Bajor Johanna cseh királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bajor Johanna cseh királyné
Joanna of Bavaria.jpg
Született 1356
Hága
Elhunyt 1386. december 31. (29-30 évesen)
Prága
Állampolgársága német
Házastársa IV. Vencel cseh király
SzüleiBriegi Margit
I. Albert bajor herceg
Foglalkozása királyné
Sírhely Szent Vitus-székesegyház
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajor Johanna cseh királyné témájú médiaállományokat.

Bajor Johanna (13561386. december 31.) német királyné, IV. Vencel cseh király első felesége.

Családja[szerkesztés]

Szülei: I. (Wittelsbach) Albert bajor herceg és első neje, Briegi Margit legnicai hercegnő második gyermeke és második leánya. A szülők valamikor 1353. július 19. után házasodtak össze.

Apai nagyszülők: IV. Lajos német-római császár és második felesége, Holland Margit hainaut-i és holland grófnő

Anyai nagyszülők: I. (Piast) Lajos legnicai herceg és Głogów-Żagań Ágnes hercegnő

Élete[szerkesztés]

Johanna 1370. szeptember 29-én hozzáment az akkor 9 esztendős jövendőbeli IV. (Luxemburg) Vencel cseh királyhoz. (Vencel édesapja, IV. Károly német-római császár először azt tervezte, hogy fia felesége Nürnberg-i Erzsébet várgrófnő lesz, ám ő végül 1374-ben a leendő német király, Wittelsbach Rupert hitvese lett.)

Édesapja 1378-ban bekövetkező halála után Vencel megörökölte mind a cseh, mind pedig a német-római koronát. 1373-ban a kisfiú lett Brandenburg következő választófejedelme, 1383-tól pedig Luxemburg hercege. Tizenhat éven át tartó frigyük sajnos gyermektelen maradt, állítólag a király terméketlensége miatt.

Johanna 1386. december 31-én, 30 éves korában távozott az élők sorából. Özvegye fényűző temetést rendezett neki a Žebrák várában. Földi maradványait később átszállították a Prágai Kastélyba. A már régóta fiúörökösre áhítozó uralkodó 1389. május 2-án ismét megnősült. Új felesége Johanna egyik unokatestvére, a körülbelül 13 esztendős Wittelsbach Zsófia bajor hercegnő lett. 30 évig tartó házasságuk szintén meddő maradt, ezért a király 1419-ben bekövetkezett halála után a cseh trónt Luxemburgi Zsigmond német-római császári herceg, Anjou Mária magyar királynő özvegye foglalhatta el. 1378-tól Zsigmond megkapta a brandenburgi választófejedelem rangot is. 1400-tól Wittelsbach Rupert (Nürnbergi Erzsébet férje) lett az új német király. A luxemburgi hercegi címet 1388-tól Luxemburgi Jobst morva őrgróf viselhette.

Források[szerkesztés]