Anjou Mária tarantói hercegné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anjou Mária
Nápolyi Mária

Tarantói Hercegség hercegnéje
Maria d'Angiò
Uralkodási ideje
1364. szeptember 10. 1366. május 20.
Elődje Bourbon Mária
Utódja Anjou Erzsébet
Konstantinápolyi Latin Császárság címzetes császárnéja
Marie d'Anjou/Μαρία της Νάπολης
Uralkodási ideje
1364. szeptember 10. 1366. május 20.
Elődje Bourbon Mária
Utódja Anjou Erzsébet
Durazzó Hercegség hercegnéje
Maria d'Angiò/Maria Anzhu
Uralkodási ideje
1343. április 21./30. 1348. január 23.
Elődje Périgord-i Ágnes
Utódja Voisava Balšić
Avellinói Grófság grófnéja
Maria d'Angiò
Uralkodási ideje
1350 1354
Elődje Apchier-i Johanna
Utódja Beaufort-i Johanna
Életrajzi adatok
Uralkodóház (Harmadik) Anjou-ház (Capeting-ház)
Született 1328. november 10. után/december 6. (előtt)
Nápoly
Elhunyt 1366. május 20. (37 évesen)
Nápoly
NyughelyeSzent Klára bazilika, Nápoly
Édesapja Anjou Károly calabriai herceg (1298–1328)
Édesanyja Valois Mária francia királyi hercegnő (1309–1328)
Testvére(i)
Házastársa 1. I. (Anjou) Károly, Durazzo hercege, Gravina grófja (1323–1348)
Házastársa 2. Balzo Róbert, Avellino grófja (–1354)
Házastársa 3. II. (Anjou) Fülöp tarantói herceg és címzetes konstantinápolyi latin császár (1329–1373)
Gyermekei 1. férjétől:
1. Lajos (1343–1344)
2. Johanna (1344–1387)
3. Ágnes (1345–1383)
4. Klemencia (1346–1363)
5. Margit (1347–1412)
3. férjétől:
6. Fülöp (1356–fiatalon)
7. Károly (1358–fiatalon)
8. Fülöp (1360–fiatalon)
9. N. (fiú) (1362–fiatalon)
10. N. (fiú) (1366–1366)
A Wikimédia Commons tartalmaz Anjou Mária témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Anjou Mária (Nápoly, 1328. november 10. után/december 6. (előtt) – Nápoly, 1366. május 20.), olaszul: Maria d'Angiò, franciául: Marie d'Anjou, görögül: Μαρία της Νάπολης, albánul: Maria Anzhu, nápolyi (szicíliai) királyi hercegnő, Alba grófnője,[1] első házassága révén Durazzo hercegnéje és Gravina grófnéja, második házassága okán Avellino grófnéja, harmadik házassága által pedig Taranto hercegnéje és címzetes konstantinápolyi császárné. I. Johanna nápolyi királynő húga, Durazzói Margit nápolyi és magyar királyné anyja, valamint I. László és II. Johanna nápolyi királyok nagyanyja. Apja halála (1328. november 10.) után jött a világra, és a születése édesanyja életébe (1328. december 6.) került. A(z) (harmadik) Anjou-ház tagja.

Élete[szerkesztés]

Károly calabriai herceg és Valois Mária francia királyi hercegnő legkisebb gyermeke. Apja 1328 novemberében meghalt. Anyja Mária szülésébe halt bele. Apai nagyszülei I. (Bölcs) Róbert nápolyi király és Jolán aragón királyi hercegnő (infánsnő). Anyai nagyszülei Valois Károly gróf és Châtillon Matild, Saint-Pol grófnője.

Szülei halála után apai nagyapja, a nápolyi király udvarában nevelkedett nővérével, Johannával. 1343. január 20-án I. (Bölcs) Róbert király meghalt, ifjabb unokája, Mária pedig megörökölte az Alba grófnője címet, nővére, Johanna pedig nagyapjuk trónörököseként Nápoly királynője lett. Az elhunyt nagyapa a végrendeletében kifejezte óhaját, hogyha Johanna örökösök hátrahagyása nélkül halna el, akkor húga, Mária követné a trónon.

Több vőlegényjelölt is felmerült számára, köztük I. (Nagy) Lajos magyar király (Lajos öccse, András herceg Mária nővérét, Johannát vette nőül) és II. János francia király is, de Bölcs Róbert halála után I. (Anjou) Károly, Durazzo hercege elrabolta Máriát, és ezek után Périgord-i Ágnes, I. János durazzói herceg özvegye beleegyezett abba, hogy fia eljegyezze Máriát. 1343. április 21-én vagy 30-án a 14 éves hercegnő feleségül ment a 20 éves Károlyhoz, Durazzo hercegéhez, akinek öt gyermeket szült.

Károly és Mária 1347 végén, 1348 elején ellentétbe került Johanna nápolyi királynővel, és annak második férjével, Tarantói Lajos királlyal. 1348. január 15-én Károly lett a Nápolyi Királyság főkormányzója, Johanna és férje pedig elmenekült az országból I. (Nagy) Lajos magyar király támadása következtében, aki bosszút akart állni a királynőn, amiért szerinte meggyilkoltatta első férjét, András herceget, I. Lajos öccsét. A királynő és férje így megmenekült Lajos haragja elől, de Károly a magyar uralkodó fogságába esett, és Nagy Lajos Aversa közelében 1348. január 23-án kivégeztette Mária férjét. Ezek után Mária elhagyta Nápolyt, és Avignonba utazott, hogy menedéket kérjen VI. Kelemen pápától. 1348-ban a pestis elérte Itáliát is, ez pedig visszavonulásra kényszerítette az ott hadat viselő I. Lajos magyar király seregét, és visszatértek Magyarországra. Ekkor Mária a nővérével visszatért Nápolyba, és újabb házasság elé nézhetett. IV. (Balzo) Hugó, Avellino grófja hozzákényszerítette feleségül a fiához, Róberthez, miután elraboltatta Máriát. Az esküvőre 1350-ben került sor. A házasságukból nem születtek gyermekek.

1351-ben Mária apósa, Hugó merénylet áldozata lett. A gyilkos Mária sógora, Tarantói Lajos volt, Johanna nápolyi királynő második férje.

Ezt követően Róbert lépett apja örökébe a grófsága élén, de pár év múlva ő is gyilkosság áldozata lett, mivel 1354-ben éppen Mária adott parancsot férje megölésére, és ekkor sógora, Rajmund vette át férje helyét mint Avellino grófja. A gyilkosság közvetlen közelében tartózkodott maga Mária is, de nem volt szemtanúja.

1355 áprilisában Mária ismét férjhez ment, ezúttal a 26 éves Tarantói Fülöphöz, II. Róbert címzetes konstantinápolyi latin császár és Tarantói Lajos király öccséhez. Öt gyermekük született, de mindegyik meghalt kiskorában.

1364-ben elhunyt Fülöp bátyja, Róbert császár, gyermeket pedig nem hagyott hátra. A trónon Fülöp következett utána, így Máriából címzetes konstantinápolyi latin császárné lett. Róbert özvegye, Bourbon Mária először saját, első házasságából származó fiát, a 29 éves Lusignan Hugót szerette volna a császári címmel felruházni. Mária 1366. május 20-án Nápolyban, 37 esztendősen vesztette életét, utolsó gyermeke születése közben. Özvegye, Fülöp 1370 októberében újranősült, és a 18 éves Szlavóniai Erzsébet magyar királyi hercegnőt vette feleségül, aki egy fiút szült neki, Fülöpöt 1371-ben, aki viszont hamarosan elhunyt. Mária harmadik férje, Fülöp császár 1373. november 25-én, 45 évesen halt meg. Özvegye, Erzsébet többé nem ment férjhez.

Mária császárné földi maradványait a nápolyi Szent Klára bazilikában helyezték örök nyugalomra.

Gyermekei[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Alba település az észak-olaszországi Piemontban található.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző
Bourbon Mária
Latin császárné
1364 – 1366 (címzetes)
Következő
Anjou Erzsébet
Előző
Bourbon Mária
Taranto hercegnéje
1364 – 1366
Következő
Anjou Erzsébet
Előző
Périgord-i Ágnes
Durazzo hercegnéje
1343 – 1348
Következő
Voisava Balšić