Ugrás a tartalomhoz

Pelayo asztúriai király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pelayo
Pelayo covadongai emlékműve
Pelayo covadongai emlékműve
Asztúriai király
Uralkodási ideje
718 – 737
Elődjenincs
UtódjaFavila
Életrajzi adatok
UralkodóházKantábriai-ház
Született685[1]
nem ismert
Elhunyt737
Cangas de Onís[2]
Nyughelye
  • Tomb of Pelayo I of Asturias
  • Santa Cueva de Covadonga

ÉdesapjaFavila
Édesanyjanem ismert
Testvére(i)Anonyma
HázastársaGaudiosa
GyermekeiFavila
Ermesinda
A Wikimédia Commons tartalmaz Pelayo témájú médiaállományokat.

Pelayo[a] (asztúriaiul: Pelayu) (?, 685 –‎ Cangas de Onís, 737) az Asztúriai Királyság első, legendás hírű uralkodója.

Származása

[szerkesztés]

Származásáról megoszlanak a vélemények. Az egyik feltételezés szerint az apja Fáfila nevű nemes, vagy herceg (Kantábria hercege?) volt, míg egy másik változat szerint Pelayo a 711-ben meghalt, feltehetően a mórok ellen elesett, Roderik vizigót király unokatestvére volt. E feltételezés szerint ugyanis Cindasuinto vizigót nemes fiai Teudofredo és Ueremundo voltak, Teudofredo pedig Roderiknek, Ueremundo pedig Pelayonak lett volna az apja. Van olyan feltételezés is, amely szerint Fáfila – Pelayo apja –, és Teudofredo – Roderik apja –, testvérek, Cindasuinto fiai, ebben a genealógiában Ueremundo nem szerepel. Az apa személyének bizonytalansága miatt – nyilvánvalóan – a király édesanyjának kiléte sem tisztázott.

Uralkodása

[szerkesztés]

Ismereteink szerint az araboknak a Hispániai-félsziget meghódítására irányuló, elsöprő erejű támadása (711) után Pelayo a felbomlott Vizigót Királyság nemeseivel a félsziget északi részére, Kantábria hegyvidékére menekült, lázadást robbantott ki Munuza mór kormányzó ellen. Pelayót elfogták és túszként Córdobába hurcolták, de 717-ben megszökött és újra az asztúriai mór-ellenes felkelők élére állt. A lázadókat beszorították a Picos de Europa hegyei közé, mégis feltartóztatták a mór sereg erőteljes támadásait, az Auseba-hegyi csatában megfutamították a mórokat és megalapították az Asztúriai Királyságot, amelynek Pelayo 718-tól a haláláig, 737-ig, a királya lett. Székhelye Cangas de Onísban volt. 722-ben Covadongánál újabb jelentős győzelmet aratott a mórok ellen. Ezzel nemcsak biztosította az új királyság fennmaradását (Asztúriát a mórok soha nem tudták elfoglalni), de el is indította a reconquistát, azaz a félsziget visszafoglalását, ami hétszáz évig tartott.

Pelayo a keresztény ellenállás fontos jelképévé vált a középkori spanyol történelemben és irodalomban.

Pelayo felesége Gaudiosa volt, utóda a fiuk, Favila (? – 739) lett. Lányát, Ermesindát a későbbi I. Alfonz vette feleségül.

Képek

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Pelayo neve a görög Pelagiosz vagy a latin Pelagius egy változata, jelentése „tenger”. A középkorban az egyik legnépszerűbb név volt az Ibériai-félsziget északnyugati részén. Forrás: https://www.thebump.com/b/pelayo-baby-name.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 2709531
  2. ↑ various authors: Diccionario biográfico español (spanyol nyelven). Spanish Biographical Dictionary. Royal Academy of History, 2011 (Hozzáférés: 2020. május 22.)

Források

[szerkesztés]
  • Antonio C. Floriano: Cronologia y genealogia de los reyes de Asturias, Archívum, Tomo VI., 1956.
  • Diccionario de historia de Espana I-III, Madrid, 1968–1969.
  • Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711–1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en Espana (Anos 364–1994), Vigo, 1994.
  • Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.
  • Uralkodók és dinasztiák (Magyar Világ Kiadó, 2001.)

További információk

[szerkesztés]
Előd:
nincs 		Asztúria királya

718 – 737

Utód:
Favila
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pelayo_asztúriai_király&oldid=28450628”