Poitiers

	Poitiers
	; Poitiers címere
	; Poitiers címere
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Poitou-Charentes
Megye	Vienne (megye)
Polgármester	Alain Claeys (2014–2020)
INSEE-kód	86194
Irányítószám	86000
Testvérvárosok	Lista Jászvásár; Marburg; Northampton; Coimbra; Jaroszlavl; Lafayette; Moundou (1990–);
	Népesség
Teljes népesség	90 033 fő (2020. jan. 1.)
Népsűrűség	2088 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	65–144 m
Terület	42.11 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Poitiers Pozíció Franciaország térképén
	é. sz. 46° 34′ 52″, k. h. 0° 20′ 07″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 52″, k. h. 0° 20′ 07″
	Poitiers weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Poitiers témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Poitiers város Franciaország középső részén, Poitou történelmi régió, továbbá ennek utódaként a mai Poitou-Charentes régió és Vienne megye központja. Az elmúlt évtizedek ipartelepítésének köszönhetően gyorsan fejlődő település. Franciaország kulturális és történelmi városa, az ország 45. legnépesebb települése.

Története[szerkesztés]

A rómaiak több várost építettek ki a gall települések helyén. Már a 3. században megjelentek a keresztények; itt van az ország legrégibb temploma. A korai középkorban ezen a tájon győzte le I. Klodvig frank király 507-ben a Vizigót Királyságot.

A frank hódítás után a középkor nagy részében Poitou grófság székhelye volt.

732-ben Poitiers alatt állította meg a szaracénok előrenyomulását Martell Károly.

Az 1356-os második poitiers-i csatában itt esett az angol csapatok fogságába II. János francia király. A terület 1416-ban lett végleg a Francia Királyság része. VII. Károly még trónörökösként ide hívta össze a parlament tanácskozását, amelyen 1429 márciusában Jeanne d’Arc is megjelent.

A reneszánsz korban egyetemén 4000 hallgató tanult. A város valóságos irodalmi központtá nőtte ki magát. A a virágzásnak a vallásháborúk vetettek véget.

A 19–20. században már nem túl fejlett mezőgazdasági régióként tartották számon. A legutóbbi évtizedekben a hírközlés és az elektronikai ipar betelepedése ismét a gyorsan fejlődő körzetek közé emelte.

Demográfia[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A népesség alakulása 2013 és 2020 között

Lakosok száma	87 427	87 918	90 590	88 291	88 665	89 212	90 033
	2013	2015	2016	2017	2018	2019	2020

Adatok: Wikidata

Látnivalók[szerkesztés]

A történelmi városmag – a Clain folyócska és egy pataknál alig nagyobb Boivre összefolyásánál, egy kis dombon alakult ki. Az alig egy négyzetkilométernyi területen a francia történelem és kultúra számos kincse található.
Szent János-keresztelőkápolna – az ország legrégebbi keresztény kápolnája, a 4. században épült, mai formáját a 6–7. században nyerte el, bár a 20. században néhány átalakítást is végeztek rajta. A kápolna eredetileg csak két teremből állt, a keresztelőből, amelynek közepén földbe süllyesztve látható a keresztelőmedence, s a narthexből, előcsarnokból, itt vetették le ruhájukat a megkeresztelendők, majd itt öltötték magukra a fehér leplet, amely az egyházhoz tartozásukat jelképezte. Később a narthexet sokszögletűvé alakították, a keresztelőkápolnát apszisokkal toldották meg. Oszlopait gazdag faragás díszíti, a falakon pedig feltárták az eredeti fafestményeket, amelyeket a 12. században újabb festményekkel takartak el. Az egyik freskó Nagy Konstantint, az elsőként keresztény hitre tért római császárt ábrázolja. A templomban összegyűjtött Meroving-kori szarkofág- és kőleletek között egy hatalmas kőtrón is van.
Musée Ste-Croix – modern épület, ahol archeológiai-, és kisebb népművészeti gyűjtemény és figyelemre méltó képtár van. A helyén állt egykori Szent Kereszt-apátság néhány romja a múzeum mellett ma is látható.
Szent Péter-székesegyház – a hatalmas középkori, háromhajós katedrális a 12–14. században épült. Két, nem teljesen egyforma és viszonylag alacsony homlokzati tornya között a hármas kapuzat gótikus jellegű. A középsőt az Utolsó ítélet jelenetei díszítik, baloldalt Szűz Mária, jobboldalt Szent Tamás életéből van dombormű, ő tudniillik a kőfaragók védőszentje is.
Szent Radegunda-templom – Szent Radegunda, I. Chlothar király felesége apátságot alapított a városban, emlékét hirdeti a folyóparti templom, amelynek alapjait azonban a királyné kora előtt, a 6. században vetették meg. Keverednek rajta a román és a gótikus elemek, a bejárati csarnok és a torony a 15. században készült. A bejárat elpusztult szobrait modern kori művekkel pótolták.
Église Notre-Dame-la-Grande – a város egyik büszkesége, egyben a román kori építészet egyik legszebb franciaországi példája a templom. Mindössze 57 méter hosszú és alig 13 méter széles, kaputornyai is alacsonyak, de homlokzata megdöbbentően gazdagon díszített. A két alacsony kaputorony között hármas kapuzat nyílik, a két szélső azonban be van falazva. Valóságos bibliai képeskönyvet faragtak föléjük a 12. századi mesterek. E fölött kettős galéria következik a hatalmas középső ablak két oldalán, az alsóban az apostolok közül nyolc, a felsőben a fennmaradó négy, a bal szélen minden bizonnyal Poitiers-i Szent Hilár, a jobbon Szent Márton. A szobrokat és az ablakokat gazdagon faragott keret fogja körbe. Az ablak fölött hatalmas ovális keretben áll Krisztus szobra, a Nap és a Hold jelképével.
Palais de Justice – a bíróság épülete, itt tartotta ülését a parlament VII. Károly trónörökös idejében.
Église St-Porchaire – a bejárat és a gazdag díszítésű torony 11, a templom többi része 16. századi. A bejárat felett bibliai jelenetek láthatóak. Harangja 1451 óta szólal meg, ez volt az egyetem harangja, csendülése a tanórák kezdetét jelezte.
Église St-Hilaire-le-Grand – a 11. században épült, de egy tűzvész után, a 12. században eredeti építészeti megoldásokkal átalakították. Mivel a korábbi fatető leégett, új tartóíveket kellett építeni, ezekhez viszont új tartóoszlopok kellettek. Így lett végül kéthajós a templom, amely ugyanakkor meg is rövidült. A kereszthajó bal oldalához építették a 11. században a tornyot, alatta kápolnát alakítottak ki.
Hotel Fumé – 16. századi épület, ma az egyetem része.
Église St-Jean-De-Montierneuf – a sokszor átalakított apátsági templom szentélye jól mutatja az eredeti, 11. századi stílusjegyeket. Az épületet gótikus részekkel egészítették ki, a homlokzat pedig 17. századi alkotás.