I. Chlothar frank király
| I. Chlothar | |
| rex Francorum[1] | |
 | |
| Jean-Louis Bézard: I. Chlothar, a frankok királya (1838) | |
| Frank király | |
| Uralkodási ideje | |
| 511 – 561 | |
| Elődje | I. Klodvig |
| Utódja | I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Merovingok |
| Született | 497
|
| Elhunyt | 561. november 29. (64 évesen) Compiègne[2][3] |
| Nyughelye | soissons-i Szent Medárd templomban[3] |
| Édesapja | I. Klodvig |
| Édesanyja | Chlotilde |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Chlothar témájú médiaállományokat. | |
I. Chlothar, más írásmóddal Chlotachar[7] (497[2] – 561. november 29.[2]) frank király Soissons-ban 511-től haláláig, az egész Frank Birodalomban 558-tól. A birodalom egyik legkegyetlenebb királya volt.
Uralkodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]I. Klodvig fiaként született, és édesapja halála után Soissons-t örökölte: ide tartozott a régi Toxandria, azaz az Escaut és a Rajna torkolatvidéke.[8] Chlodomer fivére halála (524) után másik fivérével, I. Childeberttel felosztotta Chlodomer részét.[8]
523-ban és 534-ben testvéreivel a burgundok ellen harcolt.[9] 529-ben részt vett Theoderich fivére thüringiai hadjáratában.[10] Thüringia feldúlása, népének adófizetőkké tétele után Chlotharnak jutott zsákmányul a thüringiai király fia, és nyolcéves leánya is: Radegunda[10] (Chlothar jövendőbeli felesége). 532-ben Childeberttel meghódította Burgundiát.[7] Chlothar 555-ben megszerezte az örökös nélkül maradt keleti királyságot,[8] harmadik fivére, I. Theuderich unokája, Theudebald részét is.[9] Miután pedig Childebert 558-ban fiúörökös nélkül halt meg, az ő királyságát is beolvasztotta Chlothar.[8][9] (Tehát utolsó éveiben egyedüli királya volt az immár Burgundiát és a Majna északkeleti völgyében fekvő Thüringiát is magába foglaló Frank Birodalomnak.[8])
Élete utolsó éveiben a szászokkal viselt háborút, akik évi adóul 500 tehenet tartoztak neki szolgáltatni.[9] Háborúznia kellett a fészkelődő türingiaiak ellen is.[9] 561-ben szembekerült legidősebb fiával, az avernok földjén[9] föllázadt Chrammal.[11] Kegyetlen megtorlással válaszolt: az armoricai bretonokból toborzott lázadó sereget megverte, a családjával együtt menekülő fiát elfogta, feleségével és két leányával együtt egy szegényes kunyhóban asztalhoz köttette, majd a házat rájuk gyújtatta.[7][11] Visszatérve braine-i villájába, minden lelkiismeretfurdalás nélkül látott hozzá a nagy őszi vadászat előkészületeihez.[11] Nagyszámú kísérettel, lovakkal, kutyákkal vonult a compiegne-i erdőbe.[11] A kemény vadászat a már idős királyt teljesen kimerítette, betegen vitték legközelebbi birtokára, ahol ötvenéves uralkodás után meg is halt.[11] Négy fia, Charibert, Guntram, Chilperich és Sigebert gyertyával a kezükben, zsoltárt énekelve kísérték a halotti menetet Soissons-ba.[11] Miként I. Klodvig halála után történt, a fiúk ismét felosztották egymás között a frankok királyságát.[11]
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Braine A király kedvenc tartózkodása helye egy Soissons közelében fekvő "villa", Braine volt.[8] A hatalmas birtok közepén lévő királyi lakhelyet, az antik mintájú oszlopcsarnokokkal körülvett épületet szobrok és fafaragások díszítették, miként a római arisztokrácia otthonait.[8] A központi épület körül sorakoztak az udvar római és barbár származású tisztviselőinek a lakásai.[12] A király személyes kíséretének katonáit hűségi kötelékek fűzték uralkodójukhoz.[10] A különböző mesterséget végző családok egyszerűbb házai kapcsolódtak a villa együtteséhez.[10] Ezekben a házakban gall vagy germán eredetű, szabad vagy félszolgai állapotú fegyverkészítők, ötvösök, a bőr- és textilruházat és a különféle szerszámok készítői dolgoztak az udvar ellátására.[10] A királyi lakrész egyik titkos szobájában őrizték hármas zárral ellátott nagy ládákban az arany pénzérméket, a nemesfém edényeket, ékszereket, drágaköveket, a rablóhadjáratokban szerzett zsákmányt, azaz a királyok hatalmát és gazdagságát képviselő kincstárat.[10]
- Az udvar Az udvar volt a király kormányzati központja.[10] Ide hívta zsinatra a gall püspököket, itt fogadta a követeket, itt rendezte a frankok nagygyűlését, amelyet hagyományos ünnepi lakoma követett ősi dalok éneklésével, s nagyon gyakran durva dőzsöléssel.[10] Chlothar is, hasonlóan a többi királyhoz, udvarával egyik birtokról a másikra vándorolt, ahol kíséretével felélték a felhalmozott termékeket, nagy vadászatokat tartottak, ágyasokat toboroztak a birtokhoz tartozó alattvalók leányai közül.[10] Keresztény volta ellenére Chlothar mitsem törődve az egyházi tilalmakkal, meglehetősen szabados életet folytatott.[10] Ágyasai közül időnként egyeseket feleséggé emelt, vagy elküldött, ha újabb asszony nyerte meg a tetszését.[10] Állatias érzéki kihágásai miatt viszályba keveredett az egyházzal is.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 100. oldal
- 1 2 3 "Merovingians 1" (angol nyelven). Genealogy.eu. Hozzáférés: 2010. november 25.
- 1 2 Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet Archiválva 2010. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben IV. kötet. IV. rész XX. fejezet: A frankok országa
- ↑ La Préhistoire des Capétiens, 69-73
- 1 2 3 4 La Préhistoire des Capétiens, 71
- 1 2 p67276.htm#i672755, 2020. augusztus 7.
- 1 2 3 Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 459. oldal
- 1 2 3 4 5 6 7 Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 64. oldal
- 1 2 3 4 5 6 7 Chlotar. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Barbár királyok, 65. oldal
- 1 2 3 4 5 6 7 Barbár királyok, 67. oldal
- ↑ Barbár királyok, 64–65. oldal
Literatur
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 345. o. ISBN 963-85773-0-4
- Hans Hubert Anton, Wolfgang Jungandreas: Chlothar I.. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde (RGA). 2. kiadás. 4. kötet, Walter de Gruyter, Berlin / New York 1981, ISBN 3-11-006513-4, 485. oldal
- Peter Classen: Chlothar I. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 3. Duncker & Humblot, Berlin 1957, ISBN 3-428-00184-2, 209. oldal (deutsche-biographie.de) (németül)
- Eugen Ewig: Die fränkischen Teilungen und Teilreiche (511–613). Steiner, Wiesbaden 1953 (Akademie der Wissenschaften und der Literatur Mainz (szerk.): Abhandlungen der Geistes- und Sozialwissenschaftlichen Klasse 9 (1952), ISSN 0002-2977).
- Heike Grahn-Hoek: Die fränkische Oberschicht im 6. Jahrhundert. Studien zu ihrer rechtlichen und politischen Stellung. Thorbecke, Sigmaringen 1976, ISBN 3-7995-6681-3 (Vorträge und Forschungen Sonderband 21; zugleich: Dissertation, Marburg 1975).
- Brigitte Kasten: Königssöhne und Königsherrschaft. Untersuchungen zur Teilhabe am Reich in der Merowinger- und Karolingerzeit. Hahn, Hannover 1997, ISBN 3-7752-5444-7 (Schriften der Monumenta Germaniae Historica 44; Ugyanakkor: habilitációs értekezés, Bréma, 1996)
- Reinhard Schneider: Königswahl und Königserhebung im Frühmittelalter. Untersuchungen zur Herrschaftsnachfolge bei den Langobarden und Merowingern (Monographien zur Geschichte des Mittelalters 3). Anton Hirsemann, Stuttgart 1972 (Ugyanakkor: Szabad Berlini Egyetem, habilitációs értekezés., 1970/71), ISBN 3-7772-7203-5
- Erich Zöllner: Geschichte der Franken bis zur Mitte des sechsten Jahrhunderts. Ludwig Schmidt munkája alapján, Joachim Werner közreműködésével újra feldolgozva.. Beck, München 1970, ISBN 3-406-02211-1
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Előző uralkodó: I. Klodvig |
Következő uralkodó: I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich |
| Merovingok |
|  | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
