Spanyol Birodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyol Birodalom
Imperio español (spanyolul)
1492 – 1898
A Spanyol Birodalom zászlaja
A Spanyol Birodalom zászlaja
A Spanyol Birodalom kiterjedése a 18. század második felében
A Spanyol Birodalom kiterjedése a 18. század második felében
Nemzeti himnusz: Marcha Real
Általános adatok
FővárosaMadrid (1561–1601; 1606–)
Valladolid (1601–06)
Terület13 700 000 km² (1780)
Hivatalos nyelvekspanyol,
latin
Államvallásrómai katolikus
Kormányzat
Államformaösszetett monarchia
(1492–1700)
abszolút monarchia
(1700–1820; 1823–33)
alkotmányos monarchia (1820–23, 1833–73, 1874–98)
köztársaság (1873–74)
Uralkodóspanyol király
DinasztiaTrastámarák, Habsburgok, Bourbonok, Bonaparték, Savoyaiak
KormányfőMinisztertanács elnöke
A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol Birodalom témájú médiaállományokat.

A Spanyol Birodalom (spanyolul: Imperio español, ismert még mint Hispán Monarchia vagy Katolikus Monarchia, spanyolul: Monarquía Hispánica, Monarquía Católica), Spanyolország és elődállamai által irányított gyarmatbirodalom volt 1492 és 1898 között. A Portugál Birodalommal együtt az első tagolt területű világbirodalmak voltak, amelyek a földrajzi felfedezések időszakát követően jöttek létre. Fennállása alatt a gyarmatosítás során az ország területe kiterjed Afrikán át Észak- és Dél-Amerikáig, és a Fülöp-szigeteken keresztül Kelet-Ázsiáig. Hatalma csúcsán, a 18. század második felére területe elérte a 13 millió négyzetkilométert, így a történelem egyik legnagyobb birodalmának számít.

A Birodalom a 19. században élte át legnagyobb területi veszteségeit, amikor is megindultak az amerikai kontinens függetlenségi harcai, ami az 1898-as spanyol–amerikai háborúban tetőztek. Ennek eredményeképp Spanyolország végérvényesen elvesztette karibi és csendes-óceáni gyarmatait, és csak afrikai birtokai maradtak meg. Hagyományosan ezt az időpontot tekintjük a Spanyol Birodalom végének.

Történet[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

1492-ben Spanyolország kiűzte Granada utolsó mór uralkodóját. Győzelmük után a spanyol uralkodók tárgyaltak Kolumbusz Kristóffal, egy genovai tengerésszel, aki hajóval próbálta elérni Cipangut (Japánt).[1] Kasztília egy ideje már kutatási versenyt folytatott Portugáliával, hogy tengeri úton elérje a Távol-Keletet, amikor Kolumbusz merész ajánlatát megtette Izabella királynőnek.[1] Majd Kolumbusz "véletlenül" Amerikát fedezte fel és elindította a kontinens spanyol gyarmatosítását.

Spanyolország követelését az új területekre az 1493-as Inter caetera pápai bulla, majd a közvetlenül azt követő 1494-es tordesillasi szerződés szilárdította meg, amelyben a földgömböt két féltekére osztották fel a spanyol és a portugál követelések között. Ezek az intézkedések kizárólagos jogot biztosítottak Spanyolországnak gyarmatok létrehozására az egész Újvilágban, Alaszkától kezdve a Horn-fokig (Brazília kivételével), valamint Ázsia legkeletibb részein.[1]

Az 1500-as évek elején Hispanola szigetének betelepítésekor a spanyol telepesek és konkvisztádorok kezdtek másfelé is kutatni, hogy új telepeket alapítsanak. Innen Juan Ponce de León meghódította Puerto Ricót, Diego Velázquez pedig Kubát.[1]

Az első település az amerikai szárazföldön a kolumbiai Darién volt, amelyet Vasco Núñez de Balboa alapított 1510 vagy 1512-ben. 1513-ban Balboa átkelt a Panamai-földszoroson és az első európai expedíciót vezette, amely az Újvilág nyugati partjáról látta meg a Csendes-óceánt. E történelmi jelentőségű tett után Balboa a Csendes-óceánt és a vele határos összes földet a spanyol korona birtokának nyilvánította.[2]

A gyarmatbirodalom[szerkesztés]

Spanyolország (piros) és Portugália (kék) területei a 16-17. században

A 16-17. századot néha "Spanyolország aranykorának" nevezik.[1]

Az egyik legsikeresebb spanyol konkvisztádor Hernán Cortés volt. Viszonylag csekély spanyol haderővel, de mintegy 200 ezer indián szövetséges támogatásával az 1519–1521-es hadjáratokban megdöntötte az azték birodalmat,[1] így Mexikó Új-Spanyolország gyarmataként spanyol fennhatóság alá került.

Bővebben: Mexikó spanyol meghódítása

Ugyanilyen fontos volt Francisco Pizarro hódítása az inkák birodalmában. Ez lett Peru alkirálysága.

Az 1520-as években megkezdődött az ezüst nagyarányú kitermelése a mexikói Guanajuato gazdag lelőhelyeiből, de csak a mexikói Zacatecasban és a perui Potosiban található ezüstbányák 1546-os megnyitásáig váltak az ezüstszállítmányok a gazdagság legendás forrásává.[1]

Mexikó hódítása után az aranyvárosokról szóló legendák (Észak- és Közép-Amerikában Quivira, Paititi, Cibola, Dél-Amerikában El Dorado) miatt több expedíciót is kiküldtek. A 16. század során talán 240 ezer európai is érkezett az amerikai kikötőkbe.[3] Az amerikai gyarmatok azonban csak a bányák, például a bolíviai Potosí (1546) felállítása után kezdték meg a korona bevételeinek jelentős részét termelni.[1] A 16. század végén az Amerikából származó ezüst Spanyolország teljes költségvetésének egyötödét tette ki.[1]

A gyarmatokról iszonyatos mennyiségű nemesfém áramlott az anyaországba, Spanyolország vált a világ legnagyobb nemzetévé, a birodalom azonban nemsokára hanyatlani kezdett a túlzott, pazarló kiadások, a nagy mértékű infláció miatt és az állandó háborúskodás gyengítette a birodalmat.

A gyarmatosítás közben Amerikába behurcolt betegségek és a mészárlások következményeként az indián lakosság nagy része kihalt. A hiányzó munkaerő pótlására Nyugat-Afrikából vittek rabszolgákat.

Az egyházi képviselők áttérítették a lakosokat katolikus hitre, a hódítók bevezették a spanyol nyelvet a hivatalokban, ennek köszönhetően az amerikai kontinensen élő lakosság nagy része ma is ezt beszéli az indián nyelvek mellett.

A spanyol korona ugyan hozott néhány törvényt az amerikai gyarmatai bennszülött népeinek védelmére; az elsőt még 1542-ben.[1] A gyarmatosítók azonban a távoli helyzetüket kihasználva ez ellen fellázadtak, amikor látták, hogy hatalmuk csökken, és ezen törvények részleges visszavonását kényszerítették ki. Később enyhébb törvényeket vezettek be az őslakosok védelmére, de a feljegyzések szerint ezek hatása is korlátozott volt.[1]

A birodalom hatalma csúcsának kezdetét V. Károly idején érte el, aki akkoriban a világ leghatalmasabb uralkodójának számított. Uralma egy európai és egy világbirodalomra terjedt ki. Ebben az időben gyakran mondták, hogy ez az a birodalom, amelyen soha nem nyugszik le a nap.[1] A spanyol aranykor kiterjedt világbirodalmát nem Madridból, hanem Sevillából irányították.[1]

Ugyan a birodalom virágzott uralkodása alatt, megkezdődött a lassú hanyatlás is, Spanyolország monopolizálta a kereskedelmét, emiatt képtelen volt költséges háborúkat vívni, az országba áramló nagy mennyiségű nemesfém miatt az anyaországban megemelkednek az árak, így a főbb nyersanyagokat az iparcikkeket, mezőgazdasági termékeket, más országból kell importálni.

Floridát 1565-ben gyarmatosította Pedro Menéndez de Avilés, amikor megalapította St. Augustine-t, majd legyőzte a Jean Ribault francia kapitány és 150 honfitársa által vezetett kísérletet, hogy francia birtokot szerezzenek Florida területén. St. Augustine (Szt. Ágoston) stratégiai védelmi bázis lett a Spanyolországba vitorlázó, arannyal és ezüsttel teli spanyol hajóknak.[1]

1565 tavaszán Miguel López de Legazpi (wd) megalapította az első állandó spanyol települést a Fülöp-szigeteken, és elindította a manilai gálya működését. A manilai gálya (wd) Manilából szállított árukat a Csendes-óceánon át a Mexikó partján fekvő Acapulcóba. Innen aztán az árut Mexikón keresztül szállították a spanyol kincsesflottákhoz, hogy Spanyolországba vigyék.[1] Manila kereskedelmi állomását 1572-ben hozták létre.[1]

A Fülöp-szigetek, a csendes-óceáni Guam-szigetek, a Mariana-szigetek és a Karolina-szigetek az 1898-as spanyol-amerikai háborúig spanyol ellenőrzés alatt maradtak.[1]

A birodalom több mint öt évszázadig állt fenn, és komolyan befolyásolta a világtörténelmet, a meghódított területek kultúráját, nyelvét, vallását, demográfiai megoszlását stb.

A birodalom 1790-ben kb. 20 millió km²-en mintegy 60 millió lakosból állt.

Kronológia[szerkesztés]

A Spanyol Birodalom területei[szerkesztés]

Spanyol területek az Újvilágban 1513 körül
Spanyol (kék) és portugál (zöld) amerikai területek és a világban, 1790 körül
Amerikai spanyol területek 1800-ban
Az ibériai mare clausum ("zárt tenger") igények: olyan víztömeg, tenger, óceán, amely egy állam joghatósága alatt áll, és a többi állam számára nem elérhető. * piros, rózsaszín: spanyol terület * kék, lila: portugál terület

Amerikában

  • Hispaniola
  • Haiti (16. sz.-1697)
  • Dominikai Közt. (16. sz.-1821)
  • Puerto Rico (1508-1898)
  • Kuba (1511-1898)
  • Jamaica (1655. 16.-16.)
  • Trinidad (1592-1797)
  • Mexikó (Kalifornia, Új-Mexikó, Texas, Arizona, Colorado, Utah és Nevada) (1521-1821) (lásd Új-Spanyolország)
  • Florida (1565-1819)
  • Louisiana (+ Prairie / Nagy-Alföld) (1763-1800)
  • Guatemala (1821-16.)
  • Salvador (1525-1821)
  • Honduras (1524-1821)
  • Nicaragua (1524-1821)
  • Costa Rica (1522-1821)
  • Panama (16. sz.-1819)
  • Kolumbia (1525-1819)
  • Venezuela (1522-1821)
  • Ecuador (1534-1822)
  • Peru (1534-1824)
  • Bolívia (1545-1825)
  • Chile (1541-1818)
  • Paraguay (1537-1811)
  • Argentína (1580-1816)
  • Uruguay (1726-1814)

Ázsiában és Óceániában

  • Fülöp-szigetek (1565–1898)
  • Guam (1668-1898)
  • Karolina-szigetek (Mikronézia) (1886-1899)
  • Mariana- (Mária-) szigetek (Mikronézia) (1886-1899)
  • Nauru (igényelt)

Afrikában

  • Kanári-szigetek (1479 óta)
  • Ceuta (1580 óta)
  • Melilla (1497 óta)
  • Spanyol Marokkó (Rif) (1912-1956)
  • Orán (algériai enklávé) (1509-1708, 1732-1792)
  • Sidi Ifni (marokkói enklávé) (1912-1969)
  • Spanyol Szahara (Rio de Oro, Nyugat-Szahara) (1886–1975)
  • Egyenlítői-Guinea (1778–1968)
  • Észak-afrikai területek a 16. században (Orán, Bougie, Bône, Bizerte, La Goulette)

Európában

  • Spanyol Németalföld (Hollandia)
  • Savoy megye
  • Artois megye
  • Nice megye
  • Roussillon
  • Milánói Hercegség
  • Nápolyi Hercegség
  • Szicília

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Spanish Empire - New World Encyclopedia. www.newworldencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2022. február 17.)
  2. ↑ Kozlowski, Darrell J. (2010). Colonialism. Infobase Publishing. p. 84. ISBN 978-1-4381-2890-0.
  3. ↑ James Axtell, 1991. The Columbian Mosaic in Colonial America. Humanities 12(5):12-18.
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Spanyol_Birodalom&oldid=26692057”