Bolognai folyamat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A bolognai folyamat az Európai Felsőoktatási Térség létrehozását célzó független, kormányközi reformfolyamat.

Nevét a Bolognai Nyilatkozatról kapta, amelyet huszonkilenc európai ország felsőoktatásért felelős minisztere írt alá az olaszországi Bologna városában, 1999. június 19-én. Mára negyvennyolc ország csatlakozott hozzá[1], amelyek mindegyike aláírója az Európa Tanács Európai Kulturális Egyezményének is, és elkötelezett a közös célok mellett (ezeket lásd lent). A bolognai folyamat fontos jellemzője és sikerének kulcsa, hogy az egyes országok kormányzata mellett részt vesz benne az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az UNESCO CEPES (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezetének Európai Felsőoktatási Központja), valamint a felsőoktatási intézmények, a hallgatók, a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók, a munkaadók és a minőségbiztosítási ügynökségek képviselői.

Céljai[szerkesztés]

  • Megkönnyíteni a jelenlegi és a végzett hallgatók, valamint a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók mobilitását;
  • felkészíteni a hallgatókat későbbi szakmai pályafutásukra, a demokratikus társadalmi életben aktív állampolgárként való részvételre, támogatni személyes fejlődésüket;
  • széles hozzáférést biztosítani magas színvonalú, demokratikus alapelveken és tudomány szabadságán alapuló felsőoktatáshoz.

Amiről a bolognai folyamat keretében megvalósuló reformok szólnak[szerkesztés]

A bolognai folyamat keretében olyan, a szélesebb társadalom szempontjából jelentős területeken is folyik munka, mint a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés/innováció közötti kapcsolatok, a méltányos részvétel a felsőoktatásban és az egész életen át tartó tanulás.

A bolognai folyamat keretein belül több magas szintű értekezletre is sor került, ezeket mindig a vendéglátó ország kormányai szervezték: 2001Prága, 2003Berlin, 2005Bergen, 2007-London, 2009-Leuven, 2010-Bécs-Budapest, 2012-Bukarest, 2015-Jereván, 2018-Párizs.[2]

Képzési szerkezet[szerkesztés]

Az alapvető keretrendszer három szintre tagolódik, három egymásra épülő oklevéllel (diplomával), amelyek bachelor (alapképzés), masters (mesterképzés) és doktori fokozathoz vezetnek.

Ezek többnyire 3-4, 1,5-2, illetve 3 évet vesznek igénybe, de a pontos időtartamok nincsenek rögzítve, az egyes szintek befejezése a megszerzendő kreditek számától függ.

Hatások[szerkesztés]

Magyarország[szerkesztés]

lásd: Magyarország oktatási rendszere

  1. Members”, European Higher Education Area and Bologna Process (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 25.) (en-EN nyelvű) 
  2. Ministerial conferences”, Ministerial Declarations and Communiqués (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 25.) (en-EN nyelvű)