Agatuccia Pesce

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agatuccia Pesce
Született14. század
Catania
ÁllampolgárságaSzicíliai Királyság
ÉlettársaI. Márton szicíliai király
GyermekeiAragóniai Jolán nieblai grófné
Foglalkozásaszerető
Sablon • Wikidata • Segítség

Agatuccia Pesce (? – 1409 után), névváltozatai: Agatuccia de’ Pesci, Agatuccia Pesci, Agata di Pesce, latinul: Agatha Piscibus, cataniai úrnő. Eugénia francia császárné (1826–1920) Agatuccia Pesce 14. (generációs) leszármazottja annak I. (Ifjú) Márton szicíliai királlyal folytatott házasságon kívüli kapcsolatából született lánya, Aragóniai Jolán révén.

Élete[szerkesztés]

1402. május 21-én a cataniai Ursino-várban megpecsételték per procuram (képviselők útján) a külföldi követek, egyházi hatalmasságok, bárók és a királyság hivatalnokai jelenlétében I. (Ifjú) Márton szicíliai király második házassági szerződését, ezúttal még a menyasszony hiányában.[1] Ifjú Márton jövendőbelije, Navarrai Blanka 1402. november 9-én érkezett meg Szicíliába,[2] a házasságot pedig 1402. november 26-án kötötték meg,[3] majd még ugyanaznap Blankát Szicília királynéjává koronázták[4] a palermói székesegyházban.[5]

Az új házassággal meg kellett oldani ifjú Márton házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, aminek az elrendezését az édesanyja, Luna Mária aragón királyné vállalta magára. Nagy valószínűséggel a cataniai Ursino-vár egyik gyönyörű termében szórakozott mindig Ifjú Márton számos szép és fiatal cataniai szeretőjével. Egyiküknek, Agatuccia Pesce úrnőnek, akivel a királynak a szerelmes találkozásairól maga Blanka is nyilvánvalóan tudott, biztosított 12 arany fizetséget, ahogy a megcsalt feleség, Blanka királyné fogalmazott: "a hallatlan Jolán úrnőnek, a fenséges szicíliai király, a mi tiszteletre méltó férjünk természetes lányának" a támogatására, akinek Agatuccia úrnő volt az anyja.[6] Ifjú Márton a kényes feladatot Francesc de Casasaja barcelonai kereskedőre és királyi tanácsosra bízta. 1403. szeptember 21-én írt neki,[7] és megbízta azzal, hogy vigye őket Aragóniába, és helyezze őket az édesanyja, Luna Mária királyné felügyelete alá. A két kis királyi sarj, a fent említett Aragóniai Jolán, valamint Aragóniai Frigyes, aki Tarsia Rizzaritól született, ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedett. Ifjú Márton király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében.

Ifjú Mártonnak a fia révén nem maradtak utódai, viszont az Agatuccia Pesce úrnőtől született lánya, Jolán révén számos leszármazottja maradt, akik viszont nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Ifjú Márton és Agatuccia Pesce 14. (generációs) leszármazottja.[8]

Gyermeke[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Lásd Urso (2009: 31).
  2. ↑ Lásd Fodale (1999: 314).
  3. ↑ Lásd Fodale (1999: 315), Tramontana (1999: 22) és Urso (2009: 31).
  4. ↑ Lásd Tramontana (1999: 22).
  5. ↑ Lásd Tramontana (2008).
  6. ↑ Lásd Urso (2009: 28).
  7. ↑ Lásd Silleras-Fernández (2005: 88, 34-es lábjegyzet).
  8. ↑ Lásd Tabla de parentescos de don Fernando de Castilla, Regidor de La Palma/María Eugenia Portocarrero Palafox y Kirkpatrick (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  9. ↑ Enrique de Guzmánnak ez a második házassága volt, de gyermekei csak az első és a harmadik házasságából származtak.

Források[szerkesztés]

  • Boscolo, Alberto: Su «La bella di Sanluri» ultima amante di Martino il Giovane re di Sicilia, In: Miscellanea in onore di Roberto Cessi 1 (primo volume), Edizioni Di Storia E Letteratura, Róma, 357–364, 1958. URL: Lásd További információk
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005. ISBN 075465074X, 9780754650744 URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Tramontana, Salvatore: Martino I d'Aragona (Martino il Giovane), re di Sicilia, Dizionario Biografico degli Italiani 71, Róma, 2008. URL: Lásd További információk
  • Urso, Carmelina. „Lo strano caso di Agatuccia Pesci e Tarsia Rizzari: Due "nemiche" alla corte di Martino i di Sicilia (1374–1409)” (olasz nyelven). Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 2016 (15), 19–36. o. [2017. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 31.)  
  • Urso, Carmelina: Regine e dame nei castelli della Sicila medievale (secc. XIV–XV) spigolature di storia siciliana, Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 8, 23–36, 2009. URL: Lásd Külső hivatkozások

További információk[szerkesztés]

Előző
? 		Szicíliai királyi ágyas
? – 1409 		Következő
Tarsia Rizzari
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Agatuccia_Pesce&oldid=25542279”