Manfréd szicíliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manfréd
Hohenstaufen Manfréd
Manfréd megkoronázása
Manfréd megkoronázása

Szicíliai Királyság királya
Manfredi I
Uralkodási ideje
1258. augusztus 1266. február 26.
KoronázásaPalermo
1258. augusztus 10.
Elődje II. Konrád
Utódja I. (Anjou) Károly
Szicíliai Királyság régense
Manfredi di Hohenstaufen
Uralkodási ideje
1250. december 13. 1258. augusztus
Elődje I. (Hohenstaufen) Frigyes
Utódja ő maga mint király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hohenstaufen-ház
Született 1232
Venosa, Szicíliai Királyság
Elhunyt 1266. február 26. (33-34 évesen)[1][2][3]
Benevento, Szicíliai Királyság
Nyughelye1. Beneventói csatatér
2. Garigliano-folyó partja
Édesapja II. Frigyes német-római császár és szicíliai király (1194–1250)
Édesanyja Bianca Lancia buscai őrgrófnő (–1333/34)
Testvére(i)
Házastársa 1. Beatrix savoyai hercegnő (1223–1259)
Házastársa 2. Angelina Ilona epiroszi úrnő (1242–1271)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Konstancia (1249–1302)
2. feleségétől:
2. Beatrix (–1307/08)
3. Henrik (1262–1318)
4. Frigyes (–1312 után)
5. Enzio (–1301 előtt)
6. Flordelis hercegnő (–1297 után)
Ismeretlen nevű ágyasától:
7. Beatrix
A Wikimédia Commons tartalmaz Manfréd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Manfréd (Venosa, 1232. – Benevento, 1266. február 26.), olaszul: Manfredi, nápolyi olasz nyelv: Manfredi 'e Hohenstaufen, németül: Manfred, szicíliai király. Hohenstaufen Anna nikaiai császárné édesbátyja és III. Jóannész nikaiai császár sógora, valamint (VII.) Henrik német király és IV. Konrád jeruzsálemi, német és szicíliai király féltestvére. A Hohenstaufen-ház tagja.

Élete[szerkesztés]

II. Frigyes német-római császárnak és szicíliai királynak Bianca Lancia buscai őrgrófnővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatából származó törvényesített fia. Apja elismerte törvényes fiának, és végrendeletében kinevezte a Szicíliai Királyság kormányzójává, amit bátyja, az új szicíliai király (1250), Konrád is elismert. Bátyja halála (1254) után annak fia, Konradin nevében gyakorolta tovább régensként a hatalmat, aki ekkor Németországban tartózkodott. Amikor 1258-ban elterjedt az a hír, hogy unokaöccse meghalt, királlyá kiáltotta ki magát, és 1258. augusztus 10-én Palermóban királlyá koronázták. A hír ugyan hamisnak bizonyult, de Manfréd nem mondott le királyi címéről. A Hohenstaufen-házzal szembenálló pápák kiátkozták Manfrédet, de ennek ellenére is meg tudta hosszú ideig őrizni a hatalmát, és legidősebb lánya, Konstancia házasságával, amelyet az aragón trónörökössel, Péterrel, II. Jakab aragóniai királynak és Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnőnek, II. András magyar király lányának a fiával kötött 1262-ben, sikerült nemzetközileg is elismertetni a királyságát. IV. Kelemen pápa azonban VIII. Lajos francia király fiának és IX. (Szent) Lajos öccsének, Károlynak, Anjou grófjának juttatta a királyságot, és ő a beneventói csatában 1266. február 26-án legyőzte Manfrédot, aki a csatában életét vesztette. Manfréd családját, feleségét, kiskorú gyermekeit a győztes fogságba vetette, fiait megvakíttatta, akik halálukig nápolyi fogságban maradtak, míg lányai később visszanyerhették a szabadságukat. Legidősebb lánya, Konstancia ekkor már aragóniai királynéként távol élt apjától, de családja veszte mély nyomot hagyott a lelkében, és csak az alkalomra várt, hogy visszavágjon az Anjouknak.

Anjou Károly elfoglalta az egész Szicíliai Királyságot, és székhelyét Nápolyba tette. Manfréd unokaöccse megpróbálta visszaszerezni a Hohenstaufenek királyságát 1268-ban, de Anjou Károly őt is legyőzte, fogságba ejtette, és lefejeztette. 1282-ben Manfréd veje, III. Péter aragóniai király a Szicíliai vecsernye néven elhíresült felkelés révén visszafoglalta Szicília szigetét az Anjouktól, bár az egész Szicíliai Királyságot nem sikerült elfoglalnia, de a két Szicília megosztottsága 1816-ig fennmaradt, mikor újra hivatalosan is egyesítették a két független országrészt. A két Szicíliai Királyság hivatalosan csak 1302-ben ismerte el egymást.

Manfrédot először a beneventói csatatéren temették el, majd a Garigliano-folyó partján helyezték végső nyugalomra.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Brockhaus (német nyelven)
  2. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  3. AlKindi
  4. Savoyai Beatrix szicíliai királynénak első házasságából III. Manfréd saluzzói őrgróftól (–1244) 4 gyermeke született.
  5. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre.

Irodalom[szerkesztés]

  • Francesco Aprile: Della cronologia universale della Sicilia, Palermo, 1725. URL: L. Külső hivatkozások
  • Brantl, Markus: Itinerar und Regesten Manfreds (IRM) 1250–1266 (mit Fälschungen und Deperdita), In: M. B.: Studien zum Urkunden- und Kanzleiwesen König Manfreds von Sizilien, doktori disszertáció, München, 226–488, 1994. URL: L. Külső hivatkozások

További információk[szerkesztés]

Előző
II. Konrád
Szicília királya
1258 – 1266
Következő
I. (Anjou) Károly
Előző
II. Frigyes
Szicília királya
1250 – 1258 (Régens)
Következő
önmaga mint király