Bánlaky József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bánlaky József
(születési nevén Breit József)
Életrajzi adatok
Született1863. február 14.
Lugos
Elhunyt1945. október 12. (82 évesen)
Üllő
Ismeretes mint katona
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Budapesti tudományegyetem
Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület hadtörténet
Munkahelyek
Hadtörténelmi Levéltár kutató
Jelentős munkái • Magyarország 1848/49 évi függetlenségi harczának katonai története I–III.
• Az egyetemes hadtörténelem vázlata I–II.
• A magyar nemzet hadtörténelme I–XXII.

Bánlaky József, 1916-tól doberdói, 1931-ig Breit József (Lugos, 1863. február 14.Üllő, 1945. október 12.) honvédtiszt, hadtörténész. Máig az egyik legnagyobb magyar hadtörténelmi mű, a 24 kötetes A magyar nemzet hadtörténelmének megírója.

Katonai pályája[szerkesztés]

Alsóbb iskoláit Lugoson végezte, majd 1883-tól a budapesti tudományegyetemen tanult. 1884–1885-ben elvégezte a Ludovika Akadémia egyéves önkéntesi tanfolyamát. A hivatásos tiszti vizsga letétele után 1888. május 1-jétől hadnagyi rangban a kassai magyar királyi 10. féldandárnál csapatszolgálatot teljesített, eközben 1888 és 1889 között elvégezte a budapesti hivatásos felsőbb tiszti tanfolyamot és 1889 és 1891 között a bécsi hadiiskolát. 1891. november 1-jén főhadnagyi rangban átkerült a vezérkari testületbe. 1895-ben századossá, 1902-ben őrnaggyá léptették elő. 1904. május 14-én a III. (kassai) honvéd kerületi parancsnokság vezérkari főnökévé nevezték ki. 1906. szeptember 30-ától a honvéd törzstiszti tanfolyam tanára lett, november 1-jétől alezredesi rangban. 1911. április 30-án kinevezték a miskolci 10. honvéd gyalogezred parancsnokává. Ugyanezen év május 1-jén ezredessé léptették elő. 1913. március 27-én a honvéd törzstiszti tanfolyam parancsnoka lett.

Az első világháborúban, 1914. július 27-étől a 107. népfelkelő gyalogdandár parancsnokaként frontszolgálatot teljesített. Ugyanebben az évben, augusztus 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1915. január 25-től a 109. népfelkelő dandár, majd ugyanezen év május 21-től a belőle megalakuló 16. honvéd hegyidandár parancsnoka lett. Különösen kitűnt a Doberdónál vívott harcokban, nemesi előnevét is innen kapta. 1916 májusa és októbere között a közös hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot. 1916. november 15-től a 39. honvéd gyaloghadosztály ideiglenes, 1917. februártól végleges parancsnoka. Alakulatát az erdélyi fronton vetették be. 1917. augusztus 1-jén beosztásának megtartása mellett altábornaggyá léptették elő. 1918. október végétől a VI. hadtest parancsnoka lett. 1918 novemberében Budapesten jelentkezett szolgálatra, ekkor rövid időre a Hadtörténelmi Levéltárba került, majd 1919 januárjában nyugállományba helyezték.

Szakírói és történetírói pályája[szerkesztés]

Autodidakta hadtörténészként számos tudományos igényű, a modern feldolgozásokban is forrásértékűként számon tartott mű szerzője. Elsősorban magyar hadtörténelemmel foglalkozott. Az 1890-es évek második felében megírta az 1848–49-es szabadságharc katonai történetét. A tényanyagában minden korábbinál gazdagabb munka az első hasonló jellegű mű, amelyet nem a szabadságharc résztvevője vagy kortársa írt. A tudományos igényű műben Breit a katonai kérdésekre koncentrál, szinte teljes egészében mellőzve a politikatörténeti fejtegetéseket.[1] 1911-től haláláig segédtagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Hadtörténeti Bizottságának, és rendes tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Az 1925. február 10-én megalakult Magyar Katonai Írók Köre alapító tagja, 1929. december 17-től 1940. március 13-ig elnöke, attól kezdve 1944-ig tiszteletbeli elnöke volt. Huszonnégy kötetes, A magyar nemzet hadtörténelme című műve máig a magyar hadtörténetírás egyik legkiemelkedőbb teljesítménye.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Gedrängter geschichtlicher Abriss der Gegend Orsova – Ada Kaleh. (Temesvár, 1892)
  • Az 1870–71. évi német–francia háború története, I–III. (Budapest, 1896–1899)
  • A magyar hadaknak Mária Terézia első háborúiban való közreműködésének története (Budapest, 1896)
  • Magyarország 1848–49-ik évi függetlenségi harcának katonai története (Budapest, 1897–98)
  • Bonaparte 1797. évi hadjárata (Budapest, 1900)
  • Az egyetemes hadtörténelem vázlata, I–II. (Budapest, 1900)
  • A harczászati szolgálat körébe vágó harczászati feladatok alkalmazó megbeszélése, I–II. (Budapest, 1901–1902)
  • A harctéri szolgálatról, I–II. (Budapest, 1901–1902)
  • A gyalogság harcászata (Budapest, 1907)
  • Der russisch–japanische Krieg 1904–05, I–II. (Budapest, 1910–1911)
  • A 39. honvéd-gyaloghadosztály harcai Erdély keleti határán, Magyarós elfoglalása 1917. március 8. (Budapest, 1921)
  • Az 1914. évi osztrák–magyar–szerb–montenegrói hadjárat (Budapest, 1925)
  • A magyarországi 1918–19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története, I–III. (Budapest, 1925–1929)
  • A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. (Budapest, 1928–1942) (Online változat: MEK-OSZK.hu adatbázisban).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]