Ugrás a tartalomhoz

Asztúria

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Asturias (egyértelműsítő lap)
Nem tévesztendő össze a következővel: Ausztria.
Asztúria (Principado de Asturias / Principáu d'Asturies)
Asztúria címere
Asztúria címere		 Asztúria zászlaja
Asztúria zászlaja
Közigazgatás
Ország Spanyolország
TartományAsztúria
Rangautonomous community of Spain
Hivatalos nyelvspanyol
SzékhelyOviedo
ElnökJavier Fernández (FSA–PSOE, 2012–)
PolgármesterAdrián Barbón (2019. július 20. – )
Népesség
Teljes népesség1 008 028 fő (2024)[1]
Népsűrűség100 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10 604 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 21′ 41″, ny. h. 5° 50′ 52″43.361389°N 5.847778°WKoordináták: é. sz. 43° 21′ 41″, ny. h. 5° 50′ 52″43.361389°N 5.847778°W
Asztúria weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Asztúria témájú médiaállományokat.

Az Asztúria hercegség (spanyolul Principado de Asturias, asztur-leóni nyelven Principáu d'Asturies) Spanyolország északi részének egyik történelmi tartománya és egyben autonóm közössége. Galicia, Kantábria valamint Kasztília és León között terül el az Atlanti-óceán partján, a Vizcayai-öbölben, melyet szokás Kantábriai-tengernek is nevezni. Asztúria hegyvidéki terület halászfalvakkal, s számos római kori emlékkel büszkélkedik.

Földrajz

[szerkesztés]

Asztúria legjelentősebb útvonalai, és rengeteg halászfalu települt a tengerpart mellé. Asztúria partjai festői szépséget kínálnak. A tengerpartot Costa Verdé-nek, azaz a Zöld Partnak nevezik Asztúriában.[2]

Asztúria éghajlata nedves, óceáni éghajlat, ezért itt nem kopár a vidék, mint Spanyolország déli részein.[3]

A sziklás partoktól délre már dombosabbá, lankásabbá válik a táj, amely már a Kantábriai-hegység elővidéke. A hegyeket hó fedi, a terep zuhatagos, mély erdők szegélyezik az utakat egészen Asztúria déli határáig. Itt emelkednek a Picos de Europa csúcsai 2648 méteres magasságokba.[4]

Vízrajz

[szerkesztés]
  • Tavak:

A hercegség déli részén fekszik Asztúria két legnevezetesebb tóegyüttese. Az egyik, a Muniellos tavak vidéke, amelynek élővilága a természettudósok számára kedvelt kutatási terület. A tavak különleges, kvarckristályos homokkal bírnak, medrük szintén kedvelt területe a földrajzkutatóknak.[5] Innen nem messze fekszik a Teixidal tó, amelynek egyedi élővilága van.

  • Folyók:

A hegyvidékek vízgyűjtőiből sok folyó indul óceán felé, és kezdetben vad, zuhatagos patakokként száguldanak át az erdőkön. A völgyekben szélesebb folyókká változnak.[6] Maga Asztúria is két folyó között fekszik. Keleten az Eo, nyugaton a Deva folyó alkotja a határt. A leghosszabb szakasza a Nalónnak van Asztúriában. A Nalón mellékfolyója a Narcea Asztúria középső részén folyik keresztül. A kasztíliai vonulatok közül indul a másik jelentős folyó, az Ibias is, amely nyugatabbról ered.[7]

Természetvédelmi területek

[szerkesztés]

Az asztúriai kormányzat nagy erőfeszítéseket tesz a táj eredeti szépségének megőrzésére. A régió majdnem egyharmad része valamilyen környezetvédelmi park felügyelete alá tartozik.

A legjelentősebb nemzeti park a tartomány keleti részén fekszik, a Picos de Europa Nemzeti Park, ahol tucatnyi különleges, őshonos fajnak ad otthont a Kantábriai-hegység cordillerája. A hegységben több történelmi várkastély is található, s itt helyezkedik Cangas de Onís városa, melynek környékén római kori épületek, hidak találhatóak.[8]

A Picos de Europa park közvetlen szomszédságában fekszik a Ponga Természetvédelmi Terület, amely az előbb említett nemzeti parkhoz hasonló természeti és kulturális értékekkel bír.[9] Főként különleges állatvilága emelkedik ki. Nyugat felé helyezkedik Redes Natúrpark, a Peña Ubiña – La Mesa vagy a Fuentes del Narcea, Degaña és Ibias. Ezek mindegyike festői tájakat, értékes erdőket, tavakat vagy vízeséseket tartogat a kirándulók számára.[10]

Élővilág

[szerkesztés]

Az asztúriai erdők állatvilágához tartozik többek között az asturcón ló, amelyet az itteniek tenyésztették ki a hegyvidéki élethez.[11] Ragadozók között található a barna medve, a farkas, a menyét és a nyest is. A madarak között a sasok, vércsék, baglyok és keselyűk. Többek között zergék, szarvasok, dámvadak, vaddisznók, nyulak, vadkacsák, kócsagok, sirályok, jégmadarak is előfordulnak.[12] Asztúria növényvilágát páfrányok, tölgyek, bükkök, égerfák alkotják.[13][14]

Történelme

[szerkesztés]
Bővebben: Asztúria uralkodóinak listája

Az Asztúriai Királyságot az Auseba-hegyi csata után alapította Pelayo vizigót nemes, hadvezér, és ő lett az első király. Fővárosa eleinte Cangas de Onísban volt.[15] Silo király Praviába,[16] majd II. Alfonz Oviedóba helyezte át.[17]

Pelayo 722-ben Covadongánál újabb jelentős győzelmet aratott a mórok ellen. Ezzel nemcsak az új királyság fennmaradását biztosította (Asztúriát a mórok soha nem tudták elfoglalni), de el is indította a reconquistát, azaz a félsziget visszafoglalását, ami hétszáz évig tartott.[15] Ennek következő lépéseként I. Alfonz a 740-ben kitört berber felkelést kihasználva bekebelezte Galicia nagy részét. 742-ben kelet felé, alapvetően baszkok lakta területekre terjesztette ki királyságának határait, és 743-ban a Vizcayai-öböl partján elérte a baszk hercegség délnyugati határát.[18] 760-ban utóda, Kegyetlen Fruela is legyőzött egy mór sereget, és újabb területeket hódított meg Galiciában. Levert egy baszk felkelést is, amely egyesek szerint a mai spanyol-baszk konfliktusok történelmi alapja. Fruelát az uralma ellen fellázadó nemesek ölték meg,[19] és a belső villongásokon az őt követő Aurelio sem tudott úrrá lenni. A királyságot annyira meggyöngítették a mórok által támogatott rabszolga-felkelések, hogy félfüggetlen helyzetbe csúszott, és a 770-es évektől adót fizetett a Córdobai Emirátusnak. I. (Diakónus) Bermudo megpróbált önállósodni, de vereséget szenvedett a móroktól.[20] A királyság újabb felemelkedése az erős kezű II. Alfonznak köszönhető. Tehetséges vezetőként öt hadjáratban (794-ben, 811-ben, 812-ben, 816-ban és 825-ben) is legyőzte a mórokat. Szövetséget kötött Nagy Károly frank uralkodóval.[17]

A 840-es évektől a vikingek (normannok) rendszeresen fosztogatták a Vizcayai-öböl partvidékét; a királyságnak ettől kezdve két fronton kellett helyt állnia.[21] Leónt, ami később a királyság székhelye lett, I. Ordoño 856-ban foglalta vissza a móroktól. Az állam erős flottát épített, és azzal 859-ben a kalandozó vikingeket, 863-ban pedig a mórokat győzte le.[22]

III. (Nagy) Alfonz sorozatos hódításaival megduplázta a királyság területét:[23]

882-ben megalapította az arabok elleni harc erődjének szánt Burgost,[24] ami a 10–11. században Ó-Kasztília fővárosa lett.[25] A baszk tartományok miatt ellentétbe került a Pamplonai Királysággal, és azt formálisan vazallusává tette. 910-ben az így megnövelt birodalmat felosztotta három fia között.[23] Asztúria utolsó királya legkisebb fia, II. Fruela lett, ő ugyanis bátyjainak halála után azok országrészeit is megszerezte, az újraegyesített ország fővárosaként azonban Leónt hagyta meg és ezzel Asztúria 924-ben formálisan beleolvadt a Leóni Királyságba.[26]

Miután León szerepe megnőtt, Asztúriaé jelentősen csökkent, így több szempontból hátrányba jutott. Asztúria a 12. század elején Gonzalo Peláez gróf vezetésével megpróbált elszakadni Leóntól, de felkelései mindannyiszor kudarcba fulladtak.[27]

III. Henrik kasztíliai király használta először az Asztúria hercege címet, amelyet azóta a mindenkori spanyol trónörökösök is viselnek a mai napig.[28]

A 16. és a 17. század végén két nagy járvány söpört végig a tartományon, az előbbinek, az 1598-asnak a lakosság 20%-a vált áldozatává.[29] A 17. században ugyanakkor gazdasági fellendülés következett, mivel az Amerikából behozott kukorica termelésére[30] az asztúriai föld és éghajlat kiválóan bizonyult, így egyre több vidéki önellátó gazdaság létesült.[31] 1608-ban Fernando de Valdés Salas megalapította az Oviedói Egyetemet,[32] s ugyancsak ebben az időszakban fejeződött be az oviedói székesegyház építése.

Az egyetem létrehozása nem oldotta meg az asztúriai köz- és felsőoktatás elmaradottságát.[33] Az értelmiséget továbbra is a katolikus papság alkotta, amely fenntartotta az asztúriai nyelvű irodalmat. A 18. századi felvilágosodás, ha nem is élénk változásokat hozott e téren, de mégis elősegítette a kulturális és szellemi fejlődést, illetőleg az európai nívóra emelkedést.[33] Asztúria számos személyiséggel járult hozzá a spanyol felvilágosodáshoz, köztük volt Gaspar Melchor de Jovellanos (Gaspar Melchor de Xovellanos), aki az általános spanyol tudományos és kulturális élet fellendítése mellett Asztúria előrehaladásáért is sokat dolgozott, így olyan intézmények megalakításán, amelyek a helyi gazdaság, oktatás, kultúra igazgatásával és az asztúriai nyelv fenntartásával foglalkoznak.[34]

Amikor Napóleon megszállta Spanyolországot, Asztúria elsőként csatlakozott a franciaellenes függetlenségi harchoz (félszigeti háború). A felkelés 1808. május 25-én vette kezdetét Oviedóban, ahol is a felkelők gyorsan uralmuk alá vették a várost, kezükbe került a La Vega fegyvergyár, s saját irányító testületet hoztak létre, a legfelsőbb xuntát.[35] Asztúria rövidesen 20 ezer fős hadsereggel bírt, s a xunta hadat üzent Franciaországnak, majd követséget menesztettek III. György angol királyhoz, mely lépés ösztökélően hatott az ellenállásra Spanyolország más területein is.[36] Asztúriát végül a Pedro Caro y Sureda márki galiciai hadsereg szabadította fel.[37]

Asztúria a karlista háborúkban is hadszíntérré vált. Az egyik ilyen esemény lett az alapja a ma is élő gasztronómiai hagyománynak, a Día del Desarme-nek (Leszerelés napja).[38] A hagyomány szerint a karlista Gómez tábornok 1835 nyarán bevette Oviedót, majd három nap múlva kivonult a Baldomero Espartero vezette ellenséges csapatok elől.[39] Az eseményekről több legenda is szól, amelyek szerint ételt kínálva fegyverezték le a városban állomásozó karlista katonákat.[38]

A század második felétől kezdett el iparosodni a tartomány, 1852-ben megnyitották az első vasútvonalat Langreo és Gijón között, amelyen főleg szenet szállítottak a gijóni kikötőbe.[40] A következő évtizedekben a vasút további új szakaszokkal bővült, ezenkívül bányászati cégek és gyárak létesültek.[41]

A kialakuló burzsoázia ugyanakkor elhanyagolta az asztúriai nemzeti tudatot és kultúrát, helyette mindinkább a kasztíliai vezetésű spanyol nemzet felé fordult, ez pedig maga után vonta az asztúriai nyelv hanyatlását is.[42]

A század vége felé megjelent az asztúriai nacionalizmus[43] és kialakultak a baloldali munkásmozgalmak,[44] amelyek sokszor nagyméretű sztrájkokat robbantottak ki, így az asztúriai munkásság tevékenyen kivette a részét az 1917-es országos sztrájkból, melyet a spanyol csendőrség véresen levert.[45]

1934 októberében tört ki az asztúriai munkásforradalom (asztúriaiul: Revolución d'Ochobre, azaz októberi forradalom). Október 4-én kezdődtek a harcok Oviedo bányáinak közelében. A harcokban a székesegyház, az egyetem és egy színház is súlyos károkat szenvedett, sőt a forradalmárok mintegy száz katolikus papot vagy civil hívőt végeztek ki. A forradalmat azonban nem sikerült Spanyolország más részeire kiterjeszteni, s az Alejandro Lerroux vezette spanyol kormány keményen fellépett ellene. A forradalom leverését Francisco Franco tábornok irányította, aki marokkói gyarmati csapatokat vezényelt Asztúriába.[46]

A spanyol polgárháborúban Asztúria és Kantábria a köztársaságiak oldalán állt.[47] A köztársasági kormánytól a harcok során elszigetelődött a térség, ezért saját közigazgatást kellett kialakítania Asztúriai és Leóni Szuverén Tanácsállam néven.[48][49] Asztúria ekkoriban gyakorlatilag hadban állt a nacionalista-párti Galiciával, s a harcokban keletről a baszk köztársasági csapatok támogatták.[50] 1936. október 17-én a galiciai csapatok elfoglalták Oviedót. Egy évvel később elesett Gijón is és a köztársaságiak Kantábriába szorultak.[51]

A háború alatt Asztúria súlyos veszteségeket szenvedett mind emberélet, mind gazdasági, mind pedig kulturális tekintetben. Mintegy 16 ezer ember halt meg (11 500 ember harcokban, 5000 a megtorlások során). A lakosságot a továbbiakban betegségek és nélkülözés is tizedelte. A polgárháború után kétezer ember került börtönbe vagy munkatáborba, s további ezrek menekültek külföldre.

A Franco-rezsim alatt tilos volt az asztúriai nyelv használata, amelynek visszaszorulása így folytatódott.[42] Megindult amellett a károkat szenvedett gazdaság helyreállítása, amely további fellendüléssel és a népesség növekedésével párosult.[52] Az 1980-as évek végétől és az 1990-es években az ipart leépülés jellemezte, melynek következtében jelentősen megugrott a munkanélküliek száma is a tartományban.[53]

Az 1970-es évek politikai változásai nyomán az autonómia folyamat részeként létrejött az Asztúriai Regionális Tanács, amelyből kialakult 1981. december 30-án az Asztúriai Hercegség autonóm kormánya, melynek első elnöke Rafael Fernández Álvarez lett.

A terület legfőbb problémája a legújabb korban a fokozatos népességcsökkenés.[54]

Az asztúriai nyelv

[szerkesztés]
Bővebben: Aszturleóni nyelv
Bővebben: Asztúriai nyelv

Az asztúriai,Asztúr-leóni vagy saját nyelvén Asturianu illetve bable nyelv a latin nyelvek családjába tartozik. Nemcsak Asztúria egyes részein honos a nyelv, mivel León északi részén vagy Portugália Miranda de Douro vidékén is beszélik.[55] A mirandai és leóni nyelveket különválasztják, de a különbségek a valóságban elenyészők.[56][57][58] Ma az asztúriai nyelv a spanyol mellett a hercegség másik hivatalosan elfogadott nyelve, pontosabban lehet igényelni többek között, hogy Asztúria iskoláiban asztúriai nyelven tanítsanak.[55]

Sokáig nem akarták fogadták el különálló nyelvként, hanem a spanyol nyelv dialektusának nevezték. 1980-ban sikerült kivívni az asztúr nyelv különállóságát.[59]

A nyelv eredete a római korokra nyúlik vissza, amikor az Ibériai-félszigeten élő kelta asztúr törzseket leigázták a rómaiak, akik romanizálódtak. Az őslakosok átvették a latin nyelvet, melyből idővel kialakult a mai asztúr nyelv.[60] A kasztíliai spanyol csak a 14. században jelent meg a félsziget döntő hányadán. Ekkor ugyanis mindenhova kasztíliai anyanyelvű papokat, hivatalnokokat és katonákat helyeztek.[61]

Portugália elismerte a mirandai nyelvet és védelme alá vonta azt.[62] Asztúriában és Leónban is egyre többen beszélik ezt a nyelvet. A politikusok támogatják, s a fiatalok között is népszerű. Az Asztúriai Nyelvi Akadémia (Academia de la Llingua Asturiana) nyelvtankönyveket és szótárakat jelentet meg, és több napilapot is beindított.[63] Egy 1991-es felmérés szerint 100 ezer ember anyanyelve és 450 ezer második nyelve, továbbá mások is igen jól értik.[64]

A közösség autonómia törvénye külön védelmet biztosít az Asztúria nyugati végében beszélt eonaviai nyelvnek,[65] amely nyelvészek szerint inkább a galiciai nyelv nyelvjárása jelentős aszturleóni befolyással.[66]

Közigazgatás

[szerkesztés]

A hercegség

[szerkesztés]

Községek

[szerkesztés]
  • Asztúria községei (concejos) a következők, a spanyol nevek után az asztúriai nyelvű nevekkel zárójelben:

Allande (Ayande), Aller (Ayer), Amieva, Avilés, Belmonte de Miranda (Miranda), Bimenes, Boal (Bual), Cabrales, Cabranes, Candamo (Candamu), Cangas de Onís (Cangues d'Onís), Cangas del Narcea, Caravia, Carreño, Caso (Casu), Castrillón, Castropol, Coaña, Colunga, Corvera de Asturias (Corvera), Cudillero (Cuideiru), Degaña, El Franco, Gijón (Xixón), Gozón, Grado (Grau), Grandas de Salime, Ibias, Illano (Eilao), Illas, Langreo (Llangréu), Laviana (Llaviana), Lena (Ḷḷena), Llanera, Llanes, Mieres, Morcín, Muros de Nalón (Muros), Nava, Navia, Noreña, Onís, Oviedo (Uviéu), Parres, Peñamellera Alta, Peñamellera Baja (Peñamellera Baxa), Pesoz (Pezós), Piloña, Ponga, Pravia, Proaza, Quirós, Las Regueras (Les Regueres), Ribadedeva (Rivadeva), Ribadesella (Ribeseya), Ribera de Arriba (La Ribera), Riosa, Salas, San Martín de Oscos (Samartín d'Ozcos), San Martín del Rey Aurelio (Samartín del Rei Aurelio) , San Tirso de Abres (San Tiso d'Abres), Santa Eulalia de Oscos (Santalla d'Ozcos), Santo Adriano (Santu Adrianu), Sariego (Sariegu), Siero, Sobrescobio (Sobrescobiu), Somiedo (Somiedu), Soto del Barco (Sotu'l Barcu), Tapia de Casariego (Tapia), Taramundi, Teverga (Teberga), Tineo (Tinéu), Valdés, Vegadeo (A Veiga), Villanueva de Oscos (Vilanova d'Ozcos), Villaviciosa, Villayón, Yernes y Tameza.

Népesség

[szerkesztés]

Asztúria lakossága általában Spanyolország összlakosságának 2%-át teszi ki. Az egy négyzetkilométerre jutó népességeloszlás 95 fő. A halálozási arány itt a legmagasabb, továbbá a születési arány is itt a legalacsonyabb Spanyolországban, utóbbi ráadásul az Európai Unió átlagát tekintve is igen alacsony.[67]

Spanyolország egyéb területeihez képest Asztúriát érinti a legkevésbé a bevándorlás.

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

Asztúria lakosságának 65%-a vallja magát a katolikus egyházhoz tartozónak, közülük 25%-a gyakorló katolikus. A lakosság más része (13%) agnosztikus illetve ateista (12-13%).[68]

Gazdaság

[szerkesztés]

A gazdaság gerincét évszázadokig a halászat és mezőgazdaság jelentette. A tejtermelés ugrásszerűen fejlődött az ágazaton belül alkalmazott gépesített technológia segítségével az 1960-as években. A Central Lechera Asturiana tejipari szövetkezet termékeit ma is Spanyolország egész területén forgalmazzák.

Az iparosítás lassacskán átalakította a gazdaság képét Asztúriában, de igazi fellendülés a polgárháború után következett. A Franco-diktatúrában Asztúria volt a spanyol acélipar központja. Az új munkahelyek számos bevándorlót is vonzottak Spanyolország más tartományaiból, így Andalúziából, Extremadurából, Kasztíliából és Leónból.

Az asztúriai acélipar mostanra hanyatlóban van, a szénkitermelés költségei más területekhez képest megnőttek. A 2000-es évek második felétől ugrásszerűen nőtt a munkanélküliek aránya, habár a 2010-es évek második felétől sikerült csökkenteni az arányt a szolgáltatások fejlődésének köszönhetően, mindenesetre a regionális gazdasági növekedés elmarad a spanyol átlagtól. Oviedo és Gijón körzeteiben kereskedelmi parkok nyíltak, ezalatt virágzik az építőipar is.[69]

Asztúriának 1986 óta jelentős haszna származott az európai uniós infrastruktúrákat fejleszteni célzó beruházásokból, bár vita volt azzal kapcsolatban is, hogy ezeket a forrásokat hogyan fordíthatnák a bányászok nyugdíjazására.

Asztúria bruttó hazai GDP-je 23 milliárd euró volt, amely a spanyol gazdasági teljesítmény 1,9%-a. Az egy főre jutó vásárlóerővel kiegészített GDP ugyanebben az évben 24,400 euró volt, ami az uniós átlag 81%-a. Az egy alkalmazottra jutó GDP az uniós átlag 98%-át tette ki.[70]

Asztúria jelenleg Spanyolország 10. leggazdagabb régiója, amely jelentős visszaesés az 1970-as és 1980-as évek adataihoz képest, mikor is a tartományra, mint Dél-Európa egyik legvirágzóbb régiójára tekintettek. Mostanra a gazdaság a spanyol átlag alatt növekszik, habár a munkanélküliség 2017-re az országos átlag alá került.[71]

Politika

[szerkesztés]

Asztúria autonómiáját szabályozó rendeletét 1982. január 30-án fogadták el.[72] Az autonóm kormányzat szervei: a kormánytanács, a közbizottság (asztúriaiul: general xunta) és az elnök hivatala, utóbbit a bizottság választja meg.[73]

Az bizottság feladatai közé tartozik a költségvetés jóváhagyása, valamint a kormánytanács tevékenységének irányítása és ellenőrzése. 45 képviselőből áll, akiket négy évre választanak meg általános választójog alapján.[73]

A régiónak saját politikai-társadalmi mozgalma van, az asztúriai nacionalizmus, amely szélesebb jogokat követel Asztúriának (így az asztúriai nemzet elismerését, valamint az asztúriai nyelv társhivatalos státuszát), ám néhány kivételtől eltekintve senki sem gondol egy Spanyolországtól független asztúriai állam létrehozására.[74]

Kultúra

[szerkesztés]

Legendák, misztikum

[szerkesztés]

A morajló tenger, a nyugodt hegyek, a ködös erdők kapcsán az asztúriaiak rengeteg legendát ismernek szörnyekről, teremtményekről és tündérekről.[75]

Ilyen történet szól Busgosuról is, aki egy félig ember félig állat teremtmény, kos lábakkal, szarvakkal és kócos hajjal. A legenda szerint Asztúria hegyeiben, erdejeiben él. Örökké mélabús természetű, és gyakran űzi ki az erdőből a vadászokat és favágókat. A nőket elrabolja és barlangjába cipeli. Ennek emlékére több városban is tartanak olyan fesztiválokat, amelyeken Busgosunak öltöznek a férfiak, és így kergetik a nőket.[76]

El Nuberu, azaz az Esőcsináló az egyik legfontosabb alakja az aztúriai mítoszoknak. Nuberu egyesek szerint egy kalapos törpe, mások sötét óriásnak írják le. Ő gyűjti össze a felhőket, és ő tud belőlük esőt, vagy havat fakasztani. Egykor fontos termékenység isten volt. A parasztok szerint a jó gazdák földjeiről összeszedte az összes kártevőt, és azokat egy rossz gazda birtokán szórta szét.[76]

Espumeru egy érdes hangú gyermek, aki a hullámok között él. A halászok úgy tartják, hogy Espumerut nehéz megpillantani, olyan fürge és olyan kicsi. A szirtek, zátonyok barlangjaiban él, és ő irányítja az apályt valamint a parti hullámokat.[77]

Xana nevét Asztúriában a szerencse, szépség és jóság jeleként értelmezik. Xana egy tündér, aki leggyakrabban az erdők forrásai körül él. Szőke haja és zöld szeme erdei pihenőknél jelenik meg, és segít a bajba jutott utazóknak.[76]

Huercu a halál nagyhatalmú ura. Mindig annak a képében jelenik meg, akit hamarosan magával fog vinni az alvilágba. A haldokló képében gyakran végigjárja annak életét.[78]

El Ventolín a varázslatos szellő. Szerelem és halál ura. Ő az aki összegyűjti a szerelmes sóhajokat és továbbítja azokat a megfelelő embernek, és ő az aki elveszi az utolsó lélegzetet. Sok szerelmest juttatott céljához, de a féltékenységet is továbbadja. A legenda szerint bölcsőkben alszik, gyermekekkel, és reggel ő szórja szét a harmatot.[79]

El Cuélebre, azaz a kígyó is sok asztúriai legenda szereplője. Kígyó testéhez denevér szárnyak tartoznak. Erdőkben és barlangokban lakik, embereket és háziállatokat eszik, de ő jelenti az egyetlen veszélyt a jóságos xanák számára. Életét arra fordítja, hogy kincseket gyűjtsön össze. Halálakor a tengerbe veti magát, és ott is őrködik kincsei fölött.[76]

Építészet

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Gasztronómia

[szerkesztés]
  • Mesas de Asturias

Jelentése Asztúria asztalai, amely utal arra, hogy a régiónak különleges gasztronómiája van, és bizonyos ételek tipikusan az asztúr konyha remekei. A tengerekből a hal, erdőkről és rétekről hús, tej és sajt jelentik az alapanyagokat. A Mesas de Asturias kifejezést Asztúriában olyan éttermek kapják minősítésként, amelyek igazán kiváló minőségben tálalnak eredeti asztúr ételeket.[80]

Előszeretettel használják chorizut (spanyolul: chorizzo), egy jellegzetes kolbászt, a marha- és sertéshúst, a halat és déli fűszereket, mint a pirospaprikát, az olívát vagy az oreganót.[80]

Húsételek:

  • A chorizo vagy chorizu az asztúriai konyha egyik jellegzetes terméke, amely kolbászféle.[81]
  • A bolla is kolbászféle. Kukoricaliszt, vöröshagyma, vér, szalonna, paprika és só felhasználásával készül.[82]
    • A cachopu, spanyolosan cachopo rántott szelet sonkával és sajttal töltve. Ízesíthetik spárgával.[83]
  • A carne hobernada marhahúsból készített hagyományos étel ez, amelyhez hagymát, vért, fokhagymát és fehér bort adnak. A neve kormányzói hús-t jelent, amely állítólag azzal van összefüggsében, hogy Asztúriát nehéz kormányozni, mint ahogy arra figyelni, hogy a marhahússal együtt sütött hagyma le ne égjen.[84]
  • Az emberzao, asztúriaiul pantrucu hasonló s magyar töltött káposztához. Marhahúsból, vérből, kukorica lisztből és hagymából készítik. Kis golyókat gyúrnak ebből a masszából és azt káposztalevélben kifőzik.[85]
  • A fabada A legtipikusabb asztúriai étel, babfőzelék kolbásszal (többnyire chorizuval).[86]

A tenger gyümölcsei:

  • Az andaricas apró folyami rákok, amelyeket felforralnak, és így kis falatkákként szolgálják fel főleg ünnepek alkalmával.[87]
  • A bígarost előételként fogyasztják, amely főtt kagyló.[88]
  • A caldereta is Asztúria egyik legjellegzetesebb étele, egy halpörkölt, amit több fajta halból készítenek, s kagylót, paprikát és hagymát is tesznek bele.[89]
  • A centollu, spanyolul centollo főleg almabor mellé tálalt rák. Gyakran készítik el úgy, hogy saját héjában húsához főtt tojást, szószt vagy almabort kevernek.[90]

Édességek:

  • A culiestros különleges édesség, amelynek alapanyaga a tej egy olyan tehéntől, amely nem régen borjazott. Ezt a tejet mézzel, cukorral és pirított liszttel kell összekeverni, majd kifőzni.[91]
  • A frixuelu a palacsinta asztúriai változata. Főleg karneválok, ünnepek idején készítik. A legtöbb frixuelu édes, és nincs megtöltve.[92]
  • A picatostes száraz kenyérből készül, amelyet tejbe, majd tojásba mártva sütnek ki, és végül megcukrozzák.[93]
  • A venera egy mandulatorta, amit rózsafonatokba gyúrnak és így sütik ki.[94]

Péksütemények:

  • A bollos preñaos különleges kenyérfajta, amelyet közepén chorizuval sütnek ki.[95]
  • A boroña egyszerű kukoricakenyér. Ez a legelterjedtebb kenyérfajta Asztúriában.[96]
  • A marañueles keményre, ropogósra sütött kekszféle. Vajból, cukorból, tojásból, lisztből és citromhéjból készül.[97]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.ine.es/jaxiT3/Datos.htm?t=2886
  2. ↑ Costa Verde. Qué visitar y mejores planes. Spain Info. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  3. ↑ EL CLIMA DE ASTURIAS - LAS TEMPERATURAS. Universidad de Oviedo. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  4. ↑ El Relieve de la Cordillera Cantábria. Info IGME, 2007 (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  5. ↑ Reserva Natural Integral Muniellos. Naturaleza de Asturias, 2002 (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  6. ↑ Rutas con cascada en Asturias. Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  7. ↑ Ríos de Asturias. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  8. ↑ Parque Nacional de Los Picos de Europa. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  9. ↑ Parque Natural de Ponga. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  10. ↑ Parque Natural de Redes. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  11. ↑ Fiesta del Asturcón. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  12. ↑ The wildelife in Asturias. Where is Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  13. ↑ Ecotourism in Asturias. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  14. ↑ Flora i fauna de Asturias (katalán nyelven). Evidence Network, 2025. március 25. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  15. ↑ a b Pelayo king of Asturias. Britannica. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  16. ↑ KINGDOM OF ASTURIAS. Rey Silo. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  17. ↑ a b Alfonso II king of Asturias. Britannica. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  18. ↑ Alfonso I king of Asturias. Britannica. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  19. ↑ Fruela I king of Asturias. Britannica. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  20. ↑ Javier Iglesia Aparicio: Inicio del Emirato Omeya. Asturias a la defensiva. Condado de Castilla. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  21. ↑ José Luis Martín: Los adoradores del fuego en la Península. Valle Najerilla, 2013. március 20. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  22. ↑ Ordoño I king of Asturias. Britannica. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  23. ↑ a b c d Alfonso III king of Asturias. Britannica. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  24. ↑ Horváth Jenő: Évszámok könyve I. köt. Korona Kiadó, Budapest ISBN 963 8153 482 p. 178.
  25. ↑ Old Castile. Britannica. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  26. ↑ Fruella II king of Asturias and Leon. Britannica. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  27. ↑ Luis Ordóñez: Los tres momentos históricos en los que Asturias pudo ser independiente. La Voz de Asturias, 2025. szeptember 7. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  28. ↑ Los orígenes del Principado de Asturias y de la Junta Genera. Junta General del Principado de Asturias, 1999 (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  29. ↑ Peláez 2002, 66–68, 74. o.
  30. ↑ Peláez 2002, 80–83. o.
  31. ↑ Peláez 2002, 79. o.
  32. ↑ Historia y patrimonio. Universidad de Oviedo. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  33. ↑ a b La Ilustración asturiana. Arte Historia, 2022. október 1. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  34. ↑ Chrisholm 1911, 525. o.
  35. ↑ José Luis Iglesias: En recuerdo del 25 de mayo de 1808. La Voz de Asturias, 2016. május 25. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  36. ↑ 25 de mayo: tal día como hoy en 1808 Asturias declara la guerra a Francia. Mundo Militar, 2022. május 25. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  37. ↑ José Manuel Rodriguez: Pedro Caro y Sureda, 3rd Marquis of la Romana. The Napoleon Series, 2005 (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  38. ↑ a b Claudia Granda: El Desarme de Oviedo: Tres teorías para una celebración. La Voz de Asturias, 2018. október 17. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  39. ↑ Las guerras carlistas (1979). La Carlistada, 2016. december 11. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  40. ↑ El Ferrocarril de Langreo, 150 años moviendo a Asturias. Via Libre, 2002. október 25. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  41. ↑ La primera época. Minas de Asturias, 2012. október 1. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  42. ↑ a b Rafael del Moral: ¿Es razonable considerar lengua cooficial al asturiano?. Archi Letras, 2023. január 16. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  43. ↑ Gumersindo Laverde Ruiz (spanyol nyelven). Historica Hispánica. (Hozzáférés: 2025. március 14.)
  44. ↑ José María Laso Prieto: Historia del movimiento obrero en Asturias. El Catoblepas, 2006 (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  45. ↑ El movimiento obrero en Asturias. Union Communiste, 2014 (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  46. ↑ Richards, Michael (2005): The Splintering of Spain. 54. o.
  47. ↑ Preston 2006, 103. o.
  48. ↑ Ben Cahoon: Spain Autonomous Communities. Worldstatesmen.org. (Hozzáférés: 2013. április 14.)
  49. ↑ Archivált másolat. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
  50. ↑ Israel Viana: Así se gestó la independencia de Asturias en la Guerra Civil con su propia moneda, presidente y ministros. ABC Historia, 2020. március 26. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  51. ↑ GUERRA CIVIL EN GIJÓN. Estudi Fotográfico Vinck, 2024. február 27. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  52. ↑ EL IMPULSO DEL FRANQUISMO A LA SIDERURGIA EN ASTURIAS Y SU ECO PATRIMONIAL. Universidad de León, 2012 (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  53. ↑ Álvaro Granda Cañedo: Efectos socioculturales de los procesos de deslocalización y desindustrialización en el concejo de Gijón (2000-2013). Universidad de Oviedo pp. 12, 2014 (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  54. ↑ X. Menéndez: ¿Hay solución a la crisis demográfica asturiana?. La Voz de Asturias, 2022. október 22. (Hozzáférés: 2025. október 4.)
  55. ↑ a b Nicolás Bartolome Perez: EL ASTURLEONÉS HOY EN LEON Y ZAMORA ¿QUÉ ES EL ASTURLEONÉS?. Biblioteca Virtual Miguel Cervantes. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  56. ↑ Krüger, Fritz. Estudio fonético-histórico de los dialectos españoles occidentales. Zamora: Instituto de Estudios Zamoranos "Florián de Ocampo", 13. o. (2006. február 20.). ISBN 84-96100-13-8 
  57. ↑ Frederick B. Agard: The Place Of Aragonese And Asturo-leonese In Iberian Romance. Project Muse, 1990 (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  58. ↑ "Mirandês, leonês, português e castelhano: glotocídio e conciliação". Conflito e Trauma: XVI Colóquio de Outono. Centro de Estudos Humanísticos da Universidade do Minho, 413–434.. o. (2015) 
  59. ↑ All About Spain’s Asturian Language. MultiLingual, 2024. december 11. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  60. ↑ Alfonso Sánchez: Campamentos romanos en Asturias. ¿Un territorio poco hostil a Roma?. Astures, 2023. február 5. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  61. ↑ Rafael del Moral: EL ESPAÑOL EN ASTURIAS Y EL ASTURIANO (UN ORIGEN COMÚN, UN DESTINO DISTINTO). Liceo Francés de Madrid. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  62. ↑ Lei n.º 7/99, de 29 de janeiro, 1999. január 29. (Hozzáférés: 2025. február 21.)
  63. ↑ La Academia de la lengua Asturiana cumple 40 años (asztúr nyelven). Info Asturies, 2020. december 15. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  64. ↑ Asturian. Ethnologue, 2018. március 19. (Hozzáférés: 2025. szeptember 23.)
  65. ↑ Ley 1/1998, de 23 de marzo, de uso y promoción del bable/asturiano (spanyol nyelven), 1998. április 30. (Hozzáférés: 2025. május 21.)
  66. ↑ García Arias, Xosé Lluís. Asturianisch: Externe Sprachgeschichte / Evolución lingüística externa. España: Lexikon der Romanistischen Linguistik, 681–692. o. (1992. február 20.) 
  67. ↑ Eurostat - Tables, Graphs and Maps Interface (TGM) table. Eurostat, 2014. április 14. (Hozzáférés: 2025. szeptember 26.)
  68. ↑ Macrobarómetro de octubre 2019, Banco de datos - Document 'Población con derecho a voto en elecciones generales y residente en España, Principado de Asturias (aut.) (spanyol nyelven). Centro de Investigaciones Sociológicas (Centre for Sociological Research) pp. 21, 2019 (Hozzáférés: 2025. szeptember 26.)
  69. ↑ El 85% de la fabricación de Aspirina se hace en Asturias. (Hozzáférés: 2025. október 15.)
  70. ↑ Regional GDP per capita ranged from 30% to 263% of the EU average in 2018. Eurostat, 2020. március 7. (Hozzáférés: 2025. október 15.)
  71. ↑ Regional Unemployment by NUTS2 Region. Eurostat, 2018. november 5. (Hozzáférés: 2025. október 15.)
  72. ↑ Ley Orgánica 7/1981, de 30 de diciembre, de Estatuto de Autonomía para Asturias. Legislación Consolidada, 1982. január 11. (Hozzáférés: 2025. szeptember 26.)
  73. ↑ a b JUNTA GENERAL DEL PRINCIPADO DE ASTURIAS. Junta General del Principado de Asturias, 2024. február 21. (Hozzáférés: 2025. szeptember 26.)
  74. ↑ Las peligrosas amistades del nacionalismo radical asturiano (spanyol nyelven). La Nueva España, 2025. március 14. (Hozzáférés: 2018. május 6.)
  75. ↑ Leyendas asturianas tradicionales online: la literatura oral al mor del fuego. Xuliocs. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  76. ↑ a b c d Some thoughts on Asturian mythology. David Wacks, 2014. december 12. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  77. ↑ MITOLOGÍA ASTURIANA. Asturias Prestosa. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  78. ↑ Güestia. Mitologia Asturiana. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  79. ↑ Mitología asturiana. El Pedrueco. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  80. ↑ a b Mesas de Asturias - Excelencia gastronómica. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  81. ↑ Chorizo Asturiano. Eating Asturias, 2022. október 23. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  82. ↑ Asturian Sausages. Eating Asturias, 2023. június 23. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  83. ↑ The Asturian Cachopo: its origin and its different varieties. Turismo Asturias, 2024 (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  84. ↑ Carne Gobernada. Eating Asturias, 2022. október 26. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  85. ↑ Pantrucu or emberzao recipe. Asturias, 2024. szeptember 19. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  86. ↑ Fabada Asturiana - Spanish pork and bean stew. Caroline's Cooking, 2019. január 31. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  87. ↑ Typical Asturian dishes. Asturias, 2022. december 29. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  88. ↑ Bígaros (magyar nyelven). Cetárea Tazones. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  89. ↑ Asturian Cuisine: The 7 Dishes from Northern Spain You Need to Know. Inside the Travel Lab, 2022. december 8. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  90. ↑ The gastronomic excellence that comes from the Cantabrian Sea. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  91. ↑ Gastronomía Lena: platos tradicionales por los pueblos (asztúr nyelven). Xuliocs, 2014 (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  92. ↑ Asturian frixuelos recipe. Asturias, 2024. január 31. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  93. ↑ Recetas típicas de Asturias: la historia de les picatostes. El Comercio, 2021. március 29. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  94. ↑ La venera. Gastronomía asturiana. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  95. ↑ Les 10 saucisses les plus remarquables de la gastronomie asturienne. Turismo Asturias, 2024 (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  96. ↑ Pregnant Boroña. Asturias, 2025. április 24. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)
  97. ↑ A true culinary jewel for the best gastronomy. Turismo Asturias. (Hozzáférés: 2025. szeptember 25.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Jovellanos, Gaspar Melchor de. Encyclopædia Britannica. Vol. 15. Cambridge: Cambridge University Press, 525–526. o. (1911. február 20.) 
  • Población y economía en la Asturias del siglo XVII. J. Menéndez Peláez y Otros, la Lliteratura Asturiana Nel Cuartu Centenariu de Antón de Marirreguera. Oviedo: Trabe (2002. február 20.) 
  • Preston, Paul. The Spanish Civil War: Reaction, Revolution, and Revenge. New York: W. W. Norton and Company (2006). ISBN 0393329879 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Asztúria&oldid=28466719”