Fülöp német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fülöp
Sváb Fülöp portréja egy 13. századi kéziratról.
Sváb Fülöp portréja egy 13. századi kéziratról.

Német király
Uralkodási ideje
1198. március 8.[1]1208. június 21.
Koronázása 1) Mainz
2) Aachen
1) 1198. szeptember 8.[1]
2) újrakoronázva: 1205. január 6.[1]
Elődje VI. Henrik
Utódja IV. Ottó
Életrajzi adatok
Uralkodóház Stauf-ház
Született 1177. augusztusa
Pavia[2]
Elhunyt 1208. június 21. (30 évesen)
Bamberg[1]
Nyughelye 1) Bamberg
2) Speyeri dóm[3]
1) 1208. június 22.
2) 1213 karácsonya
Házastársa Iréné Angelina
Gyermekei
Édesapja I. Frigyes német-római császár
Édesanyja Burgundiai Beatrix
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fülöp témájú médiaállományokat.

Sváb Fülöp (németül: Philipp von Schwaben), (1177. augusztusa1208. június 21.[1]), 1196-tól sváb gróf, 1198-tól német király haláláig; IV. Braunschweigi Ottó riválisa.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

Fülöp volt az ötödik és egyben legfiatalabb fia I. Rőtszakállú Frigyes császárnak és Beatrix burgund grófnőnek, III. Renaud burgund gróf leányának és VI. Henrik nővérének. Édesapja papnak szánta.[1] Egyházi pályára lépve Aix-la-Chapelle elöljárója lett. 1191-ben Würzburg püspökévé nevezték ki, ám már 1192-ben visszatért a világiak közé:[1] ennek oka az volt, elkísérte bátyját, Henriket, itáliai hadjáratára.

1195-ben Henrik neki adta Toszkánát, de mivel a terület vitatott fennhatóságú volt, III. Celesztin pápa kiközösítette.[1] 1196-ban Svábföld hercege lett, bátyja, Konrád, halála után. 1197 májusában elvette Irene Angelinát, II. Izsák bizánci császár leányát és III. Roger szicíliai király özvegyét. A nőt, akiről Walther von der Vogelweide úgy ír, mint „a rózsa tövis nélkül, a galamb alattomosság nélkül”.

1197-ben elindult, hogy elvigye Frigyest Szicíliából a német királlyá való koronázására, amikor tudomást szerzett a császár haláláról. A hír Fülöpöt épp az Alpokon átkelőben érte.[1] Miután Itália fellázadt a német uralom ellen, Németországba kellett visszatérnie.[1] Itt unokaöccse, az ekkor még csak 3 éves és a nagyok által az előző évben elismert Frigyes trónutódlásának biztosításán munkálkodott.[4]

Az ellenpárt, Adolf kölni érsek vezetésével ugyanakkor V. Bertold zähringeni herceg megválasztását készítette elő, mire Fülöp a Stauf hívek sürgetésére végül is beleegyezett trónra emelésébe.[5] 1198. március 8-án Mühlhausenben német királlyá választották és szeptember 8-án megkoronázták Mainzban.

Uralkodása[szerkesztés]

Ellenfelei Bertold visszalépését követően Oroszlán Henrik fiát, Ottót választották meg vele szemben.[5] Fülöp, édesapjához hasonlóan II. Fülöp Ágost francia királlyal lépett szövetségre 1198-ban az angol támogatást élvező rivális ellen.[5] Ugyancsak 1198-ban utódai által örökölhető koronát adományozott I. Ottokár cseh fejedelemnek annak viszonzásául, hogy az ő megválasztását ismerte el.[5] Fülöp hatalmi támaszpontja az Ottó mellett álló Északnyugat-Németországgal szemben a későbbiekben délen lett.[5]

Ince pápa lépése[szerkesztés]

Elismertetésért mindkét király III. Ince pápához fordult, de miután az nem nyilatkozott egyikük mellett sem, kezdetét vette a háború.[5] Ebben Fülöp került előnybe: elfoglalta Strassburgot, majd 1199-ben I. Hermann türingiai tartománygróf is mellé állt.[5] A kettejük meginduló tárgyalások kudarcát követően Ince 1201-ben Ottót ismerte el, s egy legátusa kiátkozta Fülöpöt.[5] (Fülöp szövetségesétől, II. Fülöp Ágosttól csak gyenge támogatásra számíthatott.)

A bizánci kérdés[szerkesztés]

Még ugyanebben az évben, 1201-ben Fülöpöt meglátogatta unokatestvére I. Bonifác monteferrati márki, a Negyedik keresztes hadjárat vezetője. A keresztesek ebben az időben Velence megbízásából Zárát ostromolták az Adriai-tengeren. Bonifác pontos szándékai a Fülöppel való találkozón ismeretlenek. Fülöp udvarában találkozott a király sógorával, Alexiosz Angelosszal. Alexiosz rávette Bonifácot és később a velenceieket is, hogy a hadjáratot folytassák Konstantinápolyba, és állítsák vissza apa, II. Izsák hatalmát, akit 1195-ben III. Alexiosz, Alexiosz Angelosz és Eiréné nagybátyja megvakított és bebörtönzött.

Forgandó állapotok[szerkesztés]

Ince pápa döntésére megindult Fölöp híveinek átáramlása az ellentáborba: elhagyta saját kancellárja, Konrád würzburgi püspök és az ingadozó jellemű türingiai tartománygróf is.[5] A Türingiára támadó, ugyancsak pártot váltó Ottokár 1203-ban Erfurtban kis híján foglyul ejtette a királyt.[5] A körülmények arra kényszerítették Fülöpöt, hogy megpróbáljon kibékülni a pápával – sikertelenül.

Ettől kezdve azonban Ottó hívei kezdtek elfogyatkozni.[5] Hermann és Ottokár ismét Fülöp oldalára állt, 1204-ben pedig az addig Ottó mellett felsorakozó brabanti herceg (I. Henrik) és Adolf kölni érsek is követte példájukat.[5]

Újrakoronázás[szerkesztés]

Az 1205 elején lezajló aacheni gyűlésen az alsó-rajnai fejedelmek meghódoltak előtte,[5] és január 6-án újra megkoronázták Adolf vezetésével Aix-la-Chapelle-ben, nagy ceremónia keretében. Az érsekük pálfordulását el nem ismerő kölniek kezdetben sikerrel védelmezték városukat Fülöp seregével szemben, de Ottó 1206-os wassenbergi vereségét követően 1207-ben ők is kénytelenek voltak behódolni.[5]

Béke[szerkesztés]

A két király között még 1207-ben Nordhausenben, majd Quedlinburgban megindultak a tárgyalások.[5] Fülöp a Sváb Hercegséget – és egyik leánya kezét – vagy a Burgund Királyságot ajánlotta fel Ottó lemondásáért cserébe, amit az nem fogadott el.[5] A tárgyalásoknak annyi eredménye lett, hogy 1208 júliusáig tartó fegyverszünetet kötöttek.[5]

Most már az eddig Ottót támogató III. Ince pápa is hajlandó volt Fülöpöt elismerni,[5] és 1208 márciusában valószínűsíthető volt, hogy a pápa unokaöccse elveszi Fülöp egyik leányát és megkapja a Toszkán Grófságot. Már-már úgy tűnt, vége szakad a majdnem 10 éve dúló polgárháborúnak – Fülöp arra készült, hogy leverje a lázadók utolsó próbálkozásait Braunschweig-Lüneburgban – amikor a királyt bambergi püspök palotájában Ottó – magánbosszúból – meggyilkoltatta.[5]

Fülöp bátor és jóképű férfi volt a korabeli írók tanúsága szerint, akik között említhetjük Walther von der Vogelweidét is.

Gyermekei[szerkesztés]

Felmenői[szerkesztés]

Fülöp felmenői három generáción keresztül.
Sváb Fülöp Apja:
I. Rőtszakállú Frigyes
Apai nagyapja:
II. Frigyes sváb herceg
apai nagyapai dédapja:
I. Frigyes sváb herceg
apai nagyapai dédanyja:
Németországi Ágnes
Apai nagyanyja:
Judith
Apai nagyanyai dédapja:
IX. Henrik bajor herceg
Apai nagyanyai dédanyja:
Sász Wulfhild
Anyja:
Beatrix burgund grófnő
Anyai nagyapja:
III. Renaud burgund gróf
Anyai nagyapai dédapja:
I. István burgund gróf
Anyai nagyapai dédanyja:
Lotaringiai Beatrix
Anyai nagyanyja:
Lotaringiai Agáta
Anyai nagyanyai dédapja:
I. Simon lotaringiai herceg
Anyai nagyanyai dédanyja:
Leuveni Adelaide

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   74. oldal
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 11.
  3. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  4. Weiszhár, 74–75. oldal
  5. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Weiszhár, 75. oldal
  6. ^ a b c d e f g h Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
III. Konrád
Svábföld hercege
11961208
Coat of arms of Baden-Württemberg (lesser).svg
Következő uralkodó:
VI. Frigyes
Előző uralkodó:
VI. Henrik
Német király
11981208
Német-római császár

Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburgi-házHabsburg-ház
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
IV. Ottó