Michel Foucault

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Michel Foucault
Michel Foucault.jpg
Született Paul-Michel Foucault
1926. október 15.
Franciaország, Poitiers
Elhunyt 1984. június 25. (57 évesen)
Franciaország, Párizs
Állampolgársága francia[1]
Élettárs Daniel Defert
SzüleiPaul Foucault
Foglalkozása filozófus
Iskolái
Halál okaAIDS
Sírhely Vendeuvre-du-Poitou
Filozófusi pályafutása
XX. század
Kontinentális filozófia
Iskola/Irányzat Kontinentális filozófia, posztstrukturalizmus, diskurzuselemzés
Érdeklődés ismeretelmélet, etika, politikai filozófia, irodalomfilozófia
Akikre hatott Giorgio Agamben · Edward Said · Pierre Bourdieu · Ian Hacking · Judith Butler · Friedrich Kittler · Arnold Davidson · Gilles Deleuze · David Halperin · Donna Haraway · Hubert Dreyfus · Paul Rabinow · Jacques Rancière · Hans Sluga · Nikolas Rose · Partha Chatterjee · Antonio Negri · Michael Hardt · Félix Guattari · Bernard Harcourt · Jonathan Simon · Mariana Valverde · Talal Asad · David W. Garland · Marc Angenot · Michael J. Shapiro · Stephen Greenblatt · Mark Poster · Jean Baudrillard
Akik hatottak rá Althusser · Artaud · Austin · Bachelard · Barthes · Bataille · Bentham · Blanchot · Borges · Canguilhem · Dumézil · Flaubert · Hegel · Heidegger · Husserl · Hyppolite · Kant · Klossowski · Marx · Nietzsche · Sade · Sartre
Fontosabb művei
  • Felügyelet és büntetés
  • A szavak és a dolgok
  • A tudás archeológiája
  • L'usage des plaisirs

A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Foucault témájú médiaállományokat.
Michel Foucault (1974)

Michel Foucault (Poitiers, 1926. október 15.Párizs, 1984. június 25.) francia filozófus, történész; a Collège de France tagja; a 20. század nagy hatású gondolkodója a bölcsészet- és társadalomtudományok területén.

Élete[szerkesztés]

Paul-Michel Foucault néven született 1926-ban Franciaországban, Poitiers-ban. Édesapja, Paul-André Foucault kiváló sebész volt. Édesanyja, Anne is orvosi családból származott, az ő édesapja is sebész volt. Ő is szerette volna az orvosi pályát választani, de Michel és öccse nevelése lefoglalta, és az abban az időben meglévő nőkkel szembeni előítéletek miatt sem válhatott neves orvossá. A német megszállás alatt Foucault Poitiers-ban tanult. Már ekkor kiemelkedett a filozófiai képességeivel és ilyen irányban szeretett volna tovább tanulni, ezzel szemben apja azt akarta, hogy a fiatal Paul-Michel kövesse őseit, és orvos legyen. Ez a konfliktus volt az oka, hogy nevét megváltoztatta, és elhagyta nevéből az édesapja után kapott „Paul” nevet. A második világháborút követően Párizsba költözött és felvétele után az École normale supérieure hallgatója lett. Ez az intézmény a humán tudományok fellegvárának tekinthető, Foucault itt elsősorban filozófiát tanult, de felvette mellé a pszichológiát is.

A tanulmányok befejezése után 1955-ben Svédországba ment az Uppsalai Egyetemre, majd 1958-ban Lengyelországban francia kulturális attasé lett. Innen 1959-ben a Hamburgban lévő Francia Intézethez került. Foucault 1960-ban visszatért pszichológiát tanítani Franciaországba Clermont-Ferrand egyetemére. 1968-ban Párizsban a Vincennes Egyetemen a filozófia tanszék tanára lett. Az 1968-as diáklázadásban játszott szerepe miatt egy ideig nem taníthatott, de 1970-ben megválasztották Franciaország legrangosabb szellemi intézményének, a Collège de France tagjának. Ez a tisztség végigkísérte hátralévő életét, melyet elsősorban az írásnak szentelt. A Collège keretében évente előadásokat tartott. Összesen tizenhárom Collège előadás sorozata jelent meg, melyből nyolcat franciául, hetet angol nyelven tettek közzé.

Homoszexuális kapcsolatban 1963-tól haláláig nyílt élettársi kapcsolatban élt Daniel Defert-rel. A hetvenes-nyolcvanas években részese a San Franciscó-i szadomazochista szubkultúrának. 1984-ben AIDS-hez köthető betegségben hunyt el. Halála után, 2021-ben, Guy Sorman, híres liberális francia-amerikai filozófus professzor a brit Sunday Timesnak adott lapinterjúban „pedofil erőszakolónak” nevezte, azt állítva, hogy tanúja volt annak, hogy Foucault részt vett gyermekek szexuális zaklatásában Tunéziában az 1960-as évek végén.[2][3][4]

Munkássága[szerkesztés]

Foucault elsősorban a különböző társadalmi intézmények (a pszichiátria, az orvostudomány és a börtön), valamint a szexualitás történetéről szóló újszerű kutatásairól ismert. A hatalom problémáját, illetve a tudás és a hatalom közti viszonyt, valamint a diskurzus működését középpontba állító megközelítése számos kortárs társadalomtudományi elméletbe beépült.

A kritikusok és kommentátorok Foucault munkásságát legtöbbször a posztmodernizmus és a posztstrukturalizmus áramlatába sorolják, bár a hatvanas években egyértelműen kapcsolódott a strukturalizmushoz is. Foucault minden hasonló címkét elutasított, mivel ezeket túl kényelmesnek és leegyszerűsítőnek tartotta.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

Monográfiák[szerkesztés]

Foucault magyarul megjelent monográfiái az eredeti francia megjelenés sorrendjében

Egyéb kötetek, válogatások[szerkesztés]

Magyarul megjelent válogatások, Foucault közreműködésével készült könyvek a cím alapján rendezve

  • Elmebetegség és pszichológia; ford. Romhányi Török Gábor; Corvina, Budapest, 2000 (Faktum) ISBN 963-13-4552-1
  • Én, Pierre Rivière, aki lemészároltam anyámat, húgomat és öcsémet. Egy XIX. századi szülőgyilkosság; ford. Ádám Anikó, Lóránt Zsuzsa; Jószöveg Műhely, Budapest, 1999 ISBN 963-9134-26-0
  • Herculine Barbin, más néven Alexina B. Egy hermafrodita naplója (Jószöveg, 1997) ISBN 963-9134-01-5
  • A fantasztikus könyvtár. Válogatott tanulmányok, előadások és interjúk; vál., ford. Romhányi Török Gábor; Pallas Stúdió–Attraktor, Budapest, 1998 ISBN 963-9022-85-3
  • Az igazság és az igazságszolgáltatási formák; ford., utószó Sutyák Tibor; Latin Betűk, Debrecen, 1998 ISBN 963-85845-1-3
  • A modernség politikai-filozófiai dilemmái, a felvilágosodáson innen és túl. Michel Foucault írásaiból; szerk., ford., tan. Szakolczay Árpád, sajtó alá rend. Gáthy Vera; MTA Szociológiai Kutató Intézete, Budapest, 1991 ISBN 963-8302-09-7
  • Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések; szerk. Sutyák Tibor, ford. Angyalosi Gergely et al.; Latin Betűk, Debrecen, 1999 ISBN 963-9146-06-4 (2. jav. kiad., Latin Betűk, 2000)
  • A rendellenesek. Előadások a Collège de France-ban, 1974–1975; ford. Berkovits Balázs; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Budapest–Szeged, 2014 (Rezonőr)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. RKDartists. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  2. László, Szily: Pedofíliával vádolta meg egy híres liberális francia entellektüel Michel Foucault sztárfilozófust. 444, 2021. március 29. (Hozzáférés: 2021. április 10.)
  3. Zrt, HVG Kiadó: Kiskorúak ellen elkövetett szexuális erőszakkal vádolták meg a „filozófuskirályt” (magyar nyelven). hvg.hu, 2021. március 30. (Hozzáférés: 2021. április 10.)
  4. Campbell, Matthew. „French philosopher Michel Foucault ‘abused boys in Tunisia’” (Hozzáférés ideje: 2021. április 10.) (angol nyelvű) 

Források[szerkesztés]

Tom Fecht készítette Bonnban található AIDS áldozatok emlékművének tégláján Michel Foucault neve

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]