I. Chlothar frank király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Chlothar
Jean-Louis Bézard: I. Chlothar, a frankok királya (1838)
Jean-Louis Bézard: I. Chlothar, a frankok királya (1838)

Titulusai rex Francorum[1]
Frank király
Uralkodási ideje
511561
Elődje I. Klodvig
Utódja I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich
Életrajzi adatok
Született 497
nem ismert
Elhunyt 561. november 29. (64 évesen)
Compiégne[2][3]
Nyughelye soissons-i Szent Medárd templomban[3]
Házastársa
  • Guntheuc
  • Radegunda
  • Ingund
  • Arégonde
  • Chunsene
  • Waldrada
Gyermekei
Édesapja I. Klodvig
Édesanyja Chlotilde

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Chlothar témájú médiaállományokat.

I. Chlothar, más írásmóddal Chlotachar[4] (497[2]561. november 29.[2]) frank király Soissons-ban 511-től haláláig, az egész Frank Birodalomban 558-tól. A birodalom egyik legkegyetlenebb királya volt.

Uralkodása[szerkesztés]

I. Klodvig fiaként született, és édesapja halála után Soissons-t örökölte: ide tartozott a régi Toxandria, azaz az Escaut és a Rajna torkolatvidéke.[5] Chlodomer fivére halála (524) után másik fivérével, I. Childeberttel felosztotta Chlodomer részét.[5]

523-ban és 534-ben testvéreivel a burgundok ellen harcolt.[6] 529-ben részt vett Theoderich fivére thüringiai hadjáratában.[7] Thüringia feldúlása, népének adófizetőkké tétele után Chlotharnak jutott zsákmányul a thüringiai király fia, és nyolcéves leánya is: Radegunda[7] (Chlothar jövendőbeli felesége). 532-ben Childeberttel meghódította Burgundiát.[4] Chlothar 555-ben megszerezte az örökös nélkül maradt keleti királyságot,[5] harmadik fivére, I. Theuderich unokája, Theudebald részét is.[6] Miután pedig Childebert 558-ban fiúörökös nélkül halt meg, az ő királyságát is beolvasztotta Chlothar.[5][6] (Tehát utolsó éveiben egyedüli királya volt az immár Burgundiát és a Majna északkeleti völgyében fekvő Thüringiát is magába foglaló Frank Birodalomnak.[5])

Élete utolsó éveiben a szászokkal viselt háborút, akik évi adóul 500 tehenet tartoztak neki szolgáltatni.[6] Háborúznia kellett a fészkelődő türingiaiak ellen is.[6] 561-ben szembekerült legidősebb fiával, az avernok földjén[6] föllázadt Chrammal.[8] Kegyetlen megtorlással válaszolt: az armoricai bretonokból toborzott lázadó sereget megverte, a családjával együtt menekülő fiát elfogta, feleségével és két leányával együtt egy szegényes kunyhóban asztalhoz köttette, majd a házat rájuk gyújtatta.[4][8] Visszatérve braine-i villájába, minden lelkiismeretfurdalás látott hozzá a nagy őszi vadászat előkészületeihez.[8] Nagyszámú kísérettel, lovakkal, kutyákkal vonult a compiegne-i erdőbe.[8] A kemény vadászat a már idős királyt teljesen kimerítette, betegen vitték legközelebbi birtokára, ahol ötvenéves uralkodás után meg is halt[8] a külsőleg keresztyén, szívében azonban pogány király.[3] Négy fia, Charibert, Guntram, Chilperich és Sigebert gyertyával a kezükben, zsoltárt énekelve kísérték a halotti menetet Soissons-ba.[8] Miként I. Klodvig halála után történt, a fiúk ismét felosztották egymás között a frankok királyságát.[8]

Magánélete[szerkesztés]

  • Braine A király kedvenc tartózkodása helye egy Soissons közelében fekvő "villa", Braine volt.[5] A hatalmas birtok közepén lévő királyi lakhelyet, az antik mintájú oszlopcsarnokokkal körülvett épületet szobrok és fafaragások díszítették, miként a római arisztokrácia otthonait.[5] A központi épület körül sorakoztak az udvar római és barbár származású tisztviselőinek a lakásai.[9] A király személyes kíséretének katonáit hűségi kötelékek fűzték uralkodójukhoz.[7] A különböző mesterséget végző családok egyszerűbb házai kapcsolódtak a villa együtteséhez.[7] Ezekben a házakban gall vagy germán eredetű, szabad vagy félszolgai állapotú fegyverkészítők, ötvösök, a bőr- és textilruházat és a különféle szerszámok készítői dolgoztak az udvar ellátására.[7] A királyi lakrész egyik titkos szobájában őrizték hármas zárral ellátott nagy ládákban az arany pénzérméket, a nemesfém edényeket, ékszereket, drágaköveket, a rablóhadjáratokban szerzett zsákmányt, azaz a királyok hatalmát és gazdagságát képviselő kincstárat.[7]
I. Chlothar (Helytörténeti múzeum, Soissons)
  • Az udvar Az udvar volt a király kormányzati központja.[7] Ide hívta zsinatra a gall püspököket, itt fogadta a követeket, itt rendezte a frankok nagygyűlését, amelyet hagyományos ünnepi lakoma követett ősi dalok éneklésével, s nagyon gyakran durva dőzsöléssel.[7] Chlothar is, hasonlóan a többi királyhoz, udvarával egyik birtokról a másikra vándorolt, ahol kíséretével felélték a felhalmozott termékeket, nagy vadászatokat tartottak, ágyasokat toboroztak a birtokhoz tartozó alattvalók leányai közül.[7] Keresztény volta ellenére Chlothar mitsem törődve az egyházi tilalmakkal, meglehetősen szabados életet folytatott.[7] Ágyasai küzöl időnként egyeseket feleséggé emelt, vagy elküldött, ha újabb asszony nyerte meg a tetszését.[7] Állatias érzéki kihágásai miatt viszályba keveredett az egyházzal is.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 100. oldal
  2. ^ a b c Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
  3. ^ a b c Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XX. fejezet: A frankok országa
  4. ^ a b c Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 459. oldal
  5. ^ a b c d e f g Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 64. oldal
  6. ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Chlotar, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  7. ^ a b c d e f g h i j k Barbár királyok, 65. oldal
  8. ^ a b c d e f g Barbár királyok, 67. oldal
  9. Barbár királyok, 64–65. oldal

Lásd még[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Klodvig
Frank király
511561
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich