I. Chlothar frank király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Chlothar
rex Francorum[1]
Jean-Louis Bézard: I. Chlothar, a frankok királya (1838)
Jean-Louis Bézard: I. Chlothar, a frankok királya (1838)

Frank király
Uralkodási ideje
511561
Elődje I. Klodvig
Utódja I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich
Életrajzi adatok
Született 497
nem ismert
Elhunyt 561. november 29. (64 évesen)
Compiégne[2][3]
Nyughelye soissons-i Szent Medárd templomban[3]
Házastársa
  • Guntheuc
  • Radegunda
  • Ingund
  • Arégonde
  • Chunsene
  • Waldrada
Gyermekei
Édesapja I. Klodvig
Édesanyja Chlotilde
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Chlothar témájú médiaállományokat.

I. Chlothar, más írásmóddal Chlotachar[4] (497[2]561. november 29.[2]) frank király Soissons-ban 511-től haláláig, az egész Frank Birodalomban 558-tól. A birodalom egyik legkegyetlenebb királya volt.

Uralkodása[forrásszöveg szerkesztése]

I. Klodvig fiaként született, és édesapja halála után Soissons-t örökölte: ide tartozott a régi Toxandria, azaz az Escaut és a Rajna torkolatvidéke.[5] Chlodomer fivére halála (524) után másik fivérével, I. Childeberttel felosztotta Chlodomer részét.[5]

523-ban és 534-ben testvéreivel a burgundok ellen harcolt.[6] 529-ben részt vett Theoderich fivére thüringiai hadjáratában.[7] Thüringia feldúlása, népének adófizetőkké tétele után Chlotharnak jutott zsákmányul a thüringiai király fia, és nyolcéves leánya is: Radegunda[7] (Chlothar jövendőbeli felesége). 532-ben Childeberttel meghódította Burgundiát.[4] Chlothar 555-ben megszerezte az örökös nélkül maradt keleti királyságot,[5] harmadik fivére, I. Theuderich unokája, Theudebald részét is.[6] Miután pedig Childebert 558-ban fiúörökös nélkül halt meg, az ő királyságát is beolvasztotta Chlothar.[5][6] (Tehát utolsó éveiben egyedüli királya volt az immár Burgundiát és a Majna északkeleti völgyében fekvő Thüringiát is magába foglaló Frank Birodalomnak.[5])

Élete utolsó éveiben a szászokkal viselt háborút, akik évi adóul 500 tehenet tartoztak neki szolgáltatni.[6] Háborúznia kellett a fészkelődő türingiaiak ellen is.[6] 561-ben szembekerült legidősebb fiával, az avernok földjén[6] föllázadt Chrammal.[8] Kegyetlen megtorlással válaszolt: az armoricai bretonokból toborzott lázadó sereget megverte, a családjával együtt menekülő fiát elfogta, feleségével és két leányával együtt egy szegényes kunyhóban asztalhoz köttette, majd a házat rájuk gyújtatta.[4][8] Visszatérve braine-i villájába, minden lelkiismeretfurdalás látott hozzá a nagy őszi vadászat előkészületeihez.[8] Nagyszámú kísérettel, lovakkal, kutyákkal vonult a compiegne-i erdőbe.[8] A kemény vadászat a már idős királyt teljesen kimerítette, betegen vitték legközelebbi birtokára, ahol ötvenéves uralkodás után meg is halt[8] a külsőleg keresztyén, szívében azonban pogány király.[3] Négy fia, Charibert, Guntram, Chilperich és Sigebert gyertyával a kezükben, zsoltárt énekelve kísérték a halotti menetet Soissons-ba.[8] Miként I. Klodvig halála után történt, a fiúk ismét felosztották egymás között a frankok királyságát.[8]

Magánélete[forrásszöveg szerkesztése]

  • Braine A király kedvenc tartózkodása helye egy Soissons közelében fekvő "villa", Braine volt.[5] A hatalmas birtok közepén lévő királyi lakhelyet, az antik mintájú oszlopcsarnokokkal körülvett épületet szobrok és fafaragások díszítették, miként a római arisztokrácia otthonait.[5] A központi épület körül sorakoztak az udvar római és barbár származású tisztviselőinek a lakásai.[9] A király személyes kíséretének katonáit hűségi kötelékek fűzték uralkodójukhoz.[7] A különböző mesterséget végző családok egyszerűbb házai kapcsolódtak a villa együtteséhez.[7] Ezekben a házakban gall vagy germán eredetű, szabad vagy félszolgai állapotú fegyverkészítők, ötvösök, a bőr- és textilruházat és a különféle szerszámok készítői dolgoztak az udvar ellátására.[7] A királyi lakrész egyik titkos szobájában őrizték hármas zárral ellátott nagy ládákban az arany pénzérméket, a nemesfém edényeket, ékszereket, drágaköveket, a rablóhadjáratokban szerzett zsákmányt, azaz a királyok hatalmát és gazdagságát képviselő kincstárat.[7]
I. Chlothar (Helytörténeti múzeum, Soissons)
  • Az udvar Az udvar volt a király kormányzati központja.[7] Ide hívta zsinatra a gall püspököket, itt fogadta a követeket, itt rendezte a frankok nagygyűlését, amelyet hagyományos ünnepi lakoma követett ősi dalok éneklésével, s nagyon gyakran durva dőzsöléssel.[7] Chlothar is, hasonlóan a többi királyhoz, udvarával egyik birtokról a másikra vándorolt, ahol kíséretével felélték a felhalmozott termékeket, nagy vadászatokat tartottak, ágyasokat toboroztak a birtokhoz tartozó alattvalók leányai közül.[7] Keresztény volta ellenére Chlothar mitsem törődve az egyházi tilalmakkal, meglehetősen szabados életet folytatott.[7] Ágyasai küzöl időnként egyeseket feleséggé emelt, vagy elküldött, ha újabb asszony nyerte meg a tetszését.[7] Állatias érzéki kihágásai miatt viszályba keveredett az egyházzal is.[6]

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 100. oldal
  2. ^ a b c Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
  3. ^ a b c Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XX. fejezet: A frankok országa
  4. ^ a b c Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 459. oldal
  5. ^ a b c d e f g Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 64. oldal
  6. ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Chlotar, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  7. ^ a b c d e f g h i j k Barbár királyok, 65. oldal
  8. ^ a b c d e f g Barbár királyok, 67. oldal
  9. Barbár királyok, 64–65. oldal

Lásd még[forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Klodvig
Frank király
511561
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich