Anjou-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anjou-ház
Az Anjou-ház és rokonsága
Az Anjou-ház és rokonsága
Államok, melyekben uralkodtak tagjai
Államnév Anjou hercegei
Időszak 12261299
Államnév Nápoly királyai
Időszak 12661435
Államnév Magyarország királyai
Időszak 13081395

Alapító I. Károly szicíliai király († 1285)
Utolsó tag II. Johanna nápolyi királynő († 1435)
Anjou liliomok
Károly Róbert (Képes krónika illusztrációja)

Anjou-ház mindig a Franciaország északnyugati részén elterülő Anjou tartományt birtokló család elnevezése. Öt különböző Anjou-ház fordult elő a történelemben, melyek nem mindig egymás öröksége révén nyerték el az Anjou grófjának vagy hercegének a címét, bár az uralkodóházak keveredése miatt kimutatható a közvetlen genealógiai kapcsolat közöttük. Csak a második Anjou-ház kapcsolódik közvetlenül az előzőhöz, a többi esetében mindig a francia királyi család tagjai közül kerültek ki, így azok a Capeting-dinasztia egy-egy oldalágának tekintendők. A magyar Anjou-ház (1301[1]1399[2]) a harmadik Anjou-házból származott.

Első Anjou-ház[szerkesztés]

I. Fulkó leszármazottai, akik 929-től 1060-ig uralkodtak az Anjou Grófságban. Férfi ágon II. Gottfrieddel halt ki. A második Anjou-ház az első Anjou-ház folytatása női ágon. Az első Anjou-ház csak a névadó grófságban uralkodott.

Második Anjou-ház[szerkesztés]

A második Anjou-ház Gâtinais grófjainak háza. Ermengardnak, III. Fulkó Anjou grófja lányának és II. Gottfried húgának és II. Gottfriednak Gâtinais grófjának a fiától, III. Gottfried Anjou grófjától származik. Örökség révén megszerzik a Maine Grófságot 1110-ben, amikor V. Fulkó feleségül vette Maine grófnőjét, Eremburgát. Ebből a házassából ered a Plantagenet néven ismertté vált angol ág, 1154-től. V. Fulkó második házasságát Melisenda jeruzsálemi királynővel kötötte 1129-ben, amelyből a keresztény Jeruzsálemi Királyság királyai származtak egészen 1206-ig.

Az Anjou-Plantagenet királyi ház[szerkesztés]

1154-ben megszerezték az angol trónt, és egészen 1485-ig voltak uralmon Angliában. Az Anjou Grófságot 1204-ben vesztette el Földnélküli János. Az utolsó Plantegenet György Warwick grófja,[3] akit 1499. november 28-án fejeztetett le a Towerben a Tudor VII. Henrik angol király. Az Anjou-Plantagenet ház két ága, a York és a Lancaster család közötti véres háborút, amely jelentősen meggyengítette, kiirtotta az angol arisztokráciát a rózsák háborújának is hívják (az előző ág jelvénye a fehér, utóbbié a vörös rózsa volt). Végül Tudor Henrik legyőzte III. Richárdot és VII. Henrik néven elfoglalta az angol trónt. Feleségül vette a yorki hercegnőt, Erzsébetet, IV. Edward lányát.

Harmadik Anjou-ház[szerkesztés]

A nápolyi és magyar királyi ház[szerkesztés]

A nápolyi (szicíliai) ág[szerkesztés]

1204-ben visszaszállt a francia királyi házra az Anjou Grófság, miután a francia király, II. Fülöp Ágost mint hűbérúr megfosztotta az angol királyt a grófságtól. A Capetingek egyik oldalágából származott az I. Károly nápolyi király által alapított harmadik Anjou-ház, amely 12661435 között a nápolyi (szicíliai) királyságban uralkodott. Ennek egyik oldalága a magyarországi Anjou-ház. A harmadik Anjou-ház II. Henrik angol király és Anjou grófja révén genealógiailag is rokonságban állt a második Anjou-házzal. II. Henrik Eleonóra nevű lánya feleségül ment VIII. Alfonz kasztíliai királyhoz, és az ő lányuk volt az a Kasztíliai Blanka francia régens királyné, aki IX. Lajos francia király I. Károly nápolyi király anyja volt. I. Károly Anjou grófa így II. Henrik Anjou grófja dédunokája volt.

1246-ban Károly, az apanázsként kapott Anjou és Maine tartományok grófja, VIII. Lajos fia és Szent Lajos hetedik fivére feleségül vette Beatrix provence-i grófnőt, aki Dante kifejezésével élve „nagy provánszi hozományát” vitte e házasságba. Károly a Szentszék választása révén mint az egyház bajnoka Itáliában Szicília királya lett 1266-ban.

I. Anjou Károly a következő címeket birtokolta: Szicília, Nápoly és Jeruzsálem királya, Akháj fejedelem, Salerno, Capua és Tarantó hercege, Anjou, Maine és Provence grófja. Szicília fölötti uralmát ugyan 1282-ben elvesztette (lásd: szicíliai vecsernye), a szicíliai király névleges címet azonban ő és utódai egészen 1373-ig használták. Az Anjou grófjait 1246-tól 1290-ig birtokolták. Ekkor visszaszállt a francia koronára.

A magyar ág[szerkesztés]

Az Árpád–Anjou kettős házasság keretében I. Anjou Károly fia, II. (Sánta) Károly (12501309) feleségül vette Máriát, IV. László magyar király testvérét. Ebből a házasságból 13 gyermek származott, akik közül Martell Károly 1292-ben felvette a Magyarország királya címet, s feleségül vette Habsburg Klemenciát. Halála (1295) után egyetlen fia, a Carobertónak nevezett Károly Róbert tizenöt évi küzdelem után tehette csak fejére a magyar koronát, 1310-ben Székesfehérvárott. Az utolsó Anjou a magyar trónon Mária magyar királynő volt 1382-től 1395-ig, de húga Hedvig lengyel királynő csak 1397-ben mondott le magyar trónöröklési jogáról, és vele halt ki a magyar Anjou-ház.

Negyedik Anjou-ház[szerkesztés]

1351-ben II. János francia király másodszülött fiára, Lajosra ruházta az Anjou Grófságot, melyet 1360-ban hercegség rangjára emelt.

Anjou hercegei[szerkesztés]

Anjou-háznak nevezte magát tehát a francia Valois-dinasztia ifjabb ága is (Valois-Anjou vagy ifjabb Capet-Anjou ház), amelynek tagjai Anjou tartomány hercegei voltak (13601480). 1382-től nápolyi királyi címet is viselték, miután a gyermekeit túlélt I. Johanna nápolyi királynő 1380-ban I. Lajost Anjou hercegét - aki leányágon II. Károly nápolyi király, Anjou grófja ükunokája volt - örökösének nevezte ki. A címet egészen 1435-ig csak névlegesen használták, ténylegesen csak 1435-től 1442-ig uralkodott a negyedik Anjou-ház a Nápolyi Királyságban I. René nápolyi király személyében. I. René halálával 1480-ban visszaszállt a francia koronára.

Ötödik Anjou-ház[szerkesztés]

V. Fülöp spanyol király nyerte el a címet nagyapjától XIV. Lajos francia királytól, és bár szokás ezt az ágat hagyományosan ötödik Anjou-háznak is nevezni, ezt a nevet nem használták a spanyol Bourbonokra, hanem rájuk is a Bourbon-ház megjelölést használják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Károly Róbert első, nem hivatalos koronázásától számította uralkodását.
  2. Hedvig lengyel királynő halála, aki a magyar ágból származott.
  3. György Clarence hercege fia, valamint IV. Edward és III. Richárd angol király unokaöccse

Irodalom[szerkesztés]

  • Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982

Külső hivatkozások[szerkesztés]