Savoyai Adél francia királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Savoyai Adél
Adèlaïde de Savoie
(Adélaïde de Maurienne)
Franciaország királynéja
Savoyai Adél szobra
Savoyai Adél szobra

Uralkodási ideje
1115. augusztus 13.1137. augusztus 1.
Elődje Bertrade
Utódja Aquitániai Eleonóra
Életrajzi adatok
Uralkodóház Savoyai-ház
Született 1092.
Saint-Jean-de-Maurienne
Elhunyt 1154. november 18. (62 évesen)
Montmartre
Házastársa VI. Lajos francia király
Gyermekei Fülöp (1116-1131)
Lajos (1120-1180)
Henrik (1121-1175)
Hugó (1122?-1122?)
Róbert (1123-1188)
Konstancia (1124-1176)
Fülöp (1125-1161)
Péter (1125-1183)
Édesapja II. (Savoyai) Humbert (Umberto) gróf
Édesanyja Burgundiai Izabella márkinő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Savoyai Adél témájú médiaállományokat.

Savoyai Adél (franciául: Adèlaïde de Savoie vagy Adélaïde de Maurienne) (1092. – 1154. november 18.), VI. Lajos francia király második felesége.

Származása, testvérei[szerkesztés]

1092-ben született, II. (Kövér) Humbert savoyai gróf és Burgundiai Gizella márkinő harmadik gyermekeként és első leányaként, II. Kelemen pápa unokahúgaként, aki még franciaországi udvarában is meglátogatta egyszer Adélt. Édestestvérei: Amadé, Savoya későbbi grófja, Vilmos, Liège majdani püspöke, Ágnes, Humbert (Umberto), Regináld, és Guy.

Apja halála, anyja új férje, Adél féltestvérei[szerkesztés]

A lány apja 1103-ban elhunyt, anyja pedig újból férjhez ment, I. (Montferrat) Renier márkihoz, akinek még további 5 gyereket szült, Adél féltestvéreit: Vilmos, később V. Vilmosként Montferrat következő márkija, Johanna, Clito Vilmos flandriai gróf hitvese, Matilda, Parodi őrgrófjának, Albert-nak a felesége, Adelícia, akiből apáca lett, és Izabella, Biandrate grófjának, Guidó-nak a hitvese.

Első férje, gyermekei VI. Lajostól[szerkesztés]

1115. augusztus 3-án nőül ment VI. Lajos francia királyhoz, akinek ő már a második felesége volt. A párnak összesen 8 gyermeke született, hét fiú és egy lány:

  • Fülöp (élt: 116-1131)
  • Lajos (élt: 1120-1180. november 18.), később VII. Lajos néven francia király lett. Első felesége Aquitániai Eleonóra hercegnő volt, akitől két lánya született: Mária és Alíz, de frigyük válással végződött.
  • Henrik (élt: 1121-1175), később Reims érseke lett.
  • Hugó (még csecsemőként meghalt, 1122 körül)
  • Róbert, később Dreux grófja (élt: kb. 1123-1188. október 11.)
  • Konstancia (élt: kb. 1124-1176. augusztus 16.), aki kétszer is férjhez ment. Első férje: IV. Eusztász, Boulogne grófja. Második férje: V. Rajmund, Toulouse grófja
  • Fülöp, később Párizs püspöke (élt: 1125-1161)
  • Péter (élt: kb. 1125-1183), felesége Erzsébet, Courtenay úrnője.

Adél királyné rendkívül nagy politikai befolyással bírt a középkori francia királyi udvarban, s a férje által kiadott oklevelek és kiváltságlevelek közül 45-ben szerepel az asszony neve is. Ő és hitvese alapította a Szent Péter kolostort Montmartre kerületében, ami Párizs északi részen fekvő külvárosa. Az asszonyt környezete állítólag ,,csúnyá"-nak tartotta, ám figyelmesnek és istenfélőnek is nevezték, akik ismerték őt.

Második férje, leánya Mátyástól, legenda Adélról[szerkesztés]

Amikor férje meghalt, Adél nem azonnal vonult vissza a társasági élettől, ahogy az előtte lévő királynék tették általában, hanem inkább újra férjhez ment 1141-ben, ezúttal I. Mátyáshoz, Montmorency urához, akinek még további egy leányt (neve: Alíz) szült, ám továbbra is aktívan részt vett a királyi udvar eseményein, és a vallási életben is részt vett, emellett ő az egyik a két özvegy királyné közül Dugdale Vilmos elbeszélésében, akik ugyanabba a férfiba voltak szerelmesek. A történet szerint amikor I. Henrik angol király meghalt, özvegye, Louvaini Adelícia és egy jóképű, ifjú angol lovag, Albini Vilmos között szerelem szövődött, s megegyeztek, ha a férfi visszatér franciaországi útjáról, összeházasodnak. Vilmos éppen Adél fia, Lajos esküvői ünnepségén vett részt, amikor az nőül vette Aquitániai Eleonóra hercegnőt. Az angol lovag olyan ügyesen helyt állt a lovagi játékokon és olyan jóképű volt, hogy felkeltette Adél érdeklődését, aki megpróbálta ágyába csábítani az ifjút, ám az visszautasította a szerelmes nőt, és hű maradt menyasszonyához, Adelíciához, emiatt a sértett nő azt tervezte, bosszúból az éhes oroszlánok közé veti a fiatalembert. A lovagot ekkor valami természetfeletti erő töltötte el, és saját kezével tépte ki a fenevad nyelvét, megölve ezzel a vadállatot. (Valószínűbb azonban, hogy Vilmosnak szerencséje volt, mivel állítólag maga Aquitániai Eleonóra királyné figyelmeztette őt a közelgő veszélyre, így még időben elmenekülhetett az országból, vissza Angliába Adelíciához, akit feleségül vett, s az asszony, az első házasságával ellentétben, már gyermekekkel is megajándékozta hitvesét.)

Utolsó évei, nyughelye[szerkesztés]

1153-ban az asszony az általa alapított montmartre-i apátságba vonult vissza, s ott is halt meg, 1154. november 18-án, 61 vagy 62 éves korában. Nyughelye a montmartre-i Szent Péter templom temetőjében van, de sírkövét az 1789-es francia forradalom idején elpusztították.

Források[szerkesztés]

  • Ancestral Roots of Certain American Colonists Who Came to America Before 1700 by Frederick Lewis Weis, Lines: 101-24, 117–24, 135–26, 274A-25
  • Nolan, Kathleen D. Capetian Women
  • Facinger, Marion F. "A Study of Medieval Queenship: Capetian France, 987–1237" Studies in Medieval and Renaissance History 5 (1968: 3–48.
  • http://fmg.ac/Projects/MedLands/SAVOY.htm#_Toc223264721

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Adelaide of Maurienne című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.