Anjou Károly calabriai herceg (1271–1295)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Anjou Martell Károly
Martell károly.jpg
Uralkodóház Magyar–Anjou
Született 1271. szeptember 15.
Nápoly
Elhunyt 1295. augusztus 12. (23 évesen)
Nápoly
NyughelyeSanta Maria Assunta-katedrális, Nápoly
Házastársa Habsburg Klemencia
Gyermekei I. Károly magyar király
Beatrix viennois-i dauphine
Klemencia francia királyné
Édesapja II. Károly nápolyi király
Édesanyja Magyarországi Mária
Vallása római katolikus
Anjou Martell Károly címere
Anjou Martell Károly címere
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anjou Martell Károly témájú médiaállományokat.

Anjou Martell Károly (olaszul Carlo Martello d'Angiò) (Nápoly, 1271. szeptember 8. – Nápoly, 1295. augusztus 19.) nápolyi Anjou-herceg, II. (Sánta) Károly és Árpád-házi Mária gyermeke – ezáltal V. István magyar király unokája –, Magyarország trónkövetelője volt. Trónigényét korai halálát követően fia, Károly Róbert vitte tovább és váltotta valóra.

Élete[szerkesztés]

1271. szeptember 8-án Nápolyban született Sánta Károly Anjou herceg (a későbbi II. (Sánta) Károly nápolyi király) és V. István magyar király leányának, Máriának elsőszülött fiaként. Nápolyban, Nocerában és Montefortéban De la Forrest István felügyelete alatt nevelkedett. 1281. január 11-én Bécsben feleségül vette Habsburg Rudolf német király leányát, Klemenciát, amely házasságából született 1288-ban a későbbi Károly Róbert magyar király.

Mivel apja 1284-ben III. Péter aragóniai király fogságába esett, nagyapja, I. Károly pedig néhány hónappal ezután, 1285. január 6-án meghalt, II. (Sánta) Károly fogsága és távollétei idején a nápolyi királyságot a kiskorú Martell Károly nevében anyja, majd 1289-től maga Martell Károly kormányozta, de trónra nem lépett.

Anyai nagybátyja, IV. László magyar király halála után anyja 1292. január 6-án lemondott javára magyar trónigényéről, s ettől kezdve a „Magyarország királya” címet használta. 1294 után kezdett lépéseket tenni magyar trónigényének érvényesítésére, de nem tudott hathatósan fellépni III. Andrással szemben, mert rövidesen meghalt.

1295. augusztus 19-én halt meg pestisben[1] Nápolyban, néhány hónappal azután, hogy apja Franciaországba távozása után ismét átvette a nápolyi királyság kormányát. Egyes források szerint mérgezett ostyát evett, s ez okozta halálát.

Halála után anyja, Mária királyné támogatásával fia, Károly Róbert lépett fel trónkövetelőként III. András ellenében, és az Árpád-ház kihalása után el is nyerte a magyar koronát, uralomra juttatva a magyar trónon az Anjou-dinasztiát, amely férfiágon 1382-ig, nőágon 1395-ig uralkodott, és Lengyelország koronáját is viselte 13701399 között.

Gyermekei[szerkesztés]

1281. január 11-én Bécsben vette feleségül Habsburg Klementinát (kb. 1262 - 1293), Habsburg Rudolf német király és Gertrud von Hohenberg grófnő leányát. Házasságukból három gyermek született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kristó Gyula: Károly Róbert családja. AETAS, XX. évf. 4. sz. (2005) 14–28. o.

További információk[szerkesztés]