III. Konrád német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Konrád
III. Konrád király 13. századi ábrázolása egy miniatúrán
III. Konrád király 13. századi ábrázolása egy miniatúrán

Német ellenkirály
Uralkodási ideje
1127. december 18.[1]1135. szeptember 29.[1]
Elődje nem öröklődik
Utódja nem öröklődik
Német király
Uralkodási ideje
1138. március 7.1152. február 15.
Koronázása Aachen
1138. március 18.[1]
Elődje III. Lothár
Utódja I. Frigyes
Életrajzi adatok
Uralkodóház Stauf-ház
Született 1093
Bamberg
Elhunyt 1152. február 15. (59 évesen)
Bamberg[1]
Nyughelye Bambergi dóm[2]
Házastársa Komburgi Gertrúd
Házastársa Sulzbachi Gertrúd
Gyermekei
Édesapja I. Frigyes sváb herceg
Édesanyja Németországi Ágnes bajor hercegnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Konrád témájú médiaállományokat.

III. Konrád (németül: Konrad III.) (1093[3]1152. február 15.[1][3]) német ellenkirály 1127-től 1135-ig és német király 1137-től haláláig a Stauf-házból, 1116-tól keleti-frank herceg, itáliai király.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

I. Frigyes sváb herceg és Waiblingeni Ágnes hercegnőnek, IV. Henrik leányának fiaként született.[1] 1116-ban kapta meg a keleti-frank tartomány hercegi címét, míg bátyja, II. Frigyes V. Henrik birodalmi kormányzója lett.

Ellenkirálysága[szerkesztés]

Bátyja a Stauf-hívekkel 1127. december 18-án ellenkirállyá választatta a Süpplingenburgi-házból való III. Lothárral szemben.[1] Megválasztását követően a jog szerint uralkodó hűségén megmaradvó német egyházfők kimondták rá az átkot.[1] Mivel Németországban nem tudta érdemben kiterjeszteni az őt elismerők körét, s mert az ekkorra már Észak-Itáliában jelentős hatalommal bíró Milánó városa mellé állt, Lombardiába ment (11281130).[1]

1128-ban a milánói egyházfő segítségével meg is koronázták lombard királlyá, de ezzel Konrád csak egy újabb jelentős ellenfelet szerzett.[1] A pápa, akinek ellensége volt az érsek, szintén kiközösítette az egyházból.[1] A II. Honoriusz halálát követő kettős pápaválasztás pillanatnyi lélegzetvételhez juttatta ugyan, de Lothár 1133-as visszatérte az itáliai hadjáratról gyorsan véget vetett királyságának.[1] Lothár veje, Büszke Henrik szász és bajor herceg bevette Ulm városát, ezután pedig kettejük közös hadereje elfoglalta Konrád bátyja hercegségét.[4] Miután Frigyes meghódolt, öccse sem folytathatta tovább az ellenállást.[5] Alávetette magát Lothárnak, és 1135-ben lemondott a királyi címről.[5]

Trónralépte[szerkesztés]

Lothár halála után, 1138. március 7-én, egy rendkívüli birodalmi gyűlésen Koblenz városában a trieri Albero érsek javaslatára Konrádot mégis német királlyá választották a Büszke Henrikkel szemben. Március 18-án[1] koronázta meg a pápai legátus Aachen városában.[3]

A Welf–Stauf háború[szerkesztés]

Büszke Henriktől két hercegsége (bajor, szász) egyikének egy visszaadását követelte, hogy a Welf-ház hatalmát megtörje.[3] Mivel Henrik tiltakozott, Konrád birodalmi átokkal sújtotta és Szászországot hívének, Medve Albertnek adományozta.[3] Kirobbant a nagy WelfStauf háború.[5] 1139-ben Konrád Henriktől elvette a Bajor Hercegséget is és mostoha testvérének, IV. Lipót osztrák őrgrófnak adományozta.[3] Bár 1140-ben Weinsbergbél fényes győzelmet aratott, de a Welfek hatalmát még sem tudta megtörni.[3]

A harcokat csak az 1142-es frankfurti béke zárta le,[5] amit már az időközben elhalt Henrik fiával, Oroszlán Henrikkel kötött.[3] Ennek értelmében a Welfek visszakapták Szászországot, de Bajorország az osztrák Babenbergekre szállt.[5][6]

Csehországi hadjárat[szerkesztés]

1142-ben Konrád eredményes háborút vezetett Csehországba II. Ulászló támogatására a trónkövetelő II. Konrád morva-znaimi herceg ellenében.[5] A hadjárat eredményeképpen sikerült Ulászlót visszaültetnie trónjára.[3]

Lengyelországi hadjárat[szerkesztés]

Elűzött sógora, a fivérei által a seniori hercegi címtől, valamint tartományaitól, Krakkótól és Sziléziától megfosztott II. Ulászló lengyel fejedelem megsegítésére indított 1146-os lengyelországi vállalkozása ellenben sikertelenül végződött.[5]

Magyarországi hadjárat[szerkesztés]

III. Konrád átvonul Magyarországon

Konrád tervei között szerepelt a Magyar Királyság hűbéri hódoltatása is.[5] Ebből a célból támogatta a néhai Könyves Kálmán állítólagos fiát, Boriszt. A II. Géza ellen fellépő trónkövetelő 1146-ban osztrák–bajor sereg élén tört be Magyarországra, de már Pozsony előtt elakadt próbálkozása.

II. Géza támadásai[szerkesztés]

A Borisz kísérletére adott válaszként II. Géza – II. Roger szicíliai királlyal együtt – VI. Welf rendszeres pénzbeli támogatásába kezdett, majd Ausztriára támadva, vereséget mért a Bajor Hercegséget is uraló II. Henrik osztrák őrgrófra.[5] Úgy tűnt, a háború elkerülhetetlen lesz.[5]

Részvétel a II. keresztes hadjáratban[szerkesztés]

Ám ehelyett III. Konrád az egyház – pontosabban Clairvaux-i Szent Bernát – nyomására 1146. december 27-én felvette a keresztet, és 1147. májusában 70 000 emberrel indult a második kereszteshadjáratra.[3] A dolog miértje az első keresztes állam, az Edesszai Grófság hasonnevű székhelyének eleste volt.[6]

Mint az első keresztesek, Konrád is a szárazföldi utat választotta, és Magyarországon, valamint a Balkán-félszigeten keresztül Kisázsiába ment.[3] Itt az éhínség és a szeldzsukok teljesen megsemmisítették hadseregét.[3] Kénytelen volt bevárni VII. Lajos francia királyt, akinek társaságában előbb a tengerparton, majd a tengeren utazott tovább.[3] A szentföldi keresztes államok érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva, az utóbbiakkal addig szövetségesi viszonyban lévő Búridák vezette Damaszkusz sikertelen ostromával fulladt kudarcba a hadjárat.[5] Az út egyetlen eredménye egy egyezmény volt, amely Konrád és normannok által támadott I. Manuél bizánci császár koalícióját még erősebbé tette, s amelynek értelmében a két uralkodó a következő évben közösen lépett fel Dél-Itáliában a normannok ellen.[5]

Németországi lázadás[szerkesztés]

Hamarosan összeállt az ellentábor is.[5] II. Roger, VII. Lajos, VI. Welf, valamint a hozzájuk csatlakozó pápaság célja nem kevesebb volt, mint egy új keresztes hadjárat indítása Bizánc megdöntésére.[7] Welf, aki szintén ott harcolt Konráddal a Szentföldön, ám a királynál előbb tért haza, lázadást robbantott ki Németországban.[8] Ez utóbbi 1150-ben elbukott, és Welf kénytelen volt lemondani Bajorországra támasztott igényéről, ám annyit sikerült elérnie, hogy a Roger elleni, egyeztetett hadjárat elmaradt.[8]

Keresztes hadjárat a szlávok ellen[szerkesztés]

Uralkodása alatt került sor Büszke Henrik fiának, Oroszlán Henriknek Niklot abodrita fejedelem elleni 1147-es keresztes hadjáratára – cseh és lengyel segédhadakkal[6] –, aki megkeresztelkedett, és elismerte a szász herceget hűbéreseként.[8]

Halála[szerkesztés]

A keresztes háborúból Konrád már betegen tért haza.[8] Miután fia, a még 1147-ben megkoronázott Henrik Berengár 1150-ben meghalt, másik fia, Frigyes pedig még hétéves sem volt, halálos ágyán saját érdekeit félretéve – a feudális anarchiát elkerülendő – unokaöccsét, III. Frigyes sváb herceget jelölte ki utódjául.[8] Földi maradványait Bambergben a Lorsch kolostorban helyezték végső nyugalomra.

Értékelése[szerkesztés]

  • III. Konrád volt az első német uralkodó I. Ottó óta, akit nem koronáztak császárrá.[8] Nevéhez fűződik többek között Frankföldön a festői Rothenburg várának megalapítása.
  • Nagy építtetőként is számon tartják: főképp frank földön fűződik nevéhez sok vár és város (pl. Rothenburg) alapítása és szépítése.[6]
  • Uralkodása idején jelentek meg a városokban az eretnekmozgalmak (katharok, valdensek).[6]

Családja[szerkesztés]

  • Ezenkívül Konrádnak még 5 törvénytelen gyermeke született egy Gerberga nevű nőtől:
    • Lipót[9]
    • Lochgarteni Konstantin[9]
    • Hotingeni Giselbert[9]
    • Zsófia[9] ∞ Pfitzingeni Konrád
    • Vellbergi Ludmilla[9]

Felmenői[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   63. oldal
  2. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m Bokor József (szerk.). Konrád (3), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2009. október 4. 
  4. Weiszhár, 63–64. oldal
  5. ^ a b c d e f g h i j k l m Weiszhár, 64. oldal
  6. ^ a b c d e Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 149. oldal
  7. Weiszhár, 64–65. oldal
  8. ^ a b c d e f Weiszhár, 65. oldal
  9. ^ a b c d e f g h i j k l Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Külső irodalom[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
V. Henrik
Itália királya
11281135
Corona ferrea monza (heraldry).svg
Következő uralkodó:
I. Frigyes
Előző uralkodó:
III. Lothár
Német király
11381152
részben Henrik Berengárral
Német-római császár

Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburgi-házHabsburg-ház
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
I. Frigyes
Előző uralkodó:
Lipót
Bajorország hercege
11411142
Bayern Wappen.svg
Következő uralkodó:
XI. Henrik