Anjou Izabella magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anjou Izabella magyar királyné
Született 1261
Nápoly
Elhunyt 1304 (42-43 évesen)
Nápoly
Házastársa IV. László
Édesapja I. Károly szicíliai király
Édesanyja Béatrice de Provence

Anjou Izabella, más néven Erzsébet (olaszul Isabella d'Angiò) (1261 vagy 1264Nápoly, 1304. november 3. előtt) Anjou királyi hercegnő, magyar királyné, IV. László felesége.

Anjou Károly nápolyi király és Beatrix provence-i grófnő leánya. 1270-ben jegyezték el IV. Lászlóval, és Magyarországra hozták, de a hivatalos házasságot csak pár évvel később tartották meg, mikor a felek elérték az egyházi törvények szerinti házasságkötési kort: Erzsébet esetében a 12. életévet, László esetében pedig a 14. évét, így ez legkorábban csak 1276-ban történhetett meg. Eredeti neve Izabella volt, melyet a magyar udvarban a magyarosabb Erzsébetre cserélt fel. Házassága szerencsétlen és boldogtalan volt, Lászlónak több ágyasa is volt. 1286-1287-ben férje a margitszigeti kolostorban fogva tartotta, és csak Ladomér érsek közbenjárására engedte Esztergomba. Ezek után László, megbánást színlelve, ígéretet tett az egyházi főméltóságoknak, hogy a jövőben teljesíteni fogja házastársi kötelezettségeit, s igyekezni fog áttéríteni a kunokat a keresztény vallásra, ám szószegést követett el, s tovább folytatta léha és erkölcstelen életmódját kun származású szeretőjével. Férje halála (1290) után az asszony Esztergomban maradt, és csak 1300-ban hagyta el az országot, amikor unokaöccse, Károly Róbert Anjou herceg mint trónkövetelő lépett fel III. Andrással szemben. Többé nem ment férjhez, s gyermekei sem születtek. Nápolyba tért vissza, ahol domonkos apáca lett. A nápolyi St. Pietro-monostorban temették el.

További információk[szerkesztés]