Ottó bajor király
| Ottó | |
| Otto Wilhelm Luitpold Adalbert Waldemar von Wittelsbach | |
 | |
| Bajorország királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1886. június 13. – 1913. november 5. | |
| Elődje | II. Lajos |
| Utódja | III. Lajos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Wittelsbach-ház |
| Született | 1848. április 27.[1][2][3][4] München |
| Elhunyt | 1916. október 11. (68 évesen)[1][2][3][4] Fürstenried kastély |
| Nyughelye | Szent Mihály-templom, München |
| Édesapja | II. Miksa |
| Édesanyja | Mária Friderika porosz királyi hercegnő |
| Testvére(i) | II. Lajos bajor király |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ottó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ottó (München, 1848. április 27. – Fürstenried kastély, München mellett, 1916. október 11.), Bajorország királya 1886-tól 1913-ig. Őrülten került a trónra, helyette uralkodása alatt két régens kormányzott, a második lemondatta trónjáról és magát kiáltotta ki királlyá.
Élete[szerkesztés]
Útja a trónig, őrültsége[szerkesztés]
II. Miksa és Mária Friderika porosz királyi hercegnő ifjabbik fiaként született. Egy testvére, Lajos volt. Keresztapja Ottó a Wittelsbach-házból származó görög király volt. Apja mélyen hitt a spártai értékekben; ezért mindkét testvérnek hajnalban kellett kelnie, mértékkel kellett ennie és keményen kellett dolgoznia, mindemellett pedig hideg vízben kellett fürdenie. A fiúk olyan keveset kaptak enni, hogy alkalmanként a szolgáktól kellett kérniük. Amikor a két fiú beszámolt apjának arról, hogy hangokat hall, apjuk úgy gondolta erre a legmegfelelőbbb megoldás egy darab fekete kenyér és a jéghideg tó átúszása. Miksa szívesen verte fiait.
Ottó 1863-tól a bajor hadseregben szolgált, részt vett az 1870-1871-es porosz–francia háborúban. Amikor 1871. január 18-án I. Vilmos porosz királyt Versailles-ban kikiáltották német császárrá; az eseményen Ottó képviselte testvérét, Lajost, aki nem kívánt jelen lenni.
Ottón 1872-ben lett úrrá a mentális zavar és 1875-ben uralkodásra alkalmatlannak nyilvánították, emiatt 1880-tól szigorú őrizet alatt kellett tartani. A magas falakkal körbevett Fürstenried kastélyban őrizték. Nem volt tudatában, milyen nagy tisztséget tölt be.
Feltételezett őrültségének kialakulásához feltehetően köze volt édesanyjának, Máriának, akinek szintén voltak már problémai; feltehetően porphyriától szenvedett. Az asszony egyik furcsa elképzelése az volt, hogy minden verseskötetet újra kell nyomtatni és a szerelem szavakat ki kell cserélni a barátság szóra.
Bátyja, Lajos így nyilatkozott Ottóról:
| „ | Bizonyos tekintetben még Alexandra néninél is könnyebben felizgatható és ideges, az pedig nagy szó. Gyakran negyvennyolc órán át le sem hunyja a szemét. Csizmáját nyolc héten át nem vetette le, úgy viselkedik, mint egy őrült, borzasztó grimaszokat vág, ugat mint egy kutya, és olykor szörnyű illetlen dolgokat beszél. | ” |
Uralkodása[szerkesztés]
Amikor szintén mentális zavarban szenvedő bátyja, Lajos 1886-ban meghalt, Ottót tették meg Bajorország királyának. Mivel betegsége lehetetlenné tette a felelősségteljes uralkodását, ezért nagybátyját, Luitpoldot nevezték ki mellé régenssé. Luitpold egészen haláláig, 1912-ig kormányzott helyette. 1912-ben a kormányzást Luitpold fia, Lajos vette át.
,_jung.jpg)
Lajos rövid régensi működésének legfontosabb mozzanata az volt, hogy kiegészítette a Bajor Királyság alkotmányát egy záradékkal, amely kimondta, hogy ha a régensség 10 évnél tovább tart, és valószínűsíthető, hogy a király már soha többé nem lesz képes uralkodni, akkor a régens bejelentheti a régensség végét és átruházhatja a koronát, amit a törvényhozásnak jóvá kell hagynia. A javaslat a képviselőházban nagy támogatást kapott, ahol 122 támogató szavazattal, 27 ellenében elfogadták. A szenátusban csak 6 ellenző szavazat volt. 1913. november 5-én Lajos bejelentette a törvényhozásnak, hogy a régensség véget ért és Ottót lemondatta a trónról. III. Lajosként kezdte meg rövid uralkodását.
Ottónak engedélyezték, hogy haláláig megtartsa rangját és címét. Ottó 1916. október 11-én halt meg, holttestét a müncheni Szent Mihály-templomban (Michaelskirche) helyezték örök nyugalomra.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
Források[szerkesztés]
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 524. oldal
- Geoffrey Regan, Királyi baklövések, 2005
- Mikszáth Kálmán: Hírek az olvasóhoz: Ottó bajor király. Münchenből írják - 1898-as jelentés a király állapotáról. http://www.epa.hu. (magyarul) Budapest: Országos Hírlap (1898. április 9.) 5. o. (Hozzáférés: 2015. október 25.) (pdf: 16 oldal )
| Előző uralkodó: II. Lajos |
|
Következő uralkodó: III. Lajos |
