I. Károly szicíliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Károly
Charles d'Anjou első címere: a francia liliomos és a kasztíliai kastélyos pajzsok egyesítéséből (1246-ig)
1246-ban Károly címere megváltozott, ezt a változatot használta a Szicíliai Királyság is

I. Károly (1227. márciusaFoggia, 1285. január 5.) Szicília és Nápoly, valamint Albánia és Jeruzsálem királya, akháj fejedelem, VIII. Lajos francia király és Kasztíliai Blanka királyné legkisebb gyermeke, Szent Lajos öccse, a harmadik Anjou-ház megalapítója volt.

Származása, ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles I d'Anjou comte de Provence (Statue in Hyères)

Atyja halála után jött világra. 1246-ban házassága révén Provence és Forcalquier grófságának ura lett, és ugyanebben az évben kapta meg apanázsul az újonnan kreált Anjou és Maine grófságait fivérétől.

1248-ban csatlakozott az Egyiptom ellen indított VII. keresztes hadjárathoz. A 1250-es manszúrai csatát követően bátyjához hasonlóan ő is fogságba esett, majd kiváltásuk után fivérével, Alphonse de Poitiers-val együtt hazatért, hogy segítsék a régensként kormányzó édesanyjukat, akitől 1252-es halála után bátyjuk 1254-es hazatértéig átvették a régensséget.

A szicíliai–nápolyi királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1264-ben érkezett el a nagy lehetőség számára, amikor IV. Orbán pápa segítségül hívta a szicíliai Hohenstauf Manfréd ellen, majd miután a 1266-os beneventói ütközetben ez utóbbi elesett, IV. Kelemen Szicília királyává koronázta. 1268-ban Manfréd unokaöccsét, Konradint is legyőzte a tagliacozzói ütközetben, ezzel végleg megszilárdította uralmát a Dél-Itáliát és Szicíliát magába foglaló királyságban.

Az ő érdekeit szolgálta, amikor 1270-ben fivére, a francia király úgy döntött, hogy Tunisz hafszida emírje, al-Musztanszir ellen indítja el a VIII. keresztes hadjáratot, mivel az arab uralkodó menedéket adott több szicíliai ellenfelének. Károly állítólag elhitette bátyjával, hogy Musztanszir némi erőfitogtatás hatására hajlandó katolizálni – ami nem volt igaz, ráadásul a hadjárat a hőség és a járványok miatt katasztrófába torkollt. Amikor a szicíliai erősítése megérkezett, Szent Lajos már halott volt, Károlyra csak a békekötés feladata maradt, hogy unokaöccse, III. (Merész) Fülöp mielőbb hazatérhessen, hogy megkoronázzák. Ezt követően Fülöp döntéseit nagyban befolyásolták nagybátyja törekvései.

Károly katonáinak és adminisztrációjának túlkapásai és kegyetlenségei gyűlöltté tették a szicíliak szemében, és 1282 húsvétján az ún. szicíliai vecsernye során lemészárolták a sziget franciáit. A szigetet III. Péter aragóniai király szállta meg, de a Szicíliai Királyság kontinentális része – amit ettől fogva Nápolyi Királyságnak neveztek, noha hivatalosan továbbra is az eredeti nevét viselte – megmaradt Károly kezében. A francia Fülöp király és Károly támogatásával megválasztott IV. Márton pápa azonnal felsorakozott Károly mellett: Pétert kiátkozták, Fülöp fiát, Valois Károlyt Aragónia királyává koronázták, a francia sereg pedig 1284-ben kudarccal végződő keresztes hadjáratra indult az Ibériai-félszigetre.

I. Károly szicíliai király aranypénze. Az előlapon a szicíliai-jeruzsálemi címer, a hátoldalon az angyali üdvözlet látható (1277 után)
1277-ben Károly megvásárolta a Jeruzsálemi Királyságot is, ekkor egyesítette a szicíliai és a jeruzsálemi címert

Keleti ambíciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlynak azonban nagyobb ambíciói voltak: a Balkánon is terjeszkedni akart. Ehhez támogatót is talált II. Balduin, az 1264-ben elűzött konstantinápolyi latin császár személyében, akinek megígérte, hogy visszaszerzi császárságát. 1267-ben így meghódította Durazzo vidékét, és Albánia királyává proklamálta magát. 1269-ben a keresztes háborúra készülve Károly békét kötött a restaurált Bizánci Birodalom szövetségeseivel, a genovaiakkal, majd az afrikai hadműveletek lezárását követően flottája támadásra indult Konstantinápoly felé. Az expedíció súlyos kudarcba fulladt, mivel a szörnyű időjárás elpusztította a hajóhadat.

A II. Baldvinnak nyújtott támogatás azonban nem volt ingyen: Károly az akháj fejedelmi cím elismerését, több égei-tengeri szigetet és az elkövetkező hódítások harmadát követelte érte. Az előbbire az jogosította fel, hogy 1271-ben II. Vilmos fejedelem lányát, Isabelle de Villehardouint összeházasította saját fiával, Philippe-pel, aki 1277-ben meghalt. Vilmos 1278-as halálát követően így Philippe atyjára szállt a trón. Károly 1280-ban itteni helyzetét megerősítendő 8 000 katonát menesztett az erős bizánci erőd, Berat ellen. Az ostrom 1281 májusáig húzódott, amikor is VIII. Mihály unokaöccse, Tarkhaniotész vezetésével a bizánci sereg szétverte a támadókat. A helyzetet már az sem menthette meg, hogy az 1281-ben pápává választott IV. Márton kiátkozta Mihályt, aki éppen Károly törekvéseit megcsáklyázandó mondta ki a katolikus és az ortodox egyház egyesülését 1274-ben.

1277-ben Antiochiai Mária eladta Károlynak az örökösödési jogát, így az 1278-ban a névleges jeruzsálemi királyi címét is felvette.

Házasságai, utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly első felesége Provence-i Beatrix, Provence és Forcalquier grófnője, IV. Rajmond Berengár provence-i gróf és Savoyai Beatrix lánya volt. 1246-ban házasodtak össze, és Beatrix 1267-ben bekövetkezett haláláig hét gyermekük született:

Második, 1268-ban kötött házassága Burgundiai Margittal, Burgundiai Eudo nevers-i és II. Matild bourboni úrnő lányával, Tonnerre grófnőjével, melyből egy csecsemőkorában meghalt kislány született.


Előző uralkodó:
I. Manfréd
Szicíliai uralkodó
1264 – 1285
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
II. Károly
Előző uralkodó:
II. Vilmos
Akháj fejedelem
1278 – 1285
II. Vilmos címere
Következő uralkodó:
II. Károly
Előző uralkodó:
I. Hugó
Jeruzsálem királya
1278 – 1285
A Jeruzsálemi Királyság címere
Következő uralkodó:
II. Henrik