Aquitania

Aquitania (Aquitaine, Aquitània, Akitania)
Aquitania címere Aquitania zászlaja
Közigazgatás
Ország	Franciaország
Rang	Régió
Székhely	Bordeaux
Megyéi	Dordogne (24) Gironde (33) Landes (40) Lot-et-Garonne (47) Pyrénées-Atlantiques (64)
Elnök	Alain Rousset
Népesség
Teljes népesség	3 316 889 fő (2013) +/-
Népsűrűség	78 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	41 308 km²
Időzóna	CET (UTC+1)
Aquitania régió elhelyezkedése
Aquitania weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquitania témájú médiaállományokat.

Aquitania (franciául Aquitaine, okcitánul Aquitània, baszkul Akitania, latinul Aquitania) Franciaország egyik régiója az ország délnyugati részén, az Atlanti-óceán partvidéke és a Pireneusok nyugati vonulataitól közrefogott területen. Az ország harmadik legnagyobb kiterjedésű régiójaként (41 308 km²) a következő öt megyét foglalja magában: Dordogne, Gironde, Landes, Lot-et-Garonne, Pyrénées-Atlantiques. Székhelye Bordeaux, jelentősebb települései Pau, Bayonne, Mont-de-Marsan, Biarritz, Bergerac és Périgueux.

Már az őskor óta lakott terület volt, az ókorban Gallia Aquitania néven szervezték be a Római Birodalom közigazgatásába. A középkorban a helyi születésű Aquitaniai Eleonóra feleségül ment II. Henrik angol királyhoz, melynek következtében a térség angol fennhatóság alá került. Csak a százéves háború végén, 1453-ban került vissza Franciaországhoz. Az újkorban a nagy gyarmatosítások során Bordeaux előnyös földrajzi elhelyezkedésének (kikötő az Atlanti-óceánra) köszönhetően fellendült a térség gazdasága. Jelenlegi közigazgatási határai a 20. század közepén alakultak ki.

Gazdag kultúrával rendelkezik, a francián kívül beszélik itt az okcitán számos nyelvjárását, illetve a régió délnyugati részén találhatunk baszk nyelvhasználókat is. Bortermesztés szempontjából kiemelkedő még Franciaországon belül is, a bordeaux-i bor világhírű. Sajátos építészeti stílusok jellemzik, a vidéki házaktól kezdve a városi lakóépületekig.

Nevének eredete

Az egyik elképzelés szerint a név a latin aqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír. Ehhez az elmélethez hasonlóan egy másik szerint a régiót Dax városának ókori római nevéről nevezték el, ami Aquae Tarbellicae („Tarbellusok vizei”) volt. A másik koncepció szerint ókori törzsekről kapta a nevét; a római hódítások idején auscusok éltek itt, így neve értelmezhető akár az „auscusok földjeként” is — belőlük alakult ki később a gascogne-i és a baszk nép.

Az ókori római közigazgatásban Gallia Aquitania néven szerepelt. A középkortól a Francia forradalomig Guyenne néven ismerték. Ez szintén az Aquitania névből ered: Aquitania → *Aguidaina → l'Aguienne → la Guienne → la Guyenne.

Földrajza

Az aquitaniai partvidék látképe az előtérben Arcachon városával, háttérben a Pyla-dűne

41 309 km²-es területével Aquitania a harmadik legnagyobb francia szárazföldi régió. Keleten a Francia-középhegység, délen a Pireneusok vonulatai határolják, nyugaton pedig a Vizcayai-öböl. A parthoz közeli terület nagy részét alacsony síkság. A Pireneusok mentén Spanyolországgal határos.

Legmagasabb pontja a 2974 méter magas Pic Palas, további jelentősebb hegycsúcsai a Pic du Midi d'Ossau (2884 m) és a Pic d'Arriel (2824 m). Jelentősebb folyói a Garonne, az Adour és a Leyre (vagy Eyre). A Garonne és a Dordogne folyók torkolatánál kialakult vízfolyást Gironde-nak hívják. Legnagyobb kiterjedésű tavai a Hourtini-lagúna (56 km²), a Cazauxi-lagúna (55 km²) és a Biscarrossei-lagúna (35 km²). Az aquitaniai óceánpart legnagyobb részét az Azúr-part mintájára Franciaországban elterjedt szokás szerint Ezüst-partnak, kisebb, déli részét pedig Baszk-partnak nevezik. Arcachon közelében található a Pyla-dűne, Európa legmagasabb homokdűnéje.

Az Atlanti-óceán közelsége miatt óceáni éghajlat jellemzi, vagyis a tél enyhe, a nyár viszonylag hűvös, a hőmérséklet évi ingása alacsonynak mondható. Az évi átlagos hőmérséklet az óceánparton 15, Bordeaux közelében 14, míg a keleti határhoz közeledve 11 °C. A csapadékmennyiség relatíve magas. A talaj minősége változó, ugyanis a folyók mentén jó minőségű, míg azon kívül kevésbé. A mészköves talajon a bortermesztés terjedt el, Landes megyében viszont az erdőgazdálkodást helyezték előtérbe.

Története

Őskor

A lascaux-i barlangrajzok bizonyítják, hogy a régiót már az őskorban lakták

A környéken már az ősember megtelepedett, ezt jelzik a lascaux-i barlang festményei. Az ősemberek közel 15 000 éves festményeivel gazdagon díszített barlang szakrális funkciókat tölthetett be; a falakon többnyire a veszélyes állatokat (pl. bölény, medve) ábrázolták.

Ókor

Aquitania helye a Római Birodalom közigazgatásában

Az ókorban az aquitániaiak törzsei népesítették be. Julius Caesar egyik hadvezére, Publius Crassus hódította meg a régiót i. e. 56-ban. Augustus császár i. e. 27-ben Gallia Aquitania néven szervezte be a Római Birodalom közigazgatásába, akkoriban sokkal nagyobb mérete volt, mint a jelenlegi régiónak. Gallia Lugdunensis és Gallia Belgica mellett egyike volt annak a három római provinciának, melyeket a mai Franciaország és Belgium területén alakítottak ki. Korábban csak a dél-franciaországi Gallia Narbonensis nevű tartomány volt a Birodalom része.

A provincia fővárosa eleinte Mediolanum Santonum (a mai Saintes) városa volt, később ezt a szerepet Burdigala (a mai Bordeaux) vette át. A rómaiak számos várost alapítottak a térségben, melyekben a mai napig maradtak építmények. Ilyenek például Burdigalában az amfiteátrumként működött Gallienusi palota, a Vesunában (ma Périgueux) található amfiteátrum és galloromán templom, Mediolanum Santonum városában fellelhető amfiteátrum, Germanicus diadalíve, termálfürdők és vízvezetékek maradványai, a Divona Cadurcorum (a mai Cahors) városában felépített színház, a Diana diadalíveként ismert termálfürdő. További római városok voltak Limonum (ma Poitiers), Avaricum (ma Bourges), Augustonemetum (ma Clermont-Ferrand), Aginnum (ma Agen), Augustoritum (ma Limoges), Iculisma (ma Angoulême), Aquae Tarbellicae (ma Dax) stb.

Az i. sz. 3. és 4. század fordulóján a tetrarchia idején Aquitania a Diocesis Viennensis területbe tagozódott, három további tartományra osztották fel: Aquitania Prima (a Francia-középhegység és Berry), Aquitania Secunda (az Atlanti-óceán partjai), Aquitania Novempopulana (a Pireneusok és a Garonne közti területek). Az 5. században nyugati gót törzsek törtek be a tartományba, végül 475-ben békeszerződés útján megszerezték Aquitania Secunda és Novempopulana részeket, ahol saját királyságot alakítottak ki. Ezzel véget vetettek a római uralomnak a térségben.

Középkor

Frank Királyság

A terület felett a nyugati gótok fennhatóságát I. Klodvig frank király szakította meg 507-ben, mikor seregeivel Vouillé mellett legyőzte II. Alarik nyugati gót királyt. Ezután Aquitania a Frank Birodalom félfüggetlen vazallusa lett. Toulouse-t, a Vizigót Királyság addigi fővárosát a frankok 508-ban foglalták el és tették Akvitánia fővárosává (a fővárost I. Odo a 720-as években költöztette át Bordeaux-ba). A Pireneusoktól északra a gótoknak csak Septimaniát sikerült megtartaniuk 719-ig.

Az első Akvitán Hercegség

Akvitánia és a baszk hercegség de jure sosem egyesült, de 660-tól a 760-as évekig perszonálunióban léteztek. A hercegség fővárosa 720-ig Toulouse volt; ekkor a mór invázió elől I. Odo a fővárost Bordeaux-ba telepítette át. A baszk–frank és az akvitán–frank viszony is mindvégig feszült maradt: a frankok csökkenteni próbálták a hercegségek autonómiáját, azok pedig megpróbálták kivívni teljes függetlenségüket (ami azonban csak néhány rövidebb időszakra sikerült).

A hercegség területe több grófságra tagolódott. Ezek közül az alábbiakról vannak adataink:

• albi grófság (székhelye: Albi — 650 körül; a hercegség bukása után beleolvadt a toulouse-i grófságba;
• Poitou — a 8. század közepén;
• Berry, a székhelye Bourges — a 8. század közepén Chunibert gróf (Humbert) — később hercegség lett;
• Auvergne — a hercegség bukása előtt Bladino gróf alatt, később hercegség lett.
• toulouse-i grófság — Kis Pipin 760-ban foglalta el

711–719 között a szaracénok Asztúria kivételével az egész Vizigót Királyságot elfoglalták, és sorozatos rablóhadjáratokat vezettek az akvitán és frank területekre. Bár 721-ben a Toulouse-i csatában vereséget szenvedtek Nagy Odo akvitán hercegtől, de 732-ben a Garonne menti csatában akkora vereséget mértek a hercegre, hogy Odo kénytelen volt korábbi ellenségétől, Martell Károlytól segítséget kérni. Ezután egyesült erőikkel a Poitiers-i csatában legyőzték a támadókat, és Károly 735–736-ban Septimania kivételével egész Galliából kiűzte a mórokat.

742 után Kis Pippin vezetett hadjáratokat a megerősödő hercegek ellen. 760-ban elfoglalta és királyságához csatolta Délnyugat-Akvitániát (Toulouse, Rodez, Albi), 761-ben (Waifer aquitániai herceg Burgundiára mért ellencsapása után) Bourbon, Chantelle és Clermont erődítményeit.

Amikor Pipin 762–768 között pusztító hadjárataival szinte elnéptelenítette a hercegség középső részét, a hercegség legjobban megerősített városai az alábbiak voltak:

• Bourges
• Thouars
• Bordeaux
• Saintes
• Périgueux
• Bourbon
• Angoulême

768-ban Bladino, Auvergne korábbi grófja behódolt Pipinnek. Waifer családjának legtöbb tagját elfogták és Périgord várába zárták. Magát Waifert saját emberei ölték meg — tisztázatlan körülmények között, állítólag Pipin utasítására. Utóda, II. Hunald délre, Baszföldre menekült. Hamarosan meghalt Kis Pipin is, és ezután II. Hunald megpróbálta újraéleszteni a felkelést — teljes kudarccal. Nagy Károly és öccse, Karlmann átkelt a Garonne-on, és végleg felszámolták az akvitán ellenállást. A Dordogne partján, az érzékeny akvitán–baszk határ ellenőrzésére felépítették Fronsac erődjét. Az ellenállás reménytelenségét belátva II. Lupus baszk herceg megadta magát, elismerte Baszkföld hűbérurának a mindenkori frank uralkodót, és kiadta II. Hunaldot a frankoknak.

A Frank Birodalom része

768–779 között Nagy Károly az időben meg nem hódolt grófok és apátok helyére hozzá hű, frank nemeseket nevezett ki, és a tartományban sok, vassinak nevezett frank katonát telepített le — újonnan létrehozott helyőrségekbe, illetve az irtóhadjáratokban lemészárolt vagy elhurcolt korábbi lakosság helyére. Károly és az utána következő frank uralkodók területet korábban birtokló vizigótoktól eltérően átalakították a tartomány teljes közigazgatását és jogrendjét. Lecserélték a helyi urakat és a protofeudális frank államrendbe kényszerítették a galloromán lakosságot. Az ellenállás általános volt, de reménytelen, és a baszk területek kivételével mindenütt kudarcba is fulladt.

A 718—778 közötti években az akvitán gazdaság gyakorlatilag összeomlott: a városokat, villákat és kolostorokat kifosztották, illetve le is rombolták, a szőlőket kivágták, a külkereskedelem megszűnt.

781-ben Nagy Károly Aquitaniát birodalmon belüli királysággá szervezte, irányításával pedig fiát, a későbbi Jámbor Lajost bízta meg. A terület fővárosa Toulouse lett. Egyúttal a királyság déli, Baszkföld és a Gothiára átkeresztelt egykori Septimania közé ékelt részén ugyancsak Toulouse központtal grófságot szervezett.

A második Akvitán Hercegség

A Frank Birodalom széthullása után nagyjából a Garonne folyó mentén újra két részre bontották ezt a királyságot, újraalakítva az Akvitán Hercegséget és Gascogne néven a Baszk Hercegséget. A 11. század elején ezek Guyenne néven újból egyesültek.

Anglia tartománya

Az 1137-ben hatalomra került X. Vilmos herceg lánya, Aquitaniai Eleonóra. VII. Lajossal kötött sikertelen házassága után feleségül ment II. Henrik angol királyhoz. Ez később kulcsszerepet játszott a francia és az angol királyok konfliktusaiban, ugyanis az Angol Királyság szerves részévé tette Guyenne-t. Ezután angol kézen volt a százéves háború végéig, mígnem 1453-ban VII. Károly francia király a sorsdöntő castilloni csatában legyőzte VI. Henrik angol királyt.

Franciaország része

A Francia Királysághoz visszatért terület megőrizte a Guyenne elnevezést.

Újkor

IV. Henrik az aquitaniai Pau kastélyában született

A reformáció franciaországi térnyerésekor Aquitaniában a hugenották képviselték a kálvinizmust. Mivel a mindenkori uralkodó katolikus vallású volt, számos vallásháború bontakozott ki a térségben. Ennek 1598-ban IV. Henrik vetett véget a Nantes-i ediktummal. Érdekesség, hogy 1615-ben Bordeaux-ban lép házasságra Ausztriai Anna és XIII. Lajos francia király, majd 1660-ban ugyanitt Ausztriai Mária Teréziát XIV. Lajos francia király veszi feleségül.

A 18. század-ban Bordeaux fontos óceáni kikötővé nőtt. A gyarmatbirodalom kiteljesedésével a kereskedelem fellendült; kávét, kakaót és gyapjút importáltak. Az exportot a térség gazdaságának motorja, a bor uralta; ezt német, orosz, sőt, amerikai kikötőkbe is szállították. A francia forradalom idején Gironde megyéből számos kiemelkedő szónok került be a Törvényhozó Nemzetgyűlésbe, ezért őket girondistáknak hívták. Ettől függetlenül forradalom ezt a régiót nem kifejezetten érintette.

A 19. században a gazdasági fejlődés üteme Aquitaniában lelassult, ami a kereskedelmet érintő napóleoni blokádok, illetve a britek tengeri egyeduralmának tudható be. 1848-ban megépült a Bordeaux-t Párizzsal összekötő vasútvonal. Az Atlanti-óceán déli partjain beindult a turizmus, melynek egyik neves képviselője Eugénia francia császárné, III. Napóleon francia császár felesége volt.

20. század

Az első világháború idején Bordeaux-ba költözött a francia kormány átmenetileg. A második világháborúban Franciaország kapitulálása után Charles de Gaulle Mérignac repteréről menekült Angliába 1940. június 16-án. Franciaország északi része és teljes atlanti partvidéke (ideértve Aquitania nagy részét is) német megszállás alá került. A háború után 1960-ban határozták meg a régió jelenlegi határait. A franciaországi központosítás lazulásának részeként 1986-ban első alkalommal szavazták meg közvetlen úton az aquitaniai Regionális tanács tagjait.

Közigazgatása

Az alábbi táblázat Aquitania magasabb szintű közigazgatási felosztását mutatja:

Zászló	Régió	Főváros	Megye			Székhelye
	Aquitania	Bordeaux
				Dordogne	24		Périgueux
				Gironde	33		Bordeaux
				Landes	40		Mont-de-Marsan
				Lot-et-Garonne	47		Agen
				Pyrénées-Atlantiques	64		Pau

Alacsonyabb szinten a régió 19 kerületre, 235 kantonra és 2 296 településre oszlik.

Politika

Az Aquitaniai Regionális Tanács összetétele

Az 1982-ben megkezdődött decentralizációs folyamat során az aquitaniai lakosok 1986-ban választották meg először képviselőiket a Regionális Tanácsba. A Regionális Tanács székhelye Bordeaux városában van, jelenlegi elnöke Alain Rousset, szocialista képviselő. A tanácsnak 85 tagja van. Az aquitaniai megyék négyévenként megtartott választásokon meghatározott számú képviselőket küldhetnek: Gironde 36-ot, Pyrénées-Atlantiques 17-et, Dordogne 13-at, Landes 11-et, Lot-et-Garonne pedig 8-at.

1986 és 1998 között jobboldali többség irányított Jacques Chaban-Delmas (1985–1988), Jean François-Poncet (1988-ban, ideiglenesen), Jean Tavernier (1988–1992), majd Jacques Valade (1992–1998) vezetésével. Az 1998-as választások óta a baloldali Alain Rousset a tanács elnöke. A 2010-ben megtartott választások során a Baloldali Front (Front de Gauche) 3 képviselőt, a Szocialista Párt – PRG (Parti Socialiste – PRG) szövetsége 45 képviselőt, az Európa Ökológia (Europe Écologie, zöldpárt) 10 képviselőt, a Demokrata Mozgalom (Mouvement démocrate) 10 képviselőt, az Unió egy Népi Mozgalomért (Union pour un mouvement populaire) pedig 17 képviselőt küldhetett a tanácsba. Így látható, hogy Aquitania Regionális tanácsát többségében a baloldal irányítja 2014-ig, a következő választásokig.

Közlekedése

Aquitania közúthálózata meglehetősen fejlett. Autópályák:

Autópályák Aquitaniában és a környező régiókban

• A10 (Bordeaux-Párizs, „L’Aquitaine”, vagyis az „aquitaniai”)
• A62 (Bordeaux-Toulouse, „Autoroute des Deux Mers”, vagyis a „két tenger autópályája”)
• A63 (Bordeaux-spanyol határ)
• A64 (Toulouse-Bayonne, „La Pyrénéenne”, vagyis a „pireneusi”)
• A65 (Bordeaux-Pau)
• A89 (Bordeaux-Lyon)
• A630 (A bordeaux-i körgyűrű)
• A650 (Pau-Oloron-Sainte-Marie, építés alatt)
• A660 (A63-Arcachon)

Spanyolországba a Pireneusokon átkelve juthatunk el, amire két fő lehetőség kínálkozik. Az egyik forgalmas útvonal az Atlanti-óceán partján található Irún-Hendaye határátkelőhely, a másik a Pireneusokon átvezető kétsávos, kétirányú, 8602 m hosszú Somport alagút.

Vasúthálózata is fejlett; Párizzsal a TGV gyorsvasút köti össze. A vonatok a Párizs–Bordeaux–Madrid útvonalon közlekednek Irúnon át. Bordeaux körül elővárosi ingajáratok közlekednek; ilyen a Transport express régional Aquitaine (Aquitaniai regionális expressz), röviden TER Aquitaine. A kötött pályás közlekedést Bordeaux-ban villamosvonalakkal egészítették ki — a villamosok jelenleg három vonalon közlekednek.

Hajózás szempontjából Bordeaux kikötőhelye a legfontosabb. Az óceán felől a Gironde folyón keresztül közelíthető meg. A nemzetközi kikötő egyaránt megfelel idegenforgalmi (pl. tenger- és óceánjárók fogadása) és ipari céloknak. A teherforgalom nagy részét a Gironde partján kialakított Grand port maritime de Bordeaux-ban (Bordeaux-i nagy tengeri kikötő) bonyolítják le. Franciaországban a létező tengeri teherkikötők között áruforgalom szempontjából a bordeaux-i a hatodik helyen áll (az első Marseille).

Aquitaniában több nemzetközi repülőtér is található, ezek közül a legfontosabb a Mérignacban található Bordeaux–Mérignac repülőtér. Légi közlekedéssel a további városokat lehet megközelíteni: Pau, Biarritz, Bayonne, Agen stb.

Kultúra

Oktatás

A Segalen Bordeaux-i Egyetem épülete Bordeaux-ban, a Victoire téren

A Bordeaux-i Egyetem (franciául Université de Bordeaux) felsőoktatási és kutatási intézményrendszert foglal magába. 2001-ben hozták létre a már meglévő létesítményekből az egyetemi központot, amit 2007-ben továbbfejlesztettek kutatási központtá. Alapító tagjai az alábbi intézmények:

• Tudomány és Technológia Bordeaux-i Egyetem 1 (Université Bordeaux 1 Sciences et Technologies, természettudományi tanulmányok)
• Segalen Bordeaux-i Egyetem (Université Bordeaux Segalen, a 2-es számú egyetem, orvostudományi tanulmányok)
• Michel de Montaigne Bordeaux-i Egyetem 3 (Université Michel de Montaigne Bordeaux 3, bölcsészettudományi tanulmányok)
• Montesquieu Bordeaux-i Egyetem 4 (Université Montesquieu Bordeaux 4, politikai és jogi tanulmányok)
• Bordeaux-i Politechnikus Intézet (Institut ploytechnique de Bordeaux, mérnöki tanulmányok)
• Bordeaux-i Agrártudományi Nemzeti Főiskola (École Nationale Supérieure des Sciences Agronomiques de Bordeaux, agrártudományi tanulmányok).

Az egyetemek főbb profiljai lefedik a tudományos tanulmányok számos területét, ezáltal minőségi oktatást biztosít az itt tanuló hallgatók számára. Biztosítja a bolognai rendszer mindhárom szintjét, vagyis nyújt alap-, mester- és doktori képzést is. A különböző karok eltérő helyen vannak, de mindegyik Bordeaux városában, vagy annak közvetlen szomszédságában, egyetemi kampuszokon találhatók.

Ugyancsak Akvitániában működik a Pau-i és Adour-menti Egyetem (Université de Pau et des Pays de l'Adour, UPPA). Ezt 1972-ben alapították Pau városában, de több kara más településeken működik: Bayonne-ban, Tarbes-ban, illetve Mont-de-Marsanban (Adour-menti egyetemnek azért nevezik, mert ezek a városok az Adour folyó mentén fekszenek). Közel 1200 fős személyzete van, 12 000 hallgató tanul itt.

Beszélt nyelvek

Aquitaniában a francia mellett két dialektust ismernek el regionálisan: az okcitánt és a baszkot.

Az okctián dialektusok földrajzi elterjedése Domergue Sumien szerint

Az okcitán nyelv dialektusai:

• A gascogne-it Gironde, Lot-et-Garonne déli részén és Landes megyében beszélik, de ide sorolható a béarni is. Sok sajátossága miatt néha külön nyelvként kezelik.
• A languedoc-it Dordogne déli és Lot-et-Garonne északi részén beszélik.
• A limoges-it Dordogne megye középső és északi részén beszélik.

Egy 1999-es INSEE-tanulmány alapján hozzávetőlegesen 160 600 aquitaniai beszélt valamilyen okcitán nyelvjárást, ez a lakosság közel 5%-a. Többségük a mezőgazdaságban dolgozik vagy dolgozott, ezt mutatja az a tény is, hogy a nyelv többnyire azokban a megyékben maradt fenn, ahol ez a gazdaság fő ága.

Baszkul 73 780-an beszélték 1999-ben, ez Aquitania lakosságának nagyjából 2,3%-a. Beszélőinek többsége a franciaországi Baszkföldön lakik, ami a Pyrénées-Atlantiques megye nyugati részét fedi le. Az okcitánhoz hasonlóan itt is főleg a vidéki, mezőgazdaságból élő lakosság beszél baszkul.

Gasztronómia

A canelé(wd) egy aquitaniai cukros különlegesség

Aquitaniában található Franciaország egyik legnagyobb borvidéke Bordeaux körül. 57 eredetvédett területen — úgynevezett apellációban — 120 000 hektáron termesztenek szőlőt, 7000 termelő munkájának köszönhetően 700 millió üveg bor kerül ki a borvidékről, amelyek 12 000 bejegyzett château (ejtsd: /sató/, bortermelő „kastély”) néven futnak. Már az ókorban bortermelő vidék volt. A 18. században a Médoc környéki mocsárlecsapolásoknak köszönhetően még nagyobb területen gazdálkodnak, sikere azóta töretlen. Első osztályú bor például a Château Margaux, Château Latour, Château Lafite Rothschild, Château Haut-Brion, Château Mouton Rothschild.

Az óceán közelségének köszönhetően számos tengeri ételt készítenek Aquitaniában. Ilyenek például: arcachoni osztriga, bordeaux-i ingola stb. Egyéb húsételek például: bazas-i borjú, pauillaci bárány, libamáj, kacsamáj, poule au pot (fazékban főtt, zöldséggel töltött tyúk). Vannak továbbá főleg zöldségalapú ételek is, mint például a vargányából, illetve sorges-i szarvasgombából készült különlegességek, vagy a piperade (aquitaniai lecsóféle), garbure (helyi káposztaleves) stb. Desszertnek például tourtière (szilvás vagy almás lepényt), croustade (leveles tésztából készült süteményt), vagy canelé (bordázott cukros különlegességet) szolgálnak fel. Baszkföldnek is megvannak a saját specialitásai, mint például az axoa (fűszeres, hagymás borjú, vagy marha), vagy a baszk sütemény (süteménykrémmel töltött édesség), továbbá ismert fűszere az espelette-i pirospaprika.

Építészet

Egy bordeaux-i üzletház

Egy landes-i ház

Egy baszk ház díszített bejárata

Bordeaux-ban az úgynevezett bordeaux-i üzletházak (franciául échoppe bordelaise), melyek már a 15. században megjelentek. Akkor a kézművesek műhelyként és lakóháznak egyaránt használták az épületet, de a 18. századtól többnyire már csak lakásként funkcionált. Jelenleg kb. 11 000 ilyen kis üzletház van a városban, sokat a második császárság és az 1930-as évek közt húztak fel. Az épületek egyszintesek, pince viszont gyakran van bennük. A tető két irányban lejt, cseréppel van lefedve. A vízelvezető ereszcsatorna az utcára néz, a fedélszéket a homlokzattal párhuzamosan alakítják ki. Az ajtók és az ablakok fölé díszítő elemeket faragnak.

A landes-i ház (franciául maison landaise), avagy oustaù típusa Landes megyében terjedt el. Vidéki háztípusról van szó. Építése során előbb a faszerkezetet húzzák fel, majd a gerendák közti részeket vályogtéglákkal töltik ki. A 18. századtól kezdve a vályogot felváltotta az égetett tégla illetve a térségre jellemző vastartalmú homokkőből készült téglaféle, a garluche. A landes-i ház középpontjában a nappali áll, ahol a kémény is található. Ez a helyiség gyakran szolgál konyhaként és ebédlőként egyaránt, sok bútorral rendezik be. A hálószobák ettől elkülönítve vannak.

A baszk ház (franciául maison basque) Aquitania déli részén, Baszkföldön terjedt el. Építészeti stílusa sokszínű a különböző földrajzi hatásoknak köszönhetően. Az építmények közös tulajdonsága, hogy általában nem rendelkeznek pincehelységgel, és nincs megemelt alapzatuk. Faszerkezet alkalmazása a földszinten nem jellemző, ez inkább az emeletek esetében figyelhető meg. A főbejáratot kődíszítés veszi körül, a homlokzaton akár feliratok is előfordulhatnak.

Világörökség

Aquitaniában több olyan hely is van, ami szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. Ilyenek például a Vézère-völgyi festett barlangok, barlangrajzok (1979-ben vették fel), Saint-Émilion városának törvényszéke (1999-ben vették fel), Bordeaux-ban a „Hold kikötője” (2007-ben vették fel), de Vauban építész erődítményei is szerepelnek a Világörökség listáján. Ezen kívül a régióban jó néhány híres kastély, kúria vagy erőd is fellelhető. Pl.: Dordogne megyében Hautefort, Castelnaud-la-Chapelle, Commarque, Monbazillac, Beynac, Herm, Bourdeilles, Biron, Milandes, Montfort, vagy Gironde megyében Roquetaillade, Langoiran, Villandraut, Malle, Cazaneuve, Cadillac, Beychevelle, Lot-et-Garonne megyében Bonaguil, Duras, Gavaudun, Rois ducs, Villeneuve sur Lot, Monflanquin, Vianne, Tournon-d'Agenais, továbbá Pyrénées-Atlantiques megyében a Pau-i kastély.

Hírességek

Irodalom

• François Mauriac (1885–1970), Nobel-díjas író, a Viperafészek szerzője
• Michel de Montaigne (1533–1592), író, filozófus és politikus, az Esszék szerzője
• Montesquieu (1689–1755), író, filozófus, a Törvények szellemében szerzője
• Edmond Rostand (1868–1918) a Cyrano de Bergerac szerzője

Zene

• Noir Désir, rockzenekar

Történelem

• Aquitanai Eleonóra (1122–1204), angol királyné
• V. Kelemen (1264–1314), római katolikus pápa
• IV. Henrik (1553–1610), francia király
• XIV. Károly János (1763–1844), svéd király

Politika

• Alain Juppé (1945–), politikus, külügyminiszter
• François Bayrou (1951–), politikus, volt oktatási miniszter

Tudomány

• Pierre Bourdieu (1930–2002), szociológus, a szimbolikus erőszak fogalmának és a mezőelmélet megalkotója

Sport

• FC Girondins de Bordeaux, első osztályú labdarúgó csapat, az 1996-os UEFA-kupa döntőjében játszottak
• Union Bordeaux Bègles, Top14-es rögbi csapat
• Biarritz olypique Pays Basque, Top14-es rögbi csapat
• Aviron bayonnais rugby pro, Top14-es rögbi csapat
• Sporting Union Agen Lot-et-Garonne, Top14-es rögbi csapat
• Élan béarnais Pau-Lacq-Orthez, Pro A osztályú kosárlabda csapat

Kapcsolódó cikkek

• Gallia Aquitania