Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans
| Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans | |
 | |
 | |
| Típus | közlekedési társaság |
| Jogelőd | Compagnie du chemin de fer Grand-Central de France |
| Alapítva | 1838. augusztus 13. |
| Megszűnt | 1934 |
| Jogutód | SNCF |
| Székhely | Párizs |
| Iparág | vasúti közlekedés |
| Forma | részvénytársaság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans egy korai francia vasúttársaság volt.
1934-ben egyesült a Chemins de fer du Midi társasággal a Chemins de fer de Paris à Orléans et du Midi (PO-Midi) társasággá. 1938-ban a PO-Midi-t öt másik társasággal együtt államosították, és a Société nationale des chemins de fer français (SNCF) részévé vált.
Története[szerkesztés]
A társaságot 1838. augusztus 13-án alapították Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans (PO) néven. Korlátolt felelősségű társasági joggal rendelkezett, és 40 millió frankos induló tőkével látták el. Emellett a társaság rendelkezett a francia kormány által odaítélt egyik 70 évre szóló ideiglenes koncesszióval, hogy Párizs és Orléans városok közötti vasutat építsen és üzemeltessen. Székhelye Párizsban volt. Az igazgatóság első elnöke François Bartholony volt.
A vonal első üzembe helyezése 1840. szeptember 20-ra datálódott, de csak Juvisy-n keresztül Corbeil-ig jutott el. A vonal 1843. május 2-án érte el Orléans-t. Abban az időben ez volt Franciaország leghosszabb vasútvonala a 114 kilométerrel.
_04_004_1_Karte_der_Eisenbahn_von_Paris_nach_Orleans.PNG)
Első egyesülés[szerkesztés]
1852 márciusában a Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans kormányzati támogatással átvett néhány társaságot. Ezek a következők voltak:
- Compagnie du Centre
- Compagnie du chemin de fer de Tours à Nantes
- Compagnie du chemin de fer d'Orléans à Bordeaux
1853-ban átvette a Compagnie du chemin de fer de Paris à Sceaux társaságot.
Ezekkel az egyesülésekkel a Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans majdnem elérte végső kiterjedését.
1852 és 1934 között a második legnagyobb francia magánvasút volt. A Gare d'Austerlitz-i pályaudvarról a hálózat a Loire és a Garonne vidékétől Orléans-ig és Tours-ig terjedt. Innen az elágazások Vendôme, Le Mans, az Atlanti-óceán partján Angers, Nantes, St Nazaire-tól Landerneau-ig, Villefranche-tól délre, Clermont-Ferrand és Toulouse, Poitiers-től délnyugatra és Angoulême-től Bordeaux-ig vezettek.
Hálózat 1912-ben[szerkesztés]
| Hálózat | Hossz (km) | Hossz (mérföld) |
|---|---|---|
| Engedélyezett hazai hálózat | 5116 | 3179 |
| Koncessziós új vonalak, normál nyomtáv | 2351 | 1461 |
| Koncessziós új vonalak, keskeny nyomtáv | 323 | 201 |
| Teljes hossz | 7790 | 4840 |
Második egyesülés és államosítás[szerkesztés]
1934-ben a Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans (PO) egyesült a Chemin de Fer du Midi társasággal a Chemin de Fer de Paris à Orléans et du Midi (PO-Midi)" néven. Az egyesülés után az új PO-Midi hálózata közel 12 000 kilométert tett ki.
Egy hatékony, egységes és országos hálózat létrehozása érdekében, állami ellenőrzés alatt, 1938. január 1-jén öt másik társasággal együtt államosították, hogy az újonnan alapított Société nationale des chemins de fer français (SNCF) részévé váljon. Ez aztán öt másik társaság több vasúti tevékenységét is átvette.
Örökség[szerkesztés]
A második világháború után a Rothschild bankárcsalád vette át a Paris Orléans maradványait és alakította át banki tevékenységét és vállalati befektetéseit egy holdinggá.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Le chemin de fer de Paris à Orléans (itinéraire descriptif, historique et pittoresque) E. Tavard, 1843 chez Gervais, libraire-éditeur
- Eugène-Oscar Lami, Dictionnaire encyclopédique et biographique de l'industrie et des arts industriels. Avec la collaboration des savants, spécialistes et praticiens les plus éminents de notre époque, Librairie des dictionnaires, Paris, 1879, tome 7, P - R, 91-96 oldal (lire en ligne)
- Une épopée du chemin de fer, le Paris-Orléans, Almanach 1838-1938, Denis Hannotin (collectif), Éditions SPM, 2019, Distribué par L'Harmattan.
- Jean-Jacques Champin, Paris-Orleans par Champin, A. Collin et Cie, 1845 (présentation en ligne) Archiválva 2017. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- Jean-Pierre Vergez-Larrouy, Les Chemins de fer Paris-Orléans, La Vie du Rail, La Régordane, Paris, 1997 ISBN 2-902808-71-2
- Didier Janssoone, Paris Gare d'Orsay - Lignes de la banlieue sud-ouest, Alan Sutton, Saint-Cyr-sur-Loire, 2009 ISBN 978-2-8138-0023-7
