II. Miksa bajor király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
II. Miksa
Miksa József királyi herceg
Hanfstaengl, Franz - Maximilian II. von Bayern (1811-1864) (Zeno Fotografie).jpg

Bajorország királya
II. Miksa
Uralkodási ideje
1848. március 20. 1864. március 10.
Elődje I. Lajos
Utódja II. Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach
Született 1811. november 28.
München
Elhunyt 1864. március 10. (52 évesen)
München
NyughelyeTheatinusok temploma
Édesapja I. Lajos bajor király
Édesanyja Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő
Házastársa Mária Friderika porosz királyi hercegnő
Gyermekei II. Lajos bajor király
Ottó bajor király
Vallás római katolikus
Coat of Arms of the Kingdom of Bavaria 1835-1918.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Miksa témájú médiaállományokat.

II. Miksa (teljes nevén Miksa József, németül: Maximilian Joseph; München, Bajor Királyság, 1811. november 28. – München, Bajor Királyság, 1864. március 10.), a Wittelsbach-házból származó bajor királyi herceg, I. Lajos bajor király és Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő fia, aki Bajorország harmadik királya apja 1848-as lemondásától 1864-es haláláig. A német politikában megpróbálta létrehozni a „harmadik erőt”, a kisebb államok bajor vezetésű szövetségét, de terve megbukott az osztrák, a porosz és a német ellenállás miatt. Elődeihez hasonlóan szívén viselte a kultúra felvirágoztatását.

Élete[szerkesztés]

Származása, ifjúkora[szerkesztés]

I. Lajos bajor király és felesége, Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot, szüleinek összesen 9 gyermeke volt:

Göttingenben és Berlinben tanult. Bejárta Németországot, Olaszországot és járt Görögországban is. Ha apja nem mond le a trónról, valószínű sohasem lett volna belőle király; apja négy évvel élte túl fiát.

Uralkodása[szerkesztés]

1848-ban került a trónra, amikor egész Németország forradalmi lázban égett. Azt javasolta, hogy hozzák létre a két nagy konzervatív állam ellensúlyozására a kisebb területek ligáját, ezt azonban nem csak Ausztria és Poroszország ellenezte, hanem a frankfurti nemzetgyűlés is, amely egyetlen és egységes német állam megteremtésére törekedett. Bár Poroszország segítette Bajorországot a pfalzi felkelés leverésében, 1849-ben, Miksa nem volt hajlandó szövetségre lépni az északi állammal, sőt azzal, hogy 1849-ben Ludwig Karl Heinrich von der Pfordtent nevezte ki főminiszterévé, lényegében kinyilvánította, hogy Ausztria oldalán áll. Trónra lépésekor liberális reformokat vezetett be többek között a miniszteri felelősség intézményét. Nem volt igazi politikus alkat; a politikai élet vezetését szívesen hagyta minisztereire. 1859-ben leváltotta Pfordtent és alkotmányos minisztériumot nevezett ki.

Miksa kitartóan támogatta Augustenburgi Frigyes trónörökös herceget abban a vitában, amelyet Schleswig és Holstein hercegségek megszerzéséért folytatott. A herceg az első schleswig-holsteini háborúban (1848–1851) a németbarát felkelő hadsereget vezette Dánia ellen. A vereség után száműzték. Az 1860-as évek elején ismét fellángolt a konfliktus Dánia és Poroszország között. A bajor király agresszív álláspontját egyik európai állam sem támogatta, de Miksa meghalt, mielőtt érdemben foglalkozni tudott volna a kérdéssel. Halála után, 1864-ben a német államok katonai erőszakkal rendezték az ügyet (porosz–osztrák–dán háború).

Miksát a müncheni Theatinusok templomában (Theatinerkirche) helyezték örök nyugalomra.

Kulturális jelentősége[szerkesztés]

A Wittelsbach-ház minden tagjához hasonlóan Miksa sem hanyagolta el a művészetek és sokat tett azért, hogy München a kultúra egyik fellegvára legyen. Egész életében foglalkozatták a szellem dolgai és művészekkel vette körül magát, sok híres tudóst és művészt hívott (Geibel, Liebig és Sybel) Münchenbe. A Bajor Tudományos Akadémián létrehozták a természettudományi, a műszaki és a történeti osztályokat, emellett tudományos kutatási programok indultak el. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szellemi élet legfontosabb képviselőivel, akiktől gyakran politikai tanácsot is elfogadott. Andersen is meglátogatta a király starnbergi kastélyában és később úgy nyilatkozott róla mint kedves fiatalemberről. Miksa pedig szívesen olvasta Andersen meséit.

Miksa két fia, Lajos és Ottó

Miksa adott utasítást a müncheni Maximilianstrasse építésére 1850-ben, ahol jelenleg is egész alakos emlékmű állít neki emléket. Itt található a Maximilianeum is, ami 1949-től a bajor parlament épülete. A müncheni Bajor Nemzeti Múzeum (Bayerisches Nationalmuseum) építését is ő indította el. Továbbá egy Alpokban található hosszú hegyi út is az ő nevét viseli, mert 1858 nyarán arra túrázott. Szintén jelentős az általa újjépített Hohenschwangau kastély, amely egyban ő és családja lakhelyéül is szolgált.

Családja[szerkesztés]

Miksa 1842. október 12-én vette feleségül a Hohenzollern-házból való Mária Friderika porosz királyi hercegnőt, Vilmos porosz királyi herceg leányát, III. Frigyes Vilmos porosz király unokahúgát. A házasságból két fiú született, mindkettejük a bajorok királya lett, de mindkettejükön úrrá lett az elmebaj:

  • Lajos (1845–1886, II. Lajos néven uralkodott 1864–1886 között)
  • Ottó (1848–1916, uralkodott 1886–1913 között. Nevében nagybátyja, Luitpold régens kormányzott).

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maximilian_II_of_Bavaria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Előző uralkodó:
I. Lajos
Bajorország uralkodója
18481864
királyként
A Bajor Királyság címere
Következő uralkodó:
II. Lajos