Bánlaky József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánlaky József
Születési név Breit József
Született 1863. február 14.
Lugos
Elhunyt 1945. október 12. (82 évesen)
Üllő
Foglalkozása honvédtiszt,
hadtörténész

Bánlaky József, 1916-tól doberdói, 1931-ig Breit József (Lugos, 1863. február 14.Üllő, 1945. október 12.) honvédtiszt, hadtörténész.

Katonai pályája[szerkesztés]

Alsóbb iskoláit Lugoson végezte, majd 1883-tól a budapesti tudományegyetemen tanult. 1884-85-ben elvégezte a Ludovika Akadémia egyéves önkéntesi tanfolyamát. A hivatásos tiszti vizsga letétele után 1888. május 1-jétől hadnagyi rangban a kassai magyar királyi 10. féldandárnál csapatszolgálatot teljesített, eközben 1888 és 1889 között elvégezte a budapesti hivatásos felsőbb tiszti tanfolyamot és 1889 és 1891 között a bécsi hadiiskolát. 1891. november 1-jén főhadnagyi rangban átkerült a vezérkari testületbe. 1895-ben századossá, 1902-ben őrnaggyá léptették elő. 1904. május 14-én a III. (kassai) honvéd kerületi parancsnokság vezérkari főnökévé nevezték ki. 1906. szeptember 30-ától a honvéd törzstiszti tanfolyam tanára lett, november 1-jétől alezredesi rangban. 1911. április 30-án kinevezték a miskolci 10. honvéd gyalogezred parancsnokává. Ugyanezen év május 1-jén ezredessé léptették elő. 1913. március 27-én a honvéd törzstiszti tanfolyam parancsnoka lett.

Az első világháborúban, 1914. július 27-étől a 107. népfelkelő gyalogdandár parancsnokaként frontszolgálatot teljesített. Ugyanebben az évben, augusztus 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1915. január 25-től a 109. népfelkelő dandár, majd ugyanezen év május 21-től a belőle megalakuló 16. honvéd hegyidandár parancsnoka lett. Különösen kitűnt a Doberdón vívott harcokban, nemesi előnevét is innen kapta. 1916 májusa és októbere között a közös hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot. 1916. november 15-től a 39. honvéd gyaloghadosztály ideiglenes, 1917. februártól végleges parancsnoka. Alakulatát az erdélyi fronton vetették be. 1917. augusztus 1-jén beosztásának megtartása mellett altábornaggyá léptették elő. 1918. október végétől a VI. hadtest parancsnoka lett. 1918 novemberében Budapesten jelentkezett szolgálatra, ekkor rövid időre a Hadtörténelmi Levéltárba került, majd 1919 januárjában nyugállományba helyezték.

Szakírói és történetírói pályája[szerkesztés]

Autodidakta hadtörténészként számos tudományos igényű, a modern feldolgozásokban is forrásértékűként számon tartott mű szerzője. Elsősorban magyar hadtörténelemmel foglalkozott. Az 1890-es évek második felében megírta az 1848–49-es szabadságharc katonai történetét. A tényanyagában minden korábbinál gazdagabb munka az első hasonló jellegű mű, amelyet nem a szabadságharc résztvevője vagy kortársa írt. A tudományos igényű műben Breit a katonai kérdésekre koncentrál, szinte teljes egészében mellőzve a politikatörténeti fejtegetéseket.[1] 1911-től haláláig segédtagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Hadtörténeti Bizottságának. Rendes tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak is. Az 1925. február 10-én megalakult Magyar Katonai Írók Köre alapító tagja, 1929. december 17-től 1940. március 13-ig elnöke, attól kezdve 1944-ig tiszteletbeli elnöke volt. Huszonnégy kötetes, A magyar nemzet hadtörténelme című műve máig a magyar hadtörténetírás egyik legkiemelkedőbb teljesítménye.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Gedrängter geschichtlicher Abriss der Gegend Orsova – Ada Kaleh. (Temesvár, 1892)
  • Az 1870–71. évi német–francia háború története, I–III. (Budapest, 1896–1899)
  • A magyar hadaknak Mária Terézia első háborúiban való közreműködésének története (Budapest, 1896)
  • Magyarország 1848–49-ik évi függetlenségi harcának katonai története (Budapest, 1897–98)
  • Bonaparte 1797. évi hadjárata (Budapest, 1900)
  • Az egyetemes hadtörténelem vázlata, I–II. (Budapest, 1900)
  • A harczászati szolgálat körébe vágó harczászati feladatok alkalmazó megbeszélése, I–II. (Budapest, 1901–1902)
  • A harctéri szolgálatról, I–II. (Budapest, 1901–1902)
  • A gyalogság harcászata (Budapest, 1907)
  • Der russisch–japanische Krieg 1904–05, I–II. (Budapest, 1910–1911)
  • A 39. honvéd-gyaloghadosztály harcai Erdély keleti határán, Magyarós elfoglalása 1917. március 8. (Budapest, 1921)
  • Az 1914. évi osztrák–magyar–szerb–montenegrói hadjárat (Budapest, 1925)
  • A magyarországi 1918–19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története, I–III. (Budapest, 1925–1929)
  • A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. (Budapest, 1928–1942) (Online változat: MEK-OSZK.hu adatbázisban).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]