Spanyol Birodalom

Spanyol Birodalom
Imperio Español

15. század – 20. század Zászló
Térkép a spanyol birodalom különböző időszakokban
Hivatalos nyelv(ek)	Spanyol
Főváros	Madrid
Hozzá tartozó területek	Amerika: Hispaniola (Haiti, Dominikai Köztársaság), Puerto Rico, Kuba, Jamaica, Trinidad és Tobago, Mexikó (Kaliforniával és Texasszal együtt), Florida, Louisiana, Guatemala, Salvador, Honduras, Nicaragua, Costa Rica, Panama, Kolumbia, Ecuador, Venezuela, Peru, Bolívia, Chile, Paraguay, Argentína, Uruguay Ázsia valamint Óceánia: Fülöp-szigetek, Guam, Karolina-szigetek Afrika: Kanári-szigetek, Ceuta, Melilla, spanyol Marokkó, Nyugat-Szahara, Egyenlítői-Guinea

A Spanyol Birodalom (spanyolul: Imperio Español) volt az első újkori világbirodalom, az emberiség történetének egyik legnagyobb impériuma. A 16. századi Spanyolország és Portugália voltak az első európai államok, amelyek globális uralomra és gyarmatszerzésre törekedtek, valamint kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek a tengeren túli országokkal (az Atlanti-óceánon keresztül Amerikával, a Fülöp-szigeteken keresztül pedig Kelet-Ázsiával és Mexikóval). Volt idő, amikor a Spanyol Birodalom uralta az óceánokat fejlett flottájával, az európai csatatereket jól képzett katonáival, a híres terciósokkal.

Spanyolország kulturális aranykorát élte a 16-17. században, amikor az amerikai bányákból származó ezüst és arany finanszírozta az európai háborúkat is. Az impérium aranykora a 16. és 17. században volt és a 18. századig a spanyol birodalom volt a legnagyobb a világon.

Történet

Kezdetek

1492-ben Spanyolország kiűzte Granada utolsó mór uralkodóját. Győzelmük után a spanyol uralkodók tárgyaltak Kolumbusz Kristóffal, egy genovai tengerésszel, aki hajóval próbálta elérni Cipangut (Japánt). Kasztília egy ideje már kutatási versenyt folytatott Portugáliával, hogy tengeri úton elérje a Távol-Keletet, amikor Kolumbusz merész ajánlatát megtette Izabella királynőnek. Majd Kolumbusz "véletlenül" Amerikát fedezte fel és elindította a kontinens spanyol gyarmatosítását.

Spanyolország követelését az új területekre az 1493-as Inter caetera pápai bulla, majd a közvetlenül azt követő 1494-es tordesillasi szerződés szilárdította meg, amelyben a földgömböt két féltekére osztották fel a spanyol és a portugál követelések között. Ezek az intézkedések kizárólagos jogot biztosítottak Spanyolországnak gyarmatok létrehozására az egész Újvilágban, Alaszkától kezdve a Horn-fokig (Brazília kivételével), valamint Ázsia legkeletibb részein.

Az 1500-as évek elején Hispanola szigetének betelepítésekor a spanyol telepesek és konkvisztádorok kezdtek másfelé is kutatni, hogy új telepeket alapítsanak. Innen Juan Ponce de León meghódította Puerto Ricót, Diego Velázquez pedig Kubát.

Az első település az amerikai szárazföldön a kolumbiai Darién volt, amelyet Vasco Núñez de Balboa alapított 1510 vagy 1512-ben. 1513-ban Balboa átkelt a Panamai-földszoroson és az első európai expedíciót vezette, amely az Újvilág nyugati partjáról látta meg a Csendes-óceánt. E történelmi jelentőségű tett után Balboa a Csendes-óceánt és a vele határos összes földet a spanyol korona birtokának nyilvánította.

A gyarmatbirodalom

Spanyolország (piros) és Portugália (kék) területei a 16-17. században

A 16-17. századot néha "Spanyolország aranykorának" nevezik.

Az egyik legsikeresebb spanyol konkvisztádor Hernán Cortés volt. Viszonylag csekély spanyol haderővel, de mintegy 200 ezer indián szövetséges támogatásával az 1519–1521-es hadjáratokban megdöntötte az azték birodalmat, így Mexikó Új-Spanyolország gyarmataként spanyol fennhatóság alá került.

Ugyanilyen fontos volt Francisco Pizarro hódítása az inkák birodalmában. Ez lett Peru alkirálysága.

Az 1520-as években megkezdődött az ezüst nagyarányú kitermelése a mexikói Guanajuato gazdag lelőhelyeiből, de csak a mexikói Zacatecasban és a perui Potosiban található ezüstbányák 1546-os megnyitásáig váltak az ezüstszállítmányok a gazdagság legendás forrásává.

Mexikó hódítása után az aranyvárosokról szóló legendák (Észak- és Közép-Amerikában Quivira, Paititi, Cibola, Dél-Amerikában El Dorado) miatt több expedíciót is kiküldtek. A 16. század során talán 240 ezer európai is érkezett az amerikai kikötőkbe. Az amerikai gyarmatok azonban csak a bányák, például a bolíviai Potosí (1546) felállítása után kezdték meg a korona bevételeinek jelentős részét termelni. A 16. század végén az Amerikából származó ezüst Spanyolország teljes költségvetésének egyötödét tette ki.

A gyarmatokról iszonyatos mennyiségű nemesfém áramlott az anyaországba, Spanyolország vált a világ legnagyobb nemzetévé, a birodalom azonban nemsokára hanyatlani kezdett a túlzott, pazarló kiadások, a nagy mértékű infláció miatt és az állandó háborúskodás gyengítette a birodalmat.

A gyarmatosítás közben Amerikába behurcolt betegségek és a mészárlások következményeként az indián lakosság nagy része kihalt. A hiányzó munkaerő pótlására Nyugat-Afrikából vittek rabszolgákat.

Az egyházi képviselők áttérítették a lakosokat katolikus hitre, a hódítók bevezették a spanyol nyelvet a hivatalokban, ennek köszönhetően a amerikai kontinensen élő lakosság nagy része ma is ezt beszéli az indián nyelvek mellett.

A spanyol korona ugyan hozott néhány törvényt az amerikai gyarmatai bennszülött népeinek védelmére; az elsőt még 1542-ben. A gyarmatosítók azonban a távoli helyzetüket kihasználva ez ellen fellázadtak, amikor látták, hogy hatalmuk csökken, és ezen törvények részleges visszavonását kényszerítették ki. Később enyhébb törvényeket vezettek be az őslakosok védelmére, de a feljegyzések szerint ezek hatása is korlátozott volt.

A birodalom hatalma csúcsának kezdetét V. Károly idején érte el, aki akkoriban a világ leghatalmasabb uralkodójának számított. Uralma egy európai és egy világbirodalomra terjedt ki. Ebben az időben gyakran mondták, hogy ez az a birodalom, amelyen soha nem nyugszik le a nap. A spanyol aranykor kiterjedt világbirodalmát nem Madridból, hanem Sevillából irányították.

Ugyan a birodalom virágzott uralkodása alatt, megkezdődött a lassú hanyatlás is, Spanyolország monopolizálta a kereskedelmét, emiatt képtelen volt költséges háborúkat vívni, az országba áramló nagy mennyiségű nemesfém miatt az anyaországban megemelkednek az árak, így a főbb nyersanyagokat az iparcikkeket, mezőgazdasági termékeket, más országból kell importálni.

Floridát 1565-ben gyarmatosította Pedro Menéndez de Avilés, amikor megalapította St. Augustine-t, majd legyőzte a Jean Ribault francia kapitány és 150 honfitársa által vezetett kísérletet, hogy francia birtokot szerezzenek Florida területén. St. Augustine (Szt. Ágoston) stratégiai védelmi bázis lett a Spanyolországba vitorlázó, arannyal és ezüsttel teli spanyol hajóknak.

1565. tavaszán Miguel López de Legazpi (wd) megalapította az első állandó spanyol települést a Fülöp-szigeteken, és elindította a manilai gálya működését. A manilai gálya (wd) Manilából szállított árukat a Csendes-óceánon át a Mexikó partján fekvő Acapulcóba. Innen aztán az árut Mexikón keresztül szállították a spanyol kincsesflottákhoz, hogy Spanyolországba vigyék. Manila kereskedelmi állomását 1572-ben hozták létre.

A Fülöp-szigetek, a csendes-óceáni Guam-szigetek, a Mariana-szigetek és a Karolina-szigetek az 1898-as spanyol-amerikai háborúig spanyol ellenőrzés alatt maradtak.

A birodalom több mint öt évszázadig állt fenn, és komolyan befolyásolta a világtörténelmet, a meghódított területek kultúráját, nyelvét, vallását, demográfiai megoszlását stb.

A birodalom 1790-ben kb. 20 millió km²-en mintegy 60 millió lakosból állt.

Kronológia

• 15. század: A Kanári-szigetek meghódítása
• 1492: Amerika felfedezése, a spanyol gyarmatosítás kezdete
• 1494: Tordesillasi szerződés
• 1512: Navarra meghódítása
• 1519–től: Mexikó spanyol meghódítása; az aztékok és a maják leigázása
• 1532–1537: Az inka birodalom meghódítása
• 1580-1640: Unió Portugáliával (Ibériai Unió) (wd)
• 1713: Utrechti szerződés, lezárják az 1701–1714 között zajló spanyol örökösödési háborút
• 1808-1833: Spanyol-amerikai függetlenségi háborúk
• 1898: Párizsi szerződés, megkötik az spanyol–amerikai háborút lezáró békét. Spanyolország átengedi az Amerikai Egyesült Államoknak a Fülöp-szigeteket, Guamot, Puerto Ricót.

A Spanyol Birodalom területei

Spanyol területek az Újvilágban 1513 körül

Spanyol (kék) és portugál (zöld) amerikai területek és a világban, 1790 körül

Amerikai spanyol területek 1800-ban

Az ibériai mare clausum ("zárt tenger") igények: olyan víztömeg, tenger, óceán, amely egy állam joghatósága alatt áll, és a többi állam számára nem elérhető. * piros, rózsaszín: spanyol terület * kék, lila: portugál terület

Amerikában

• Hispaniola
• Haiti (16. sz.-1697)
• Dominikai Közt. (16. sz.-1821)
• Puerto Rico (1508-1898)
• Kuba (1511-1898)
• Jamaika (1655. 16.-16.)
• Trinidad (1592-1797)
• Mexikó (Kalifornia, Új-Mexikó, Texas, Arizona, Colorado, Utah és Nevada) (1521-1821) (lásd Új-Spanyolország)
• Florida (1565-1819)
• Louisiana (+ Prairie / Nagy-Alföld) (1763-1800)
• Guatemala (1821-16.)
• Salvador (1525-1821)
• Honduras (1524-1821)
• Nicaragua (1524-1821)
• Costa Rica (1522-1821)
• Panama (16. sz.-1819)
• Kolumbia (1525-1819)
• Venezuela (1522-1821)
• Ecuador (1534-1822)
• Peru (1534-1824)
• Bolívia (1545-1825)
• Chile (1541-1818)
• Paraguay (1537-1811)
• Argentína (1580-1816)
• Uruguay (1726-1814)

Ázsiában és Óceániában

• Fülöp-szigetek (1565–1898)
• Guam (1668-1898)
• Karolina-szigetek (Mikronézia) (1886-1899)
• Mariana- (Mária-) szigetek (Mikronézia) (1886-1899)
• Nauru (igényelt)

Afrikában

• Kanári-szigetek (1479 óta)
• Ceuta (1580 óta)
• Melilla (1497 óta)
• Spanyol Marokkó (Rif) (1912-1956)
• Orán (algériai enklávé) (1509-1708, 1732-1792)
• Sidi Ifni (marokkói enklávé) (1912-1969)
• Spanyol Szahara (Rio de Oro, Nyugat-Szahara) (1886–1975)
• Egyenlítői-Guinea (1778–1968)
• Észak-afrikai területek a 16. században (Orán, Bougie, Bône, Bizerte, La Goulette)

Európában

• Spanyol Németalföld (Hollandia)
• Savoy megye
• Artois megye
• Nice megye
• Roussillon
• Milánói Hercegség
• Nápolyi Hercegség
• Szicília