SNCF

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SNCF
Société nationale des chemins de fer français
Logo SNCF 2011.svg
SNCF 82 & SNCF 542.JPG
Típus részvénytársaság
Alapítva 1938. január 1.
Székhely Franciaország Párizs, Franciaország
Vezetők Guillaume Pepy (elnök)
Iparág vasúti szállítás
Alkalmazottak száma 160 000 fő (2006)
Leányvállalatai Trains-Expo SNCF

A SNCF
Société nationale des chemins de fer français weboldala
Commons

Az SNCF (Société nationale des chemins de fer français) Franciaország nemzeti vasúttársasága.

Történet[szerkesztés]

Az SNCF 1938. január 1-jén alakult meg öt nagy francia vasúttársaság államosításával. A francia állam 51%-os tulajdonjogot szerzett az újonnan létrehozott vállalatban. A második világháborúban a Vichy-kormány és a náci Németország kötelezte az SNCF-et a zsidó lakosság deportálására a drancyi internáló táborba, ahonnan koncentrációs táborokba szállították őket (a vasúttársaságot azóta többször perbe fogták világháborús szerepe miatt). Az 1970-es években az SNCF elindította a TGV nagysebességű vasút tervezését, 1981-ben pedig már meg is megnyitották az első járatot Párizs és Lyon között. A TGV technológiát azóta több európai országban és Dél-Koreában is felhasználták. 1990-es évektől az SNCF megkezdte a vasúti kocsik eladását regionális cégeknek a rövid- és középtávú utazások egyszerűsítése érdekében, létrehozva a Transport express régional márkanevet. 2006-ban Jacques Chirac akkori francia elnök újévi beszédében ígéretet tett arra, hogy 2026-ra egyetlen SNCF- vagy RATP-vonatot sem fosszilis tüzelőanyagok fognak hajtani. Ez a kijelentés tovább erősítette Franciaország kötődését az atomenergiához; az SNCF szerelvények energiaszükségletének nagy részét már ma is atomerőművek állítják elő.

Nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés]

A francia határon túl Luxembourg, Frankfurt, Stuttgart, München, Bázel és Zürich is elérhetővé válik az új TGV TM vonalon keresztül.

TGV[szerkesztés]

A vasúttársaság TGV-je számos gyorsasági rekordot döntött meg, legutóbb 2007. április 3-án, amikor a legújabb TGV V150-es elérte az 574,8 km/h-s sebességet.[1]

Képek[szerkesztés]

Elnökök[szerkesztés]

  1. 1938. január 1.1940. szeptember 1.: Pierre Guinand
  2. 1940. szeptember 1.1946. augusztus 3.: Pierre-Eugène Fournier
  3. 1946. augusztus 3.1949. június: Marcel Flouret
  4. 1949. június – 1955. február 1.: Pierre Tissier
  5. 1955. február 1.1958. január 23.: Louis Armand
  6. 1958. január 23.1975. szeptember 1.: André Ségalat
  7. 1975. szeptember 1.1981. szeptember 1.: Jacques Pélissier
  8. 1981. szeptember 1.1985. szeptember 19.: André Chadeau
  9. 1985. szeptember 19.1988. február 29.: Philippe Essig
  10. 1988. február 29.1988. augusztus 20.: Philippe Rouvillois
  11. 1988. augusztus 20.1994. május 7.: Jacques Fournier
  12. 1994. május 7.1995. december 20.: Jean Bergougnoux
  13. 1995. december 20.1996. július 24.: Loïk Le Floch-Prigent
  14. 1996. július 24.2006. július 2.: Louis Gallois
  15. 2006. július 2.2008. február 27.: Anne-Marie Idrac
  16. 2008. február 27. – napjainkig: Guillaume Pépy

Irodalom[szerkesztés]

  • Serge Klarsfeld: Le mémorial des enfants juifs déportés de France. Fayard, Paris 2001, ISBN 2213610525; englisch: ISBN 0814726623 (1998)
  • Jochen Guckes: Le rôle des chemins de fer dans la déportation des Juifs de France. In: Revue d'histoire de la Shoah, No. 165, 1999, S. 29 - 110.

Vasúthálózat[szerkesztés]

Code share partnerek[szerkesztés]

Az SNCF-nek code sharing megállapodása van több légitársasággal, így azok utasai a repülőjáratok mellett vonatjegyeket is vásárolhatnak a Párizs-Charles de Gaulle repülőtér és Aix-en-Provence, Angers, Avignon, Bordeaux, Le Mans, Lille, Lyon, Marseille, Montpellier, Nantes, Nîmes, Poitiers, Rennes, Tours és Valence között az adott légitársaságnál.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SNCF témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. French Train Hits 357 MPH Breaking World Speed Record. FOXNews, 2007. április 4. (Hozzáférés: 2009. július 28.)

Források[szerkesztés]