II. Károly nápolyi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Sánta Károly nápolyi király
Charles II of Naples.jpg
II. Sánta Károly nápolyi király

Nápolyi király, Albánia királya, Akháj herceg, Anjou grófja
Uralkodási ideje
1285. január 7.1309. május 5.
Elődje I. Károly
Utódja Róbert
Életrajzi adatok
Uralkodóház Anjou-ház
Született 1254
Elhunyt 1309. május 5.
Házastársa Mária magyar hercegnő
Gyermekei Károly, Lajos, Róbert, Fülöp, Rajmund Berengár, János, Trisztán, Péter, János, Margit, Blanka, Eleonóra, Mária, Beatrix
Édesapja I. Károly
Édesanyja Provance-i Beatrix
II. Károly címere az anjou-ház liliomjaival és a jeruzsálemi királyság keresztjével.

II. Sánta Károly (franciául le Boiteux, olaszul lo Zoppo) (12541309. május 5.) Nápoly és Szicília királya, névleg Jeruzsálem királya és Salerno hercege volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja I. Anjou Károly, aki az 1260-as években hódította meg a normannoktól a nápolyi és a szicíliai királyságokat. Anyja Provence-i Beatrix.

1282 húsvétján az ún. szicíliai vecsernye során Szicília lakosai lemészárolták a szigeten tartózkodó francia katonákat és I. Károly tisztviselőit. A szigetet III. Péter aragóniai király szállta meg. Az ellene indított nápolyi flottát II. Károly irányította, de az 1284. június 5-én a nápolyi öbölben vívott csata során vereséget szenvedett Ruggiero di Lauria admirálistól és Károly fogságba esett.

1288-ban I. Eduárd angol király közbenjárására III. Péter és II. Károly békét kötött és Károlyt szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy megelégszik a nápolyi királysággal. Szicília a béke értelmében az aragóniai uralkodó befolyása alá került, illetve Károlynak rá kellett beszélni unokaöccsét, Valois Károlyt, hogy 20 000 ezüst fejében mondjon le az aragóniai királyi címről – ezt IV. Márton pápa adta Valois Károlynak, mivel így akarta megbüntetni III. Péter királyt Szicília megszállása miatt.

Károly szabadon engedése után három fia és mintegy 60 provence-i nemes továbbra is az aragóniai király túsza maradt, értük Károly 30000 ezüstmárkát ígért kifizetni, vagy pedig önként visszatért volna a fogságba, ha három éven belül ezt nem tudja teljesíteni. Szabadon engedése után azonban Rieti-be sietett, ahol IV. Miklós pápa felmentette minden esküje alól, 1289-ben Szicília királyává koronázta és kiátkozta ellenségét, III. Alfonz aragóniai királyt. Ezzel egyidőben Valois Károly előkészületeket tett az aragóniai királyság elleni hadjáratra a kasztíliai királysággal szövetségben. Alfonz ekkor beleegyezett a taragoni béke aláírásába, ígéretet tett a Jakab öccsének küldött támogatás visszahívására, lemondott Szicíliáról és hűbért fizetett a pápának. Azonban a békeszerződés életbe lépése előtt Alfonz meghalt, az aragóniai trónt öccse, Jakab foglalta el és a szicíliai trónt öccsére, Frigyesre hagyta.

Az 1294-ben Nápolyban megválasztott VIII. Bonifác pápa próbált Jakab és Károly között közvetíteni, ennek eredményeként aláírták az anagni szerződést: Jakab feleségül vette Károly lányát, Anjou Blankát, a pápától megkapta volna Szardíniát és Korzikát és átadta Szicíliát Károlynak.

A szigetet ténylegesen birtokló Frigyest azonban nem lehetett a szerződés elfogadására rávenni és a sziget lakosságának támogatásával Szicília királyává koronázták. Károly, a pápa, Valois Károly és Jakab támogatásával, tengeren és szárazföldön indított támadást Frigyes ellen, de nem tudta meghódítani azt, sőt az 1299-ben vívott La Falconara-i csata során fia, Fülöp is fogságba esett. 1302-ben írták alá a végleges békeszerződést Caltabellotta-ban, amelyben Károly minden követelését feladta Szicíliára nézve, és Elinor lányát feleségül adta Frigyeshez.

Károly utolsó éveit Nápolyban töltötte, 1309. május 5-én halt meg, utóda fia, Róbert volt.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1270-ben vette feleségül Árpád-házi Mária magyar hercegnőt (1257 – 1323. március 25.), V. István magyar király és Kun Erzsébet lányát, akitől 14 gyermeke született:

  1. Anjou Martell Károly herceg, a magyar trón követelője
  2. Toulouse-i Szent Lajos (1275. február 9.1298. augusztus 19.), Toulouse püspöke
  3. Róbert nápolyi király, 1. felesége Jolán szicíliai és aragón királyi hercegnő, 2 fiú, 2. felesége Aragóniai Sancia mallorcai királyi hercegnő
  4. Fülöp, Tarantó hercege, Akháj herceg, Románia despotája, Durazzo hercege, névleges címzetes konstantinápolyi latin császár
  5. Rajmund Berengár (12811307), Provence grófja, Piedmont és Andria hercege
  6. János (12831308), pap
  7. Trisztán (12841288)
  8. Péter durazzói herceg (12911315. augusztus 29.), Gravina grófja
  9. János durazzói herceg (12941336. április 5.), akháj herceg, Gravina grófja. 1. felesége I. Matild, Achaja uralkodó hercegnője, akit 1318-ban erőszakkal vett feleségül, hogy megszerezze az Achajai Hercegséget. Miután ezt elérte, 1321-ben elvált tőle, második felesége Périgord Ágnes
  10. Margit (12731299. december 31.), Anjou és Maine grófnője, 1290-ben feleségül ment Valois Károly francia királyi herceghez.
  11. Blanka (12801310. október 14.), 1295. november 1-jén feleségül ment II. Jakab aragóniai királyhoz.
  12. Eleonóra, (1289 – 1341. augusztus 9.), 1303. májusában Messinában feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.
  13. Mária (1290 – kb. 1346), 1304. szeptember 20-án Palma de Mallorca városában feleségül ment I. Sancho mallorcai királyhoz.
  14. Beatrix (12951335), 1. férje VIII. Azzo, Este ura, 2. férje Balzo Bertalan andriai gróf


Előző uralkodó:
I. Károly
Szicíliai uralkodó
1285 – 1309 (Nápolyban)
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
Róbert
Előző uralkodó:
I. Károly
Akháj fejedelem
1285 – 1309
II. Vilmos címere
Következő uralkodó:
I. Fülöp
Előző uralkodó:
I. Károly
Jeruzsálem királya
1285 – 1309
A Jeruzsálemi Királyság címere
Következő uralkodó:
Róbert

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]