III. Konrád jeruzsálemi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Konrád jeruzsálemi király
Konradin.jpg
Született
1252. március 25.[1]
Elhunyt
1268. október 29. (16 évesen)[1]
Nápoly[2]
Állampolgársága német
Szülei Bajor Erzsébet német királyné
IV. Konrád német király
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Konrád jeruzsálemi király témájú médiaállományokat.

Konradin vagy Ifjabb Konrád (olaszul Corradino), (1252. március 25.[3], Wolfstein vára,[3] Landshut[3]1268. október 29.,[3] Nápoly[3]) jeruzsálemi (12541268) és szicílai király (12541258), valamint a Hohenstaufen család utolsó törvényes házasságból született sarja.[3]

IV. Konrád német király és Bajor Erzsébet fiaként született.[3] Amikor nagybátyja, Manfréd király 1266. február 26-án a beneventói ütközetben elesett, az itáliai ghibellinek felszólították, hogy álljon élükre,[3] s Konradin 1267. őszén nagybátyja Lajos herceg, mostoha atyja Menyhért, tiroli gróf és fiatal barátja Badeni Frigyes kíséretében[3] átkelt az Alpokon és előrenyomult Rómáig,[3] hol rendkívüli fénnyel fogadták.[3] 1268. augusztus 11-én Konradin 10 000 főre menő seregével Rómából Luceria felmentésére indult,[3] miközben Anjou Károllyal Scurcola és Tagliacozzo között (1268. augusztus 23.) csatára került a sor.[3] Kezdetben a németeknek kedvezett a szerencse, sőt a franciák már futásnak indultak, de Anjou Károlynak csele s hirtelen támadása a győzelmet kezükből kicsikarta.[3] Konradin és barátja Frigyes Rómába, majd Astura várába siettek,[3] hogy onnan hajón Szicíliába meneküljenek,[3] de Frangipani János árulása az utolsó percben, midőn már hajóra akartak szállani, a menekülőket Anjou Károly kezébe juttatta.[3] A foglyokat Nápolyba vitték, ahol a törvényszék őket ugyan felmentette,[3] de Anjou Károly halálra ítélte őket s így Konradin 12 társával együtt 1268. október 29-én Nápoly piacán lefejeztetett.[3] Konradint és barátját Nápolyban a Santa Maria del Carmine-templomban temették el;[3] hamvaik fölé Miksa bajor trónörökös 1847-ben márványsíremléket állíttatott.[3]

A daliás ifjúnak tragikus sorsát több német költő és színműíró is feldolgozta (Klinger, Raupach, Köster, Herrig, Maltzahn stb.).

Eredeti források[szerkesztés]

  • Schirrmacher: Die letzten Hohenstaufen (Göttinga, 1871)[3]
  • del Giudice: Il giudizio e la condanna di Corradino (Nápoly, 1876)[3]
  • Hampe: K. von Hohenstaufen (1894)[3]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Konrád jeruzsálemi király témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 118565141, 2015. augusztus 14.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x Bokor József (szerk.). Konradin, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 


Előző uralkodó:
I. Konrád
Szicíliai uralkodó
12541258
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
I. Manfréd
Előző uralkodó:
II. (Hohenstaufen) Konrád
Jeruzsálem királya
1254 – 1268
A Jeruzsálemi Királyság címere
Következő uralkodó:
I. (Lusignan) Hugó