(VII.) Henrik német király
| (VII.) Henrik | |
 | |
| Német király | |
| Uralkodási ideje | |
| 1220. április 23. – 1235. július | |
| Koronázása | Aachen 1222. május 8. |
| Elődje | II. Frigyes |
| Utódja | II. Frigyes |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Stauf-ház |
| Született | 1211[1] Szicília[2] |
| Elhunyt |
Martirano,[2] Szicíliai Királyság |
| Nyughelye | Cosenza |
| Édesapja | II. Frigyes |
| Édesanyja | Aragóniai Konstancia |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Babenbergi Margit |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz (VII.) Henrik témájú médiaállományokat. | |
(VII.)[3] Henrik (németül: Heinrich (VII.)), (1211.[2][4] – 1242. február 12.[2][4]) szicíliai király 1212-től, német király 1220-tól és sváb herceg (II. Henrik néven) 1216-tól.
Élete
[szerkesztés]Ifjúkora
[szerkesztés]II. Frigyes német-római császár és Aragóniai Konstancia fiaként született. Gyermekkora nagy részét Németországban töltötte.[2] 1212-ben Szicília királyává koronázták, 1216-ban pedig sváb herceg lett.[2]
Megkoronázása
[szerkesztés]Királlyá koronázását III. Ince pápa szorgalmazta abban a reményben, hogy így sikerül leválasztani Szicíliát a Német-római Birodalomról, amire Frigyes ígéretet is tett neki.[2] Henriket azonban így is a rómaiak királyává (azaz német királlyá) választották 1220 áprilisában Frankfurtban, majd 1222. május 8-án Aachenben meg is koronázta gyámja, Engelbert kölni érsek.[2] Amikor az érseket 1225-ben meggyilkolták, Németországban forrongás támadt, és Frigyesnek a fiához fűződő viszonya kiéleződött.[2] 1228-tól gyakorlatilag ő képviselte Németországban a császári hatalmat.[4]
Lázadás édesapja ellen
[szerkesztés]Város- és hivatalnokbarát politikája miatt az 1230-as évek elejétől fogva egyre inkább szembekerült Frigyessel, valamint a német fejedelmekkel – akiknek segítségét a pápa elleni harcában édesapja nem nélkülözhette.[4] Ez utóbbiak kényszerítették ki aztán Henriktől az 1231-es wormsi birodalmi gyűlésen a városok elleni fellépést, illetve a majd Frigyes által majd 1232-ben jóváhagyott Statutum in favorem principum kiadását.[4] Ez a statutum 1220-as elődjével együtt Németország önálló, feudális államokká történő széthullását készítette elő.[4]
Ugyancsak 1231-ben Henrik nem volt hajlandó megjelenni a ravennai diétán.[2] 1232-ben meghódolt Frigyes előtt,[2] a cividalei találkozót Henrik mély megaláztatásként élte át.[4] Hogy városok támogatását elnyerje, a wormsi határozatokkal ellenkező jogokat adományozott nekik.[5] A következő évben, 1233-ban kiáltványt intézett a fejedelmekhez s 1234-ben kibontotta a lázadás zászlaját Boppardnál.[2] A felkeléshez az augsburgi és a würzburgi püspökök és a montferrati őrgróf csatlakozott.[6] Henriknek még ez év decemberében sikerült szövetséget kötnie a lombardokkal.[2] A minderről tudomást szerző Frigyes 1235-ben hadsereggel kelt át Németországba,[6] mire kevés támogatója cserben hagyta a társkirályt.[2][6]
Bebörtönzése, halála
[szerkesztés]_Huldigung_Wuerzburg_1234.jpeg)
Henrik, miután Worms elleni támadása kudarcba fulladt,[2][6] meghódolt édesapja előtt.[6] Bebörtönözték – egyelőre Németországban.[2] Hivatalos trónfosztását nem tartották szükségesnek, hiszen megszegte az 1232-ben édesapjának tett hűségesküjét.[2] Egy idő után az apuliai San Felicébe, majd a calabriai Martirano börtönébe vitték.[2] Itt 7 évnyi raboskodás után a császár magához rendelte fiát, aki útközben lovával egy szakadékba zuhant.[6]
Gyermekei
[szerkesztés]Henrik 1225-ben,[7] Nürnbergben[7] házasodott össze Babenbergi Margittal[7] (1204 – 1266. október 29.), VI. Lipót osztrák herceg leányával, aki két fiút szült férjének:
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 p11404.htm#i114032
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 268. oldal
- ↑ Általában nem tartják számon a német királyok között, és sorszámát, a VII.-et zárójelbe szokták tenni. (U. és d., 268. o.)
- 1 2 3 4 5 6 7 Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 85. oldal
- ↑ Weiszhár, 85–86. oldal
- 1 2 3 4 5 6 Weiszhár, 86. oldal
- 1 2 3 4 5 Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
További információk
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Német királyok listája
- Német királyok családfája
A Wikimédia Commons tartalmaz (VII.) Henrik német király témájú kategóriát.
| Előző uralkodó: I. Frigyes |
 |
Következő uralkodó: I. Frigyes |
| Előző uralkodó: VII. Frigyes |
Következő uralkodó: III. Konrád |
