Aenor de Châtellerault
Ellenőrzött
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Aenor de Châtellerault | |
| Született | 1103[1][2] Châtellerault |
| Elhunyt | Talmont-Saint-Hilaire |
| Nyughelye | Abbaye Saint-Vincent de Nieul-sur-l'Autise |
| Édesapja | Aimery I, Châtellerault vikomtja |
| Édesanyja | Dangereuse de L'Isle Bouchard |
| Házastársa | X. Vilmos aquitániai herceg[4][5] |
| Gyermekei |
|
Aenor de Châtellerault (Châtellerault, 1103[1][2] – Talmont-Saint-Hilaire, 1130. március után[3] vagy 1130. március) Aquitániai Eleonóra angol királyné anyja. Kora megítélése szerint Európa legnagyobb hatalmú asszonyai közé tartozott. A Rochefoucauld-dinasztia tagja volt. Szülei I. (Châttellerault) Aimery vikomt és Dangereuse de L'Isle Bouchard voltak.
A vikomt-lány X. Vilmos aquitániai herceg felesége lett, akinek három gyermeket szült:
- Eleonóra, aki Aquitánia gazdag és befolyásos örökösnőjeként előbb VII. Lajos francia király majd pedig II. Henrik angol király hitvese lett.
- Petronilla, aki I. Raulnak, Vermandois grófjának volt a masodik hitvese.
- Aigret Vilmos, aki csupán 4 esztendősen, Talmont városában, édesanyjával egyszerre halt meg.
Châttellerault-i Aenor hercegné a lánya, Eleonóra révén nagyanyja lett Oroszlánszívű Richárd és Földnélküli János angol királyoknak is, így a Plantagenet-dinasztia vérvonala még sokáig (1399-ig) nem szakadt meg.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Darryl Roger Lundy. "The Peerage" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 Leo van de Pas (2003). "Genealogics" (angol nyelven).
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó) - 1 2 "Foundation for Medieval Genealogy" (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. július 9.
- ↑ "Kindred Britain".
- ↑ p10487.htm#i104870, 2020. augusztus 7.
Forrás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Painter, Sidney (1955). "The Houses of Lusignan and Chatellerault 1150-1250". Speculum. 30 (3 July): 374–384. doi:10.2307/2848076. JSTOR 2848076.
