. Rupert és felesége, Nürnbergi Erzsébet

Rupert 1374. június 27-én[5] vette el Ambergben[5] Nürnbergi Erzsébetet[5] (13581411. július 26.), V. Frigyes nürnbergi őrgróf és Meisseni Erzsébet leányát. Kilenc gyermekük született.

  1. Rupert[5] (1375. február 20., Amberg – 1397. január 25., Amberg).
  2. Margit[5] (13761434. augusztus 27., Nancy), 1394-ben hozzáment II. Károly lotaringiai herceghez.
  3. Frigyes[5] (kb. 1377, Amberg – 1401. március 7., Amberg).
  4. III. Lajos rajnai palotagróf[5] (1378. január 23.1436. december 30., Heidelberg).
  5. Ágnes[5] (13791401, Heidelberg), Heidelbergben ment hozzá, röviddel 1400 márciusa előtt Klevei Adolfhoz.
  6. Erzsébet[5] (1381. október 27.1408. december 31., Innsbruck), Innsbruckban ment hozzá 1407. december 24-én IV. Frigyes osztrák herceghez.
  7. János neumarkti palotagróf[5] (1383, Neunburg vorm Wald1443. március 13./14)., fia: III. Kristóf svéd, dán és norvég király
  8. István simmerni palotagróf[5] (1385. június 23.1459. február 14., Simmern).
  9. I. Ottó neumarkti palotagróf[5] (1390. augusztus 24., Mosbach1461. július 5.).

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rupert német király témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   119. oldal
  2. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  3. Weiszhár, 119–120. oldal
  4. ^ a b c d e f g h i j Weiszhár, 120. oldal
  5. ^ a b c d e f g h i j k l [genealogy.euweb.cz/wittel/wittel2.html Wittelsbach 2] (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés]

Előd:
II. Rupert
zweibrückeni palotagróf

(13981410)

Utód:
I. István


Előző uralkodó:
II. Rupert
Rajnai palotagróf
13981410
mint pfalzi választófejedelem
Arms of the Palatinate (Bavaria-Palatinate).svg
Következő uralkodó:
III. Lajos
Előző uralkodó:
Vencel
Német király
14001410
Német-római császár

Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburgi-házHabsburg-ház
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
Jobst
Zsigmond