Bordeaux

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png  A településen világörökségi helyszín található 
Bordeaux
Bordeaux-i utcakép
Bordeaux-i utcakép
Bordeaux címere
Bordeaux címere
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióAquitania-Limousin-Poitou-Charentes
Megye Gironde
Kerület Bordeaux
Kanton8 kanton központja
Településtársulás Communauté urbaine de Bordeaux
Polgármester Alain Juppé (2014–2020)
INSEE-kód33063
Irányítószám 33000, 33100, 33200, 33300, 33800
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 249 712 fő (2015)[1]
Népsűrűség4850 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság6,0 m
Terület49,36 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bordeaux (Franciaország)
Bordeaux
Bordeaux
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 44° 50′ 19″, ny. h. 0° 34′ 42″Koordináták: é. sz. 44° 50′ 19″, ny. h. 0° 34′ 42″
Bordeaux weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bordeaux témájú médiaállományokat.

Bordeaux (magyar kiejtése: [bordó], francia kiejtése: [bɔʀˈdo], okcitán nyelven: Bordèu) délnyugat-franciaországi település Gironde megyében, Új-Aquitania régióban, a Bordeaux-i borvidék központja. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

Fontos egyetemi város, összesen 4 egyeteme és egyéb közép-, illetve felsőoktatási intézménye van. Főleg a 18. század óta világszerte ismert a boráról, ezenkívül az UNESCO 2007-ben felvette a Világörökség listájára a Hold kikötője (Le port de la Lune) elnevezésű városrészt. Ezzel Franciaországban (Párizs után) Bordeaux-ban van a legtöbb a Világörökség részét képező helyszín.[2]

Földrajza[szerkesztés]

Bordeaux légi felvétele

Bordeaux az Atlanti-óceán partjaitól nem messze, Franciaország délnyugati részén fekszik. Légvonalban Párizs 489 km-re, Pau 172 km-re, Toulouse 220 km-re, Biarritz 170 km-re, San Sebastián 202 km-re és Arcachon 51 km-re fekszik tőle.

A várost a Garonne folyó szeli ketté.

Az agglomeráció gyors ütemben fejlődött, aminek egy főként nyugati irányú terjeszkedés lett az eredménye. A belvárosban fekvő Mériadeck negyed átalakítása az 1960-as, 1970-es években években folyt, amely során igyekeztek kettéválasztani a gyalogos és a gépjárműves közlekedést. Az így megépült járdák elősegítették a biztonságos közlekedést.

A 2000-es évek óta a villamoshálózat bevezetésével egyidejűleg a városközpont jelentős fejlődésen ment keresztül.

Mind földrajzát, mind pedig éghajlatát és kultúráját tekintve Bordeaux egy déli város. Az angolok uralma a középkorban, a hanzai és a németalföldi kereskedővárosokkal ápolt kapcsolata nyomott hagyott a város hangulatán. XIV. Lajos francia király korából maradt fenn az klasszikus építészet, amit a város épületein és a környező kastélyokon is megfigyelhetünk.

Domborzata[szerkesztés]

A Garonne bal oldali partján helyezkedik el a város legnagyobb része. Korábban itt síkság, mocsaras vidék volt, amit jól bizonyít Bordeaux északi részén található Bordeaux-i tó. A néhány domb ellenére a bal oldali part átlagmagassága viszonylag alacsony. A síkság üledékből keletkezett, az altalaj főleg fövenyből áll. Az agglomeráció nyugati része a Landes homokos pusztáira épültek, ahol a talaj többnyire terméketlen, átereszti a vizet, de megtartja a meleget. Ezért bortermelésre a legalkalmasabb a terület.

A folyó jobb partja nagyon különböző, hiszen a síkságból egyenesen a mészköves fennsíkba vált át a talaj. A magasság meredeken emelkedik közel 90 méterrel. Ugyanezen a fennsíkon Bordeaux-tól körülbelül 20 kilométerre fekszenek a világszerte elismert bortermelő vidékek: Saint-Émilion, Pomerol és Fronsac. Ezek között megtalálhatjuk a világ legdrágább borait is.

Éghajlata[szerkesztés]

Aquitania éghajlata óceáni, aminek következtében Bordeaux-ban a telek nagyon enyhék, a nyarak melegek. Összesen évente 820 mm és mintegy 150 esős nap jellemzi a csapadék mennyiségét és rendszerességét. 1883. júliusában történt, hogy 30 percen belül itt hullott az eddig mért legtöbb csapadék Franciaországban.

A középhőmérséklet januárban 6,4 °C, augusztusban 20,9 °C, így az évi átlag 13,3 °C. Nyáron általában 15-20 nap az, amikor a hőmérséklet átlépi a 30 °C-t. Természetesen itt is mérhetőek kiemelkedő adatok, mint például 2003-ban, amikor a hőmérséklet elérte a 41 °C-t. Abban az évben 12 egymást követő napon a maximum elérte, ill. meghaladta a 35 °C-os határt. Bordeaux-ban egyúttal megfigyelhető a napsütötte időszakok magas száma, ami évente meghaladja a 2 000, az óceánparti térségben a 2 200 órát. 1985-ben és 87-ben nagyon hidegek voltak a telek, és nagy szárazság volt 19881992 között. A közelmúltban 2002 és 2005 között voltak fontosabb száraz időszakok.

Közlekedési hálózata[szerkesztés]

Kikötőjét tengeri hajók is megközelíthetik, ám a többségük már az óceánhoz közelebb, Le Verdon-sur-Mernél megáll. Az itteni Aquitania-híd (Pont d'Aquitaine) a Garonne legalsó hídja; ezalatt a folyón már csak komppal lehet átkelni.

Autóút[szerkesztés]

Bordeaux egy fontos közlekedési csomópont az Atlanti-óceán partján, ami szinte kötelezővé teszi az áthaladást, ha Párizsból ill. Észak-Európából Spanyolország atlanti partvidékei felé szeretnének az autósok eljutni. Párizzsal az A10-es autópálya, Périgueux-vel, Limoges-zsal, Brive-la-Gaillarde-dal és Clermont-Ferrand-nal az A89-es autópálya, Toulouse-zal az A62-es autópálya és Spanyolországgal az A63-as autópálya köti össze.

Bordeaux továbbá rendelkezik egy körgyűrűvel is (A630-as körgyűrű), ami gyakran telített nyáron, a nyaralásra indulások és az ingázások idején. 45 kilométeres hosszúságával a bordeaux-i körgyűrű a leghosszabb Franciaország területén. Nyomvonalának nyugati oldalán 2x2, míg keleti oldalán 2x3 sávos autópályáról van szó. Jelenleg is folynak a munkálatok a nyugati oldalnak a kiszélesítésén. Több, mint harminc kijelző tájékoztatja az autósokat a menetidőkről attól függően, hogy merre szeretnének hajtani, illetve közli a dugókat és a baleseteket is. Használati díja nincs az útnak, a maximálisan megengedett sebesség 90 km/h, a tehergépjárművek számára 80 km/h.

A belvárosban kisebb-nagyobb utcák, utak és sugárutak találhatók.

A bordeaux-i lakosság évszázadokon keresztül azért nem építtetett állandó hidat a Garonne folyó fölé, hogy a természet segítségével megakadályozza az ellenséget a városba történő benyomulástól. Az 1821-ben megépült Kőhíd (Le pont de pierre) volt az első állandó híd a város életében, amit 1860-ban az Eiffel-palló (Passerelle Eiffel) követett. Ezután több, mint száz évet kellett várni a harmadik, 1965-ben megépülő Szent János-hídra (Pont Saint Jean), majd a negyedik, 1967-ben felhúzott Aqutiania-hídra (Pont d'Aquitane). 1993-ban építették a François Mitterand-hidat (Pont de François Mitterand), hogy összekössék a Bordeaux-t megkerülő körgyűrűt.

Vasút[szerkesztés]

A vasút 1841-ben jelent meg Bordeaux-ban, amikor megnyitották a Bordeaux-La Teste-de-Buch vonalat. Megépítették a város első pályaudvarát is (Bordeaux-Ségur). Ez a pályaudvar később egy laktanya szerepét vette át, ma a rue de Pessac szintjén található.

1852-ben a Párizs-Orléans-i Társaság megnyitotta a vonalat Bordeaux és Angoulême közt, aminek köszönhetően a várost sikerült összekötni a fővárossal. Akkoriban a vonatok a Bordeaux-Orléans pályaudvarról indultak, ami a Garonne jobb oldali partján volt található. 1853-ban a korábbi Bordeaux-La Teste Vasúttársaságot felvásárolta a Midi Vasúttársaság. 1855-ben a Bordeaux-Ségur pályaudvart lebontották, és a Bordeaux-Saint-Jean pályaudvarral helyettesítették. Így már két fontos pályaudvar volt a városban, amit két különböző vasúttársaság irányított. A helyzetet az a tény magyarázza, hogy nem létezett vasúti híd, ami összekötötte volna a két városrészt. A Párizsból Aquitania déli részébe tartó utasoknak le kellett szállniuk a Bordeaux-Orléans pályaudvaron, hogy átkelve a Garonne felett felszálljanak a Saint-Jean pályaudvarról induló vonatokra. A vasút számára Gustave Eiffel és Paul Régnauld tervezte meg a folyót átszelő pallót. Azonban továbbra is a Paris-Orléans Társaság által birtokolt Bordeaux-Orléans pályaudvar maradt a Clermont-Ferrand, Lyon, Párizs felé tartó vonal feje. 1898-ban építették meg a mai Saint-Jean pályaudvart, aminek kifejezetten az volt a célja, hogy minél több utast fogadjanak. A Bordeaux-Orléans pályaudvar ezzel egyidejűleg kezdte elveszíteni a fontosságát, majd a két vasúttársaság 1934-es összeolvasztása, és az SNCF 1938-as megalapítása után idővel megszűnt. Ma moziként működik.

Bordeaux napjainkban egy fontos vasúti csomópont Párizs és Spanyolország között. Bordeaux főpályaudvara (a Saint-Jean pályaudvar) számos TGV járat célpontja. Ilyenek például a Bordeaux-t Paris-Montparnasse-szal, Toulouse-zal, Irunnal, Dax-szal, Hendaye-jel, Pau-val összekötő TGV vonalak. Létezik továbbá Nantes, Périgueux, Mont-de-Marsan, Limoges, Lyon, Clermont-Ferrand és Moustier-Ventadour felé irányuló vonalak is.

Légi közlekedés[szerkesztés]

Bordeaux reptere Mérignacban, a városközponttól mintegy 10 kilométerre található. Évente 3 millió utas fordul meg a reptéren, ezzel Franciaország 5. legnagyobb regionális reptere. Több, mint 140 járat köti össze Bordeaux-t a világ 60 városával.

A reptér a körgyűrűről a 11b kijárat felől közelíthető meg, de tömegközlekedési összeköttetésben is áll a városközponttal (közvetlen Jet'Bus, ill. az 1-es számú buszjárat).

Tömegközlekedés[szerkesztés]

A városban 2003 óta, 45 év kihagyás után ismét villamos is közlekedik.

Történet[szerkesztés]

Bordeaux óvárosa

A kelta biturigek alapították a Kr. e. III. században. Ókori latin neve Burdigala vagy Burdigalia volt, mely valószínűleg baszkaquitán eredetű.

A város jelentősége akkor kezdett növekedni, amikor a terület a Római Birodalom része lett. A rómaiak a Kr. e. II. században Aquitania provincia székhelyévé tették. A 4. század elején már biztosan püspöki székhely volt: első ismert püspöke egy bizonyos Orientalis, aki 314-ben vett részt az arles-i regionális zsinaton.[3]

413-ban a nyugati gótok foglalták el.

507-ben a frankok foglalták el. A félfüggetlen Aquitaniai Hercegség létrejötte után jelentősége átmenetileg csökkent, de föltehetőleg a 600-as években érseki székhellyé vált; a Bordeaux-i főegyházmegye a Hercegség déli és (valószínűleg) a Baszk Hercegség nyugati részének püspökségeit fogta össze. A várostól nem messze épült Garnomo erőd a 7. század közepén már biztosan állt. A közeli Blaye-ben épült gall oppidumról, a Blavia Santorumról 735-ben írnak először.[4]

Nagy Odo akvitán herceg a 720-as években (a mór fenyegetés elől) Toulouse-ból ide költöztette a hercegség fővárosát. 732-ben Andalusz kormányzója, a frank krónikákban al-Gafiqi néven említett Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh a kormányzó átkelt a Pireneusokon és feldúlta Baszkföldet. Odo Bordeaux-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a Garonne menti csatában vereséget szenvedett. Ezután a mórok kifosztották a várost.[5]

A 12.-től a 15. századig a város az angol királyok birtoka volt, ez az időszak újabb fellendülést jelentett számára. Egyetemét 1441-ben alapították.

A százéves háborúban mint az angolok kezén lévő hídfőállás fontos szerepet játszott. A francia csapatok 1443-ban megostromolták, de véglegesen csak 1453-ban került francia kézre. Ezután épült a város feletti francia királyi uralom biztosítása érdekében a település mellé két erődítmény: a város északi részén a Château de la Trompette, nyugati oldalán pedig a Château du Hâ. A város kiváltságait XI. Lajos király (14611483) adta vissza. A 1617. században Bordeaux a francia humanizmus egyik központja volt (a filozófus Michel de Montaigne-t a város polgármesterévé is választották). Ugyanakkor hatással voltak rá a dél-francia területeken dúló vallásháborúk, valamint gazdasági szempontól a borexport csökkenése. A 18. században a meginduló transzatlanti tengeri kereskedelem újabb fellendülést hozott Bordeaux-nak mint kikötővárosnak.

A francia forradalom alatt a város a girondisták fő fészke volt. Amikor ők a jakobinus puccs következtében befolyásukat elvesztették, Robespierre uralma alatt a terror idején mintegy 300 "bordelais-t" (bordeaux-i lakost) fejeztek le guillotine-nal. Napóleon alatt a kontinentális zárlat nagy csapást jelentett a tengeri kereskedelemből élő városra. A császárság idején a helység a royalista párt híve lett. 1871. február 12-én, mivel a porosz csapatok megszállták Párizst, Bordeaux-ban ült össze az újonnan választott francia Nemzetgyűlés.

Az I. és II. világháború idején hasonlóképpen Bordeaux volt a francia kormány ideiglenes székhelye addig, amíg Párizst idegen (német) csapatok tartották megszállva. 1940 és 1944 között viszont Bordeaux-ot is hatalmukban tartották a németek, akik hadászatilag fontos tengeralattjáró-bázist telepítettek ide. Ennek ellenére a város lényegében rombolás nélkül vészelte át a háborút, miközben a francia ellenállás egyik fészke volt.

Demográfia[szerkesztés]

Év Lakosság
1350 30 000
1375 10 000
1420 20 000
1660 40 000
1750 60 000
1790 111 000
1801 91 000
1876 220 446
1881 227 736
Év Lakosság
1886 248 545
1891 261 085
1896 267 369
1901 268 186
1911 275 468
1921 283 394
1931 283 374
1936 281 338
1946 280 003
Év Lakosság
1954 284 494
1962 278 000
1968 266 000
1975 223 000
1982 208 159
1990 210 336
1999 215 363
2006 232 260
2010 239 157

Látnivalók, nevezetességek[szerkesztés]

A Börzepalota éjjel

A Szent Mihály-torony Dél-Franciaország legmagasabb építménye: 109 méterig szökkennek fel falai, gótikus kőcsipkéi, 5 méteres kereszt van a tetején. A cours Victor Hugo elején áll az 1755-ben épült Burgundiai-kapu. A Szent Kereszt-templom kapuzatának primitív szobrászi dísze önmagában is megragadó.

A Szent András-katedrálist még román stílusban kezdték építeni, később az észak-franciaországi gótika jegyében folytatták. Külön áll a katedrális harangtornya: tour Pey-Berlandnak hívják, az érsek neve után, aki 1440 és 1446 között emeltette.

Bordeaux nevét szerte a világon elsősorban a bordói borokról ismerik; a város a róla elnevezett Bordeaux-i borvidék központja.

Egyéb[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

Hírességek[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Recensement de la population 2015, 2017. december 27.
  2. Bordeaux, Port de la Lune - UNESCO World Heritage Center
  3. enwiki: Roman Catholic Archdiocese of Bordeaux
  4. Archibald Ross Lewis, 1965: The Development of Southern French and Catalan Society, 718–1050. Austin: University of Texas Press
  5. David Levering Lewis, God's Crucible: Islam and the Making of Europe, 570-1215, (W.W. and Norton Company, 2008), 166.