Anjou Erzsébet magyar hercegnő
| Szlavóniai Erzsébet | |
| Uralkodóház | Anjou |
| Született | 1353 körül |
| Elhunyt | 1380 eleje (27 éves kora körül) |
| Nyughelye | San Cataldo-katedrális |
| Édesapja | István, Szlavónia hercege |
| Édesanyja | Bajor Margit |
| Testvére | János, Szlavónia hercege |
| Házastársa | II. Fülöp tarantói herceg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szlavóniai Erzsébet témájú médiaállományokat. | |
Anjou Erzsébet (horvátul: Elizabeta Anžuvinska, ismert még mint Szlavóniai Erzsébet, olaszul: Elisabetta di Slavonia; 1353 körül – 1380 eleje), Magyarország trónörököse 1360 és 1370 között I. Lajos magyar király unokahúgaként. Férje, II. Fülöp tarantói herceg révén címzetes latin császárné 1370 októbere és 1373 novembere között. Az Anjou-ház magyar ágának tagja.[1]
Életrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Származása, ifjúkora
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Erzsébet 1353 körül született, Istvánnak, Szlavónia hercegének elsőszülött leányaként. Nevét Árpád-házi Szent Erzsébet után kapta.[2] Apja I. Lajos magyar király legkisebb öccse volt, egyúttal a Magyar Királyság régense – az anyakirálynével – a nápolyi hadjárat idején. Édesanyja Bajor Margit volt, a korábbi IV. Lajos német-római császár második házasságából való legidősebb leány. Szülei rokoni kapcsolatban álltak: másodfokú unokatestvérei voltak egymásnak, mivel mindketten a német király, Habsburg Rudolf dédunokái voltak.
Gyermekkoráról keveset tudunk. Édesanyja 1356 elején elhagyta az országot, gyermekeit Budán, Lajos király udvarában hagyta. A hercegnőnek egy testvére volt, az 1354 körül született János, aki – miután apjuk nem sokkal születését követően elhunyt – csecsemőként megörökölte a szlavón hercegi címet. Mivel Lajosnak ekkor még nem születtek gyermekei, így János herceget a király feltételezett örökösének tekintették. 1360-ban, hat éves kora körül azonban váratlanul elhunyt, így nővére, Erzsébet lépett elő mint a magyar trón prezumptív örököse.
Későbbi élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Erzsébet hercegnőt a magyar trón feltételezett örökösévé válása a politikai játszmák kereszttüzébe helyezte. Szinte egész élete azzal telt, hogy az aktuális szövetségi rendszereknek megfelelően váltogatták leendő házastársait.[3] 1356-ban Morva Jobsttal jegyezték el, amit 1361-ben erősítettek meg. Az eljegyzést azonban felbontották, 1362-re pedig már Albert osztrák herceg jegyese lett, ám a császár nyomására a pápa nem adta meg a kért diszpenzációt a tervezett házassághoz.[3] A Szentszék egy francia frigyet támogatott volna, nevezetesen V. Károly francia király testvérével, Merész Fülöppel.[4] IV. Károly német-római császár azonban azt akarta, hogy Erzsébet legidősebb fiához, Vencelhez menjen feleségül.[3][5] A házassági tárgyalások azonban 1369-re félbeszakadtak, 1370-re pedig Lajosnak második feleségétől, Kotromanić Erzsébet királynétól megszületett első gyermeke, a trónörökös, Katalin, akit további két leány követett, Mária és Hedvig. Ezzel Erzsébet negyedik lett a trónöröklési sorban, az esélye, hogy koronás fő legyen pedig teljesen lecsökkent.[4]
1370-ben végül rokonához, az Anjou-ház mellékágából származó Tarantói Fülöp hercegéhez ment feleségül.[3] A tarantói herceg házasságuk idején körülbelül huszonhárom évvel volt idősebb Erzsébetnél, aki apai nagy-nagybátyja volt. (Erzsébet nagyapja, I. Károly magyar király Fülöp első-unokatestvére volt.) A hercegnő hozománya Korfu szigete volt. Mivel a herceg 1364 óta viselte a latin császári címet, így a házassággal Erzsébet címzetes konstantinápolyi latin császárné és akháj fejedelemné lett. A párnak egy gyermeke született, Fülöp herceg 1371-ben, aki még fiatal korában elhunyt. Nem sokkal ezt követően férje, Fülöp is meghalt 1373. november 25-én.
Erzsébet hercegnő többé nem ment férjhez, gyermekei sem születtek. Röviddel apai nagyanyja, Łokietek Erzsébet anyakirályné előtt hunyt el 1380 elején. A San Cataldo-katedrálisban temették el, ami az akkori Nápolyi Királyság részét képző Tarantói Hercegségben található (ma Taranto megye, Puglia, Olaszország).
Felmenői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| I. Károly magyar király |
Łokietek Erzsébet |
Bajor Lajos német-római császár |
II. Margit, Hainaut grófnője | ||||||||||
| István, Szlavónia hercege (1332–1354) |
Bajor Margit (1325–1374) |
||||||||||||
| Szlavóniai Erzsébet (1352–1380) | |||||||||||||
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Elisabeth von Ungarn – Fürstin von Tarent" (html) (német nyelven). Foundation for Medieval Genealogy.
- ↑ "A királyi udvar is támogatta Szent Erzsébet kultuszát" (html) (magyar nyelven). Múlt-kor. 2007. november 20.
- 1 2 3 4 B. Halász Éva (2016). "Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon – Anjou István herceg (1332–1354)" (PDF) (magyar nyelven). Városi Levéltár és Kutatóintézet, Székesfehérvár. 92–93. o.
- 1 2 Skorka Renáta (2022. február 28.). "Elhálás német módra" (html) (magyar nyelven). MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet.
- ↑ Dümmerth Dezső (1982). "Az Anjou-ház nyomában" (magyar nyelven). Panoráma Könyvkiadó. 238. o. 2016. március 30. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2024. január 15.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Anjou-ház, magyar ág (Capeting-dinasztia) Született: 1352 Elhunyt: 1380 körül | ||
| Előző Calabriai Mária |
– C Í M Z E T E S – Konstantinápolyi latin császárné 1370. október 20. – 1373. november 25. |
Következő Durazzói Ágnes |
| Előző Szlavóniai János |
Magyarország trónörököse 1360 – 1370 |
Következő Magyarországi Katalin |
