Anjou Erzsébet magyar hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Anjou Erzsébet
Magyarországi Erzsébet
Szlavóniai Erzsébet
Tarantói Hercegség hercegnéje
Elisabetta di Slavonia
Uralkodási ideje
1370. október 20. 1373. november 25.
Elődje Anjou Mária
Utódja Durazzói Ágnes
Konstantinápolyi Latin Császárság címzetes császárnéja
Élisabeth de Slavonie/Ελισάβετ της Ουγγαρίας/του Ανζού
Uralkodási ideje
1370. október 20. 1373. november 25.
Elődje Anjou Mária
Utódja Durazzói Ágnes
Magyar Királyság trónörököse
Anjou Erzsébet
Uralkodási ideje
1360/63 1365
13661370
Elődje Anjou János
Anjou Mária
Utódja Anjou Mária
Anjou Katalin
Életrajzi adatok
Uralkodóház Anjou-ház
Született 1352
Elhunyt 1380. április 6. előtt (28 évesen)
NyughelyeSan Cataldo Székesegyház, Taranto
Édesapja Anjou István magyar királyi herceg, Szlavónia hercege és Magyarország régense (1332–1354)
Édesanyja Wittelsbach Margit bajor hercegnő, német királyi és német-római császári hercegnő (1325–1374)
Házastársa II. Fülöp tarantói herceg és címzetes konstantinápolyi latin császár (1329–1373)
Gyermekei Fülöp (1371–fiatalon)
Blason Empire Latin de Constantinople.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Anjou Erzsébet témájú médiaállományokat.

Anjou Erzsébet (13521380., röviddel április 6. előtt), horvátul: Elizabeta Anžuvinska, olaszul: Elisabetta di Slavonia, franciául: Élisabeth de Slavonie, görögül: Ελισάβετ της Ουγγαρίας/του Ανζού, magyar királyi hercegnő, Szlavónia hercegnője, Tarantó hercegnéje, címzetes konstantinápolyi latin császárné.

Élete[szerkesztés]

Anjou Istvánnak, Szlavónia hercegének és Magyarország régensének,[1] valamint Wittelsbach Margit bajor hercegnőnek és német-római császári hercegnőnek a lánya volt. Apai részről I. Károly magyar király és Piast Erzsébet unokája, anyai részről IV. Lajos német-római császár és Margit hainaut-i grófnő unokája. Fivére, János (1351/541360/63) herceg halála után a nagybátyja, Nagy Lajos lányainak a születéséig, 1365/66-ig, illetve 1370-ig a magyar trón feltételezett (prezumptív) trónörököse volt. Egész élete szinte azzal telt, hogy a politika játszmák kereszttüzében az aktuális szövetségi rendszereknek megfelelően váltogatták leendő házastársait. Első jegyese Luxemburgi Jobst morva őrgróf, későbbi német király volt, majd III. Albert osztrák herceg, aztán Luxemburgi Vencel német és cseh trónörökös, míg végül 1370. október 20-án ténylegesen is feleségül ment az Anjou-ház tarantói ágából származó II. Fülöp tarantói herceghez (III. Fülöp néven címzetes konstantinápolyi latin császár). A hozománya Korfu szigete volt. A házasságból egy fiú, Fülöp született 1371-ben, aki viszont csecsemőkorában meghalt. Két évvel később a férje is elhunyt, és Erzsébet özvegyen maradt 1373-ban. Többé nem ment férjhez. Röviddel anyai nagyanyja, idősebb Erzsébet királyné előtt halt meg. Tarantóban a San Cataldo Székesegyházban temették el.

Gyermeke[szerkesztés]

Férjétől, II. Fülöp (13291373) tarantói hercegtől, címzetes konstantinápolyi latin császártól, 1 fiú:

  • Fülöp (1371–fiatalon) nápolyi királyi herceg, tarantói herceg és címzetes konstantinápolyi császári herceg

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bátyja, Nagy Lajos nápolyi hadjáratai idején.

Források[szerkesztés]

  • Dümmerth Dezső. Az Anjou-ház nyomában (magyar nyelven). Budapest: Panoráma (1982). Hozzáférés ideje: 2019. május 25. 
  • Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, 1981.

További információk[szerkesztés]


Előző
Anjou Mária
Konstantinápolyi latin császárné Blason Empire Latin de Constantinople.svg
1370 – 1373 (címzetes)
Következő
Durazzói Ágnes
Előző
Anjou Mária
Taranto hercegnéje Armoiries Anjou Tarente.svg
1370 – 1373
Következő
Durazzói Ágnes
Előző
Anjou János
Anjou Mária
Magyar trónörökös Hungary Arms.svg
1360/63 – 1365
1366 – 1370
Következő
Anjou Mária
Anjou Katalin