Eugénia francia császárné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eugénia francia császárné
(Eugenia de Montijo)
Eugénia császárné (Franz Xaver Winterhalter)
Eugénia császárné (Franz Xaver Winterhalter)
Született María Eugenia Ignacia Agustina de Palafox Portocarrero y Kirkpatrick
1826. május 5.
 Spanyolország, Granada
Elhunyt 1920. július 11. (94 évesen)
 Spanyolország, Madrid
Állampolgársága
Házastársa III. Napóleon francia császár
Gyermekei Napoléon Eugène Louis
SzüleiMaría Manuela Kirkpatrick
Cipriano Palafox y Portocarrero
Foglalkozása császárné
Kitüntetései
  • Dame Grand Cross of the Order of the British Empire
  • Arany Rózsa
  • Order of Queen Maria Luisa
Sírhely Tomb of Eugénie de Montijo

Eugénia francia császárné aláírása
Eugénia francia császárné aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugénia francia császárné témájú médiaállományokat.

Eugénia francia császárné, született Eugenia de Montijo (spanyolul: Maria Eugenia Palafox Portocarrero y Kirkpatrick, condesa de Teba, franciául: Impératrice Eugénie des Français, teljes nevén Maria Eugenia Ignacia Augustina Palafox de Guzmán Portocarrero y Kirkpatrick, Teba IX. grófnője; Granada, 1826. május 5.Madrid, 1920. július 11.) spanyol nemeskisasszony, házassága révén Franciaország császárnéja. III. Napóleon francia császár felesége, a kor divatjának meghatározó személyisége és alakja. A korabeli híresztelések ellenére királyi ősöktől származott, V. István magyar királynak a 20. (generációs) leszármazottja volt, továbbá I. (Idős/Emberséges) Márton aragón királynak, valamint első feleségének, Luna Mária aragón királynénak volt a 15. (generációs) leszármazottja a házasságon kívül született unokájuk, Aragóniai Jolán révén, aki az egyetlen, nagykorúságot megért fiuknak, Ifjú Márton szicíliai királynak Agatuccia Pesce cataniai úrnővel folytatott titkos viszonyából született.

Származása, családja[szerkesztés]

Armoiries-Empire.jpg

Franciaország utolsó császárnéja Spanyolországban, Granadában született. Apja Don Cipriano Palafox de Guzmán y Portocarrero volt, Teba grófja, aki később felvette elhunyt öccsének, Montijo grófjának címét is. Édesanyja a gróf félig skót, félig spanyol felesége, Maria Manuela Kirkpatrick volt. Apja, Teba és Montijo grófja az Első Császárság idején a francia hadseregben szolgált tüzértisztként. A hatodik koalíció elleni háborúban, amikor a szövetségesek már a fővárost fenyegették, apja az École Polytechnique tiszti akadémia növendékeinek élén részt vett az 1814-es párizsi csatában. A napóleoni megszállástól sokat szenvedett szülőhazájában emiatt őt „afrancesadó”nak, azaz kollaboránsnak tartották.

Anyai nagyapja, a skót születésű William Kirkpatrick az Egyesült Államok malagai konzulja volt, később pedig borkimérést vezetett. Eugénia nővére, Maria Francisca de Sales, aki szintén örökölte a Montijo címet, sok más mellékes családi titulussal egyetemben, Alba hercegéhez ment feleségül, ám 1860-ban elhunyt. Egyes források szerint nem Don Cipriano volt a két lány vér szerinti apja. Az a szóbeszéd járta, hogy az igazi apa egy brit diplomata, a később külügyminiszterségig jutó George William Frederick Villiers, Clarendon grófja volt.

A korabeli híresztelések ellenére Eugénia császárné királyi ősöktől származott, és Idős Márton aragón királynak, valamint első feleségének, Luna Mária aragón királynénak volt a 15. (generációs) leszármazottja a házasságon kívül született unokájuk, Aragóniai Jolán révén, aki az egyetlen, nagykorúságot megért fiuknak, Ifjú Márton szicíliai királynak Agatuccia Pesce cataniai úrnővel folytatott titkos viszonyából született.[1]

Franciaország császárnéja[szerkesztés]

Eugénia császárné, 1856
Eugénia de Montijo, 1860-as évek közepén

Teba grófnője, ahogy házassága előtt ismerték, Párizsban nevelkedett, a Sacré Cœur-székesegyház arisztokraták körében népszerű zárdájában, ahol alapos római katolikus nevelésben részesítették. Amikor a nála 18 évvel idősebb Louis Napoléon herceget, I. Napóleon császár unokaöccsét 1848 decemberében a Francia Második Köztársaság elnökévé választották, Eugénia édesanyjával együtt megjelent az Élysée-palotában rendezett bálon. Itt találkozott a későbbi császárral, aki 1853. január 30-án vette feleségül, miután Viktória brit királynő tizenéves unokahúga, Adelaide von Hohenlohe-Langenburg hercegnő visszautasította közeledését. 1853. január 22-én III. Napóleon egy trónbeszédben hivatalosan is bejelentette eljegyzését a következő szavakkal: „Olyan nőt választottam, akit szeretek és tisztelek, nem pedig azt, akit nem is ismerek, és akivel a szövetség az előnyök mellett áldozatokkal is járna.”[forrás?]

Az úgynevezett szerelmi házasságot némi szarkazmussal kommentálta a brit The Times: „Nem kis derültségünkre szolgál megtudni, hogy a Francia Császárság krónikájának ez a romantikus eseménye erős ellenkezést és végletes bosszúságot váltott ki. A császári család, a Minisztertanács, de még az alacsonyabb rendű környezetük is felháborító megaláztatásnak tekintik ezt a házasságot…”[forrás?]. A történelmi családból származó, 26 éves, vérbeli spanyol grófnő – utalt rá a brit lap szándékosan rosszul leplezett gunyorossággal – nem volt elég jó a Bonaparte családnak, ami alig két generációval ezelőtt lépett ki a korzikai ismeretlenségből.

A politika és a divat élvonalában[szerkesztés]

Eugénia, a „divatdiktátor”

1856. március 16-án a császárné életet adott egyetlen gyermekének, Napoléon Eugène Louis Jean Joseph Bonaparte császári hercegnek. Mivel művelt és rendkívül intelligens asszony volt, férje gyakran kikérte véleményét fontos ügyekben. Három alkalommal, távollétében, a császár Eugénia császárnét tette meg régenssé (1859-ben, 1865-ben és 1870-ben). Eugénia minden liberális tendenciát ellenzett a császári politikában, és rendíthetetlen védelmezője volt a pápaság hatalmának Itáliában.

Eugénia szépségével, eleganciájával és bájos modorával nagyban hozzájárult a Második Császárság csillogásához. Az európai divat is a császárné öltözködését követte: 1855-ben a párizsi udvarból indult hódító útjára az abroncsos szoknya, majd amikor az 1860-as évek vége felé Eugénia (szabójának, Charles Worth-nek tanácsára) szakított a hatalmas szoknyákkal, a divat ismét az ő ruháit kezdte mintának tartani. A forradalom idején kivégzett Marie Antoinette királyné iránt mutatott érdeklődése divatba hozta a XVI. Lajos idejének neoklasszicista bútorait és belső bútorzatát, dekorációját, az empire stílust.

Eugénia császárné Marie Antoinette jelmezében (F.X. Winterhalter festménye

A császárság bukása után[szerkesztés]

Amikor a porosz–francia háborús vereséget követően megdőlt a Második Császárság, a császárnő családjával együtt Angliában, a kenti Chislehurstben talált menedékre. III. Napóleon halála után, 1873-ban özvegye a hampshire-i Farnborough-ba költözött, illetve vett egy villát Cap Martinben a francia Riviérán, ahol teljes visszavonultságban élt, távol a közélettől. Egyetlen fia, Napóleon Lajos császári herceg 1879-ben, a brit gyarmati hadsereg tisztjeként Dél-Afrikában, egy zulukkal vívott összecsapásban elesett.

Az özvegy császárné hosszú élete folyamán mindvégig megőrizte politikai tisztánlátását. Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződések kapcsán 92 éves korában kijelentette, hogy „ez nem béke, hanem a következő háború magvainak elvetése”.[forrás?]

Az excsászárné 1920 júliusában, 94 éves korában hunyt el egy Spanyolországban, szülőföldjén tett látogatás során. Farnborough-ban, a Szent Mihálynak szentelt Császári Kriptában temették el férje és fia mellé.

A császárné emlékezete[szerkesztés]

A trónt vesztett Bonaparte család jó kapcsolatokat ápolt a brit királyi házzal, amit az is jelzett, hogy Eugénia lett a keresztanyja Beatrix hercegnő 1887-ben született gyermekének, Viktória Eugénia battenbergi hercegnőnek, aki később Spanyolország királynéja lett. Emléke még ma is él, András yorki herceg 1990-ben Eugéniának nevezte el második leányát.

A világűrben is megemlékeztek a császárnéról: a 45 Eugénia elnevezésű aszteroidát róla keresztelték el, annak holdja Eugénia gyermeke után a Petit-Prince, azaz Kis Herceg nevet kapta.

Jegyzetek[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]