Charles de Valois
| Charles de Valois | |
| Valois, Alençon és Chartres grófja, Aragónia névleges királya, címzetes latin császár | |
 | |
| Uralkodóház | Capeting–Valois |
| Született | 1270. március 12. Vincennes |
| Elhunyt | 1325. december 16. (55 évesen) Nogent-le-Roi |
| Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház |
| Édesapja | III. Fülöp francia király |
| Édesanyja | Aragóniai Izabella |
| Házastársa | Anjou Margit Courtenay Katalin Châtillon Matild |
| Gyermekei | Izabella bretagne-i herceg VI. Fülöp francia király Johanna hainaut-i grófné Margit blois-i grófné II. Károly, Alençon grófja II. Katalin latin császárnő Johanna beaumont-i grófné Mária calabriai hercegné Izabella Bourbon hercegné Blanka német királyné |
 | |
| Charles de Valois címere | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de Valois témájú médiaállományokat. | |
Charles de Valois, magyarosan Valois-i Károly (Vincennes, 1270. március 12. – Nogent-le-Roi, 1325. december 16.[1][2][3][4]) névleges aragóniai király és latin császár, III. (Merész) Fülöp francia király és Aragóniai Izabella fia, IV. (Szép) Fülöp öccse, X. (Civakodó) Lajos, V. (Hosszú) Fülöp és IV. (Szép) Károly nagybátyja, a későbbi VI. Fülöp édesapja, ezáltal a Valois-ház alapítója volt.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Korának jelentős politikusa és még jelentősebb hadvezére volt. 14 évesen ütötték lovaggá, és a pápai legátus ekkor nyilvánította Aragónia uralkodójává a Szicíliát elfoglaló III. Péter ellenében. A trónt sosem foglalhatta el, sőt 1295-ben még lemondani is kénytelen volt róla. 1285-ben Valois és Alençon, majd Anjou-Szicíliai Margittal 1290-ben kötött házassága révén Maine, Perche és Anjou grófja lett. 1301-ben vette feleségül Catherine de Courtenay-t, és ezzel együtt a névleges konstantinápolyi latin császári címét.
Hadvezéri erényeit először 1297-ben csillogtathatta meg Flandriában és Aquitániában, az angolok elleni harcban, majd 1301-ben hadseregével végigpusztította Itália földjét a pápai állam védelmében II. Frigyes szicíliai király és guelf hívei ellen harcolva. Érdemeiért VIII. Bonifác pápa Romagna grófjává nevezte ki. A hadjáratot a caltabellottai béke zárta le (1302). A hadakozás során katonái számos rablást és zsarolást követtek el, és Valois még egy firenzei mészárlásba is belekeveredett.
1308-ban Habsburg Albert halálát követően koronás bátyja támogatásával indult a német-római császári koronáért, de nem sikerült megszereznie. 1311-ben ő vezette a Tournai városában zajló tárgyalásokat a flamandokkal, és itt csapott össze először Szép Fülöp hatalmas miniszterével, Enguerrand de Marigny-vel, aki teljesen a háttérbe szorította. A felkapaszkodott Marigny ezzel egy örök ellenséget szerzett magának. Valois egyébként is homlokegyenest ellenkező politikát képviselt a bátyja és minisztere által követettől: a centralizációs törekvések helyett a régi, feudális nagyúri szabadságért küzdött, és keményen ellenezte Jacques de Molay, a templomos lovagrend nagymestere 1314-es megégetését.
A gyenge X. Lajos rövid uralma alatt Valois irányította a háttérből az országot, az ő keze volt Marigny megbuktatásában és a király új, Magyarországi Klemenciával kötött házasságának megszervezésében. Lajos halálát követően hiába igyekezett megszerezni a régensi hatalmat, és kénytelen volt belenyugodni másik unokaöccse, V. Fülöp trónra kerülésébe is. Ekkor egy időre háttérbe szorult, majd IV. Károly udvarában ismét vezető szerepre tett szert. 1324-ben flandriai és guyenne-i hadjáratán számos várost foglalt el, így gyors békekötésre ösztökélte Franciaországi Izabella angol anyakirálynét és öccsét, Szép Károly francia királyt.
Házasságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Charles de Valois háromszor nősült, és mindegyik frigye igen termékenynek bizonyult:
1290. augusztus 16-án Corbeil-ben vette el Anjou Margit nápolyi királyi hercegnőt, II. Károly nápolyi király és Magyarországi Mária lányát, Anjou, Maine és Perche grófnőjét, aki 1299-ben halt meg. Gyermekeik:
- Isabelle (1292 – 1309), III. János breton herceg felesége 1297-től
- Fülöp (1293 – 1350), Valois grófja, a későbbi VI. Fülöp király, a Valois-dinasztia alapítója
- Johanna (1294 – 1342), 1305-től I. Vilmos, Hainaut grófjának felesége
- Marguerite (1295 – 1342), 1310-től Guy de Châtillon blois-i gróf felesége
- Charles (1297 – 1346), Alençon grófja
- Catherine (1299 – 1300)
1301 januárjában vette el Saint-Cloud városában Catherine de Courtenay-t Konstantinápoly névleges császárnőjét, aki 1307-ben hunyt el. Gyermekeik:
- Jean (1302 – 1308)
- Katalin (1303 – 1346), Konstantinápoly névleges császárnője, I. Fülöp tarantói herceg felesége
- Jeanne (1304 – 1363), 1318-ban III. Robert d'Artois vette feleségül
- Isabelle (1306 – 1349), Fontrevault apátnője
1308-ban Poitiers városában házasodott össze Mahaut de Saint-Pol-lal, III. Guy de Châtillon, Saint-Pol grófja lányával. Mahaut jóval Valois után, 1358-ban halt meg.
- Marie (1309 – 1328), 1324-től Károly calabriai herceg felesége
- Isabelle (1313 – 1383), 1336-tól I. Pierre de Bourbon felesége
- Blanche (1317 – 1348), 1328-tól IV. Károly német-római császár felesége
- Louis (1318 – 1328), Chartres grófja
Származása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Darryl Roger Lundy. "The Peerage" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Leo van de Pas (2003). "Genealogics" (angol nyelven).
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Európa ezer éve: A középkor II. Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. ISBN 963-389-821-8
