Châtillon Anna magyar királyné
| Antiochiai Anna | |
 | |
| A királyné koponyája alapján készített arcrekonstrukció (Gábor Emese, 2023) | |
| Magyar királyné | |
| Uralkodási ideje | |
| 1172 tavasza – 1184 körül | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1154 körül |
| Elhunyt | 1184 körül |
| Nyughelye | Mátyás-templom 1898. október 21. |
| Édesapja | Renaud de Châtillon |
| Édesanyja | Antiochiai Konstancia |
| Házastársa | III. Béla magyar király |
| Gyermekei | |
| Vallás | ortodox keresztény |
Châtillon Anna (eredeti nevén Ágnes, franciául: Agnès de Châtillon, származása révén ismert még mint Antiochiai Anna; 1154 körül – 1184 körül),[1] magyar királyné 1173 és 1184 között III. Béla király első feleségeként. Az Antiochiaiából való francia származású hercegnő két későbbi magyar uralkodó, Imre és II. András királyok édesanyja.
Férjével együtt az egyetlen Árpád-kori királyi pár, akik sírja épségben fennmaradt a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika területén, és akiknek így hitelesen rekonstruált arcmásukat ismerheti az utókor. Újratemetésükre ünnepélyes keretek között 1898-ban került sor, díszes sírjaik ma is a budavári Mátyás-templomban találhatók.
Életrajza
[szerkesztés]Származása és családja
[szerkesztés]Születésének pontos dátuma és eredeti neve bizonytalan. Feltehetően röviddel szülei esküvőjét követően jött világra, amelyre valamikor 1153 májusa előtt került sor. Így születési dátumának leggyakoribb elfogadott időpontja az 1154-es év, míg a keresztségben elnyert neve valószínűsíthetően az Ágnes volt.[2] Emellett pontos születési helyszíne sem ismert, annyi szinte bizonyos, hogy Antiochiaiában történt, ami ekkor a Bizánci Birodalom egyik vazallusállama volt a Jeruzsálemi Királyság szomszédságában.
Édesapja Renaud de Châtillon, a széles körben ismert frank kereszteslovag, míg édesanyja az antiochiai fejedelemasszony, Konstancia, a korábbi uralkodó, II. Bohemund egyetlen gyermeke.[2] Anyai ágról Ágnes felmenői között megtalálható a Capeting-dinasztia vérvonala is, mivel anyai nagyapai dédnagyanyja I. Fülöp frank király leánya volt. Emellett anyai nagyanyja révén rokoni kapcsolatban állt a szintén frank származású jeruzsálemi uralkodókkal, valamint számos nemesi családdal is a korabeli Francia Királyság területéről.[3]
Ágnesnek több testvére is született. Édesanyja első, Raymond de Poitiers frank herceggel való házasságából legalább három féltestvért tulajdonítunk neki, köztök a későbbi „dadogó” gúnynévvel illetett III. Bohemund antiochiai fejedelmet, valamint a bizánci császár, Mánuel Komnénosz második feleségét, Máriát.[3] Szülei biztos gyermekének csak ő számít, másik két testvére, Aliz, aki VI. Azzo d’Este gróf harmadik hitvese lett, illetve a müriokephaloni csatában elesett Balduint, a történészek vitatják, hogy bizonyosan Renaud és Konstancia közös gyermekei lettek volna, vagy egyik-másik előző vagy ezt követő házasságából származtak.
Házassága Bélával
[szerkesztés]
Édesanyját, a régens Konstanciát 1163-ban vesztette el, míg édesapja, Rajnald – a keresztes harcokban edződött lovag, aki a szaracénok körében kíméletlenségéről vált közismertté –, 1161-ben esett az ellenség fogságába, ahonnan 1175-ig nem is szabadulhatott. Édesapja később újból megházasodott, majd végül a provokációja következtében kitört ütközet után életét vesztette személyesen Szaladin szultán kardja által 1187-ben. Még fogsága ideje alatt leánya, az ifjú Ágnes, féltestvére, Mária császárné udvarába került Konstantinápolyba.
A Bizánci Birodalom trónját ekkor a Komnénosz-házból való I. Manuél császár foglalta el, akinek fiúutód híján örököse sokáig az 1163 óta az udvarban élő magyar herceg, az elhunyt II. Géza király második fia, Béla-Alexiosz volt. A magyar herceg emellett a császár első házasságából született egyetlen leányának, Mária Komnénének is a jegyese volt. Miután azonban a császárnak második feleségétől, Ágnes féltestvérétől váratlanul fia született, Béla herceg helyzete is megváltozott: a számára, mint örökösnek létrehozott deszpotészi címétől megfosztották, jegyességét a császár leányával pedig felbontották.
Manuél, hogy kárpótolja korábbi örökösét, elrendezte Béla és a császárné húgának, Ágnesnek frigyét. Az esküvőre egyes források szerint 1168 végén,[2] más források alapján 1171 tavaszán került sor. Esküvőjüket követően a pár elzarándokolt a Szentföldre, ahol gazdag adományokat adtak át a johannitáknak. Ágnes itt, az ortodox kereszténység központjának számító Bizánci Birodalomban hagyta el utónevét, és vette fel az elterjedtebb Anna nevet.[2]
Magyar királynéként
[szerkesztés]
1172 márciusában fiatalon elhunyt III. István magyar király, Béla fivére. Mivel feleségétől, az osztrák Babenbergi Ágnestől született fia még élete során elhunyt, így trónját híveinek egy része Bélának ajánlotta fel. Édesanyjuk, Eufrozina anyakirályné azonban nem őt, hanem másik fiát, Gézát akarta az uralkodói székben látni. 1172 tavaszán, a Magyar Királyságba érkező Bélának és Annának azzal kellett szembesülniük, hogy a Bizánci Birodalomhoz és az ortodoxiához fűződő viszonyuk miatt támogatottságuk koránt sem egységes. A trónviszály során végül nem került sor véres megtorlásokra, ahogyan testvérgyilkosságra sem: Béla az ellene lázadást szító édesanyját és fivérét elfogatta és börtönbe záratta.
Ugyan a kezdeti lázadással sikeresen szembeszálltak, bizánci kötődésük miatt azonban koronázásuk elhúzódott, mivel Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó eleget tenni a szertartás celebrálásának. A párnak III. Sándor pápa személyes közbenjárását kellett kérnie, aki végül a kalocsai érseket ruházta fel a koronázás elvégzésének jogával. Béla megkoronázására 1173. január 13-án került sor Székesfehérvárott, a Nagyboldogasszony-bazilikában.[4] A magyar történetírás Anna királynét az uralkodó méltó és befolyásos házastársaként őrizte meg, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy III. Béla uralkodása az Árpád-kor egyik legsikeresebb időszaka legyen. A királyné nevéhez köthető egyes francia királyi hagyományok, továbbá a közfürdőzés magyarországi meghonosítása – az első nyilvános fürdők Esztergomban, a mai Fürdő Szálló környékén épültek –, valamint a ciszterciták jelentős támogatása is.
Feltehetően nem sokkal koronázásukat követően, 1174 körül született első gyermekük, a trónörökös és későbbi magyar király, Imre. Az uralkodópárnak valószínűleg további hat gyermeke született még: 1175 körül Margit, aki első házasságát Iszaakiosz Angelosz bizánci császárral kötötte; feltehetően őt követte 1176 körül András, aki 1205-től lett magyar király. Három további gyermekük sorsáról keveset tudunk, valószínűsíthetően mindhárman (két fiú, Salamon és István, valamint egy ismeretlen nevű leány) fiatalon elhunytak, bár egyes források szerint a leány megházasodott a Hontpázmány nemzetség egy tagjával.[5] Legkisebb gyermekük az 1180 körül született Konstancia később a cseh uralkodó, I. Ottokár felesége lett.[5]
Halála és utóélete
[szerkesztés]
Anna királyné halálának pontos dátuma és oka nem ismert. Feltételezések szerint 1184 körül,[2] vagy még azt megelőzően kerülhetett rá sor.[6] Testét Székesfehérvárott, a Nagyboldogasszony-bazilikában helyezték el.[2][6] Férje pár évvel később, 1186-ban másodjára is megházasodott: az idő előtt elhunyt angol trónörökös, Henrik ifjabb király özvegyét, Margitot vette feleségül. Az új királyné Fülöp Ágost francia király nővére volt. Mivel III. Béla mindkét felesége I. Fülöp frank király leszármazottja volt – Anna az ükunokája, míg Margit a dédunokája –, így a két nő harmadfokú unokatestvérei voltak egymásnak. A királynak második házasságából már nem születtek utódai.
III. Béla és Anna királyné sírja
[szerkesztés]
III. Béla, bár másodjára is megházasodott, akarata szerint 1196-os halála után első felesége, Anna királyné mellé temették a székesfehérvári bazilikába. A koronázóbazilika a 18. századra azonban teljesen elpusztult. Az 1848-as forradalom idején a bazilika romterületén ásatásokat folytató Érdy János régész több sírt is feltárt, amelyeket elhelyezkedésük alapján III. Bélának és Anna királynénak tulajdonított.[7] A maradványokat megtalálásuk után a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1898 októberében ünnepélyes keretek között újratemették a Mátyás-templomban. Az újonnan elkészült sírokat az uralkodó, I. Ferenc József saját pénzén készíttette.
Idővel felmerült az az elmélet, hogy a sírban talált királyi pár valójában Könyves Kálmán és az ő első felesége, Felícia királyné maradványai.[8] Mára azonban bebizonyosodott, hogy Érdy helyesen azonosította a sírban találtakat III. Bélával és Anna királynéval.[9] Az eredeti sírmellékletek ma is a Nemzeti Múzeumban láthatók, a Szent István Király Múzeumban csak a másolatok tekinthetők meg állandó jelleggel. A kincsek 169 év után először a Székesfehérvári Királyi Napok 2017-es rendezvénysorozata alkalmából tértek vissza a városba egy időszakos kiállítás keretében.[10] A város polgármestere, Cser-Palkovics András jelezte, hogy a városvezetés nemcsak a sírmellékleteket, hanem a földi maradványokat is szeretné véglegesen visszajuttatni Székesfehérvárra, ahol a királyi pár eredeti végakaratuk szerint nyugodni szándékozott.[11]
Genealógiája
[szerkesztés]Anna királyné volt az összes későbbi magyar király ősanyja, valamint az Árpád-ház szentéletű hercegnői, Szent Kinga és Boldog Jolán dédnagyanyja. Tőle származtak továbbá Csehország királyai a Přemysl-, Luxemburg-, Jagelló- és Habsburg-házakból.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar Elektronikus Könyvtár: Anna (1154–1184) királyné (magyar nyelven) (HTML)
- 1 2 3 4 5 6 Ágnes (Anna) királyné – III. Béla király első neje. In Wertner Mór: Az Árpádok családi története. (magyarul) 1892. Nagybecskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája. 358–362. o.
- 1 2 Anna királyné és családja. In Forster Gyula: III. Béla magyar király emlékezete. (magyarul) 1900. Budapest: Hornyánszky Viktor Császári és Királyi Udvari Könyvnyomdája. 35–56. o.
- ↑ Benda Kálmán: Magyarország történeti kronológiája 1: A kezdetektől 1526-ig. (magyarul) 1983. Budapest: Akadémiai Kiadó. 117. o. ISBN 9630531836
- 1 2 Pauler Gyula: III. Béla és családja. In Forster Gyula: III. Béla magyar király emlékezete. (magyarul) 1900. Budapest: Hornyánszky Viktor Császári és Királyi Udvari Könyvnyomdája. 33–34. o.
- 1 2 A székesfehérvári királyi temetkezőhely története. In Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban: A magyar királysírok sorsa Géza fejedelemtől Szapolyai Jánosig. (magyarul) 2004. Budapest: Magyar Ház. 14. o. ISBN 963214404X
- ↑ Neparáczki Endre: 1848. december 12-én tárták fel III. Béla király sírhelyét (magyar nyelven) (HTML). Magyar Nemzet. (Hozzáférés: 2020. december 12.)
- ↑ Tóth Endre: III. Béla vagy Kálmán? – A székesfehérvári királysír (magyar nyelven) (HTML). Rubicon
- ↑ Kásler Miklós–Szentirmay Zoltán: A budapesti Mátyás-templomban őrzött Árpád-kori csontvázak származási rendje és genetikai azonosítása. (magyarul) Csernák Erzsébet, Gödény Mária. 2022. Budapest: Magyarságkutató Intézet. ISBN 9786156117496
- ↑ Teste Fehérvárott nyugszik - III. Béla király kiállítás a Szent István Király Múzeumban (magyar nyelven) (HTML). feol.hu, 2017. augusztus 13.
- ↑ III. Béla életét viszi színre az idei Koronázási Szertartásjáték (magyar nyelven) (HTML). szekesfehervar.hu, 2017. június 28. „Székesfehérvár városa mindent megtesz azért, hogy (…) az egykori Nagyboldogasszony Bazilika szellemiségéhez méltó kialakításával megteremtse a lehetőségét az ereklyék „hazahozatalának”. (…) szeretnénk, hogy végakaratának megfelelően egykor ő is újra székesfehérvári földben nyugodjon.”
.svg){kind=small} Antiochiai Anna Született: 1154 körül Elhunyt: 1184 körül | ||
| Előző Babenbergi Ágnes |
Magyar királyné III. Béla király első feleségeként 1172 tavasza – 1184 körül |
Következő Franciaországi Margit |
