Géza magyar fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Géza fejedelem
Géza ábrázolása a Képes krónikában
Géza ábrázolása a Képes krónikában

Magyar Fejedelemség fejedelme
Uralkodási ideje
972997
Elődje Taksony
Utódja István
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Teljes neve Géza István (Stephanos)
Született 945-949 (?)
Ismeretlen helyen
Elhunyt 997. február 1.
(52-48 évesen)
Esztergom (?)
Nyughelye Szent Péter- és Szent Pál-templom, Székesfehérvár (?)
Házastársa Sarolt
Gyermekei István
Judit
Ilona
Sarolt (?)
Édesapja Taksony fejedelem
Édesanyja Tonuzoba fejedelem
lánya (?)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Géza fejedelem témájú médiaállományokat.
Moritz von Schwind festménye Gézáról Josef Kriehuber litográfiája alapján
Géza fejedelem szobra Székesfehérvárott. A talapzat felirata: Géza nagyfejedelem 972-997 Fehérvár alapítója

Géza - keresztségben kapott nevén István - (945? – 997) magyar fejedelem 972 és 997 között. Apja Taksony nagyfejedelem, anyja egy előkelő besenyő nő (valószínűleg Tonuzoba besenyő törzsfő lánya) volt. Géza fiát, Istvánt tekintjük a magyar állam megalapítójának, aki ezt a munkát nagyban apja tevékenységére építette.

Nevének eredete és címe[szerkesztés]

A Géza név, ahogy ma használják, nem felel meg a régi kiejtésnek és hibás olvasásnak köszönheti eredetét. Nevének eredeti olvasata a Gyevü, Gyeü, Győ, Gyű alakok valamelyike lehetett (ld. az Algyő vagy a Gyevi tanyák földrajzi neveket). Kicsinyítő képzős formája a Gyeücsa, Décse lehetett. Neve a türk Istemi jabgu (nyugati türk dzsebu, dzsevu) méltóságnevéből származik.

Bíborbanszületett Kónsztantinosz a magyar fejedelmekkel kapcsolatban feljegyezte a megasz arkhón, Querfurti Brúnó a magnus senior címet. Magyarul ez valószínűleg nagyúr lehetett, ami a törzsek élén álló – törzsfő – urak közül az elsőt, a mindenki felett állót jelentette. Ma ezt sokan nagyfejedelemnek mondják.[1]

Ifjúkora[szerkesztés]

Géza még pogány fejedelmi sarjnak született, azaz vallása a sztyeppei népekre jellemző tengrizmus.[2]

Taksony életében, Tar Zerind halála után elnyerte a bihari dukátust. Szállást létesített magának a Körösök szarvasi átkelőjénél Gyécsa faluban, a mai Décsipusztán. Az Al-Duna melletti Gyécsa – ma Divécs – létesítésével pedig ellenőrizhette a keleti kereskedelmet, amely célja ekkor Perejaszlavec volt a Duna-deltában. Ez lehetőséget adott neki diplomáciai kapcsolatok kiépítésére is. Ekkor jött létre Bizánc ellen a magyar-orosz-besenyő-bolgár szövetség, amely azonban 970-ben az arkadiopoliszi csatában döntő vereséget szenvedett Bizánctól. 971-ben Tzimiszkész János bizánci császár elfoglalta Bulgáriát, II. Borisz bolgár cárt foglyul ejtette, az önálló bolgár patriarkátust pedig megszüntette, beolvasztva azt a konstantinápolyiba. Géza számára ekkor már világos volt, hogy a bizánci orientáció, a görög rítusú kereszténység felvétele Magyarország számára nem járható út.[1]

Kicsit korábban, 967 után a magyarokkal barátságos Arnulf bajor herceg leánya, Judit átadta felserdült fiának, Civakodó Henriknek a bajor és karintiai hercegséget, aki a magyarok ellen őrgrófságok felállításába kezdett. 971-re eltűntek tehát a határokról a barátok, a két császár, I. Ottó és I. Jóannész pedig szövetséget kötött egymással. 972 húsvétján II. Ottó társcsászár Rómában a Szent Péter-templomban oltár elé vezette Theofanu görög hercegnőt. A szertartást XIII. János pápa celebrálta. Amikor mindez Géza tudomására jutott, már fejedelemként reagálhatott.[1]

Hercegsége idején vehette feleségül Saroltot, az erdélyi Zombor gyulának a lányát, aki ekkor talán húsz éves sem volt, de azután nagy befolyást gyakorolt egész uralkodására.[3]

A bihari dukátus fejedelemmé válásakor Zerind fiára, Koppányra szállt.[3]

Fejedelemsége[szerkesztés]

972 táján, Taksony fejedelem halála után ő lett a Magyar Fejedelemség uralkodója.

972-ben üzenetet küldött Ottó császárnak, hogy egész családjával meg kíván keresztelkedni. A Rómából hazatérő két Ottó nyáron kelt át az Alpokon Paviából Sankt Gallenba és itt kaphatták meg az üzenetet valószínűleg augusztusban. Keresztelkedése alkalmával – Szent István vértanú után – az István, a vele együtt megkeresztelt öccse a Mihály nevet kapta. A keresztelő szertartást 972-ben az I. Ottó német-római császár által küldött Prunward Sankt Gallen-i szerzetes (Sankt Gallen-i Bruno), mint térítőpüspök végezte. A fejedelem–herceg páros keresztnevei jelképesek, a Sztefanosz „megkoszorúzott”-at jelent, azaz királyra jellemző név – Ottó latinul rexnek címezte Gézát –, a karddal ábrázolt Mihály pedig duxra, hercegre.[1]

973 húsvétjára 12 magyar urat küldött Quedlinburgba I. Ottó császárhoz a március 23-án kezdődő birodalmi gyűlésre, ahol személyesen jelent meg Kékfogú Harald dán király, II. Boleszláv cseh fejedelem, I. Mieszko lengyel fejedelem fia Bátor Boleszló herceg, és követekkel képviseltette magát VI. Benedek pápa, I. Jóannész bizánci császár, Vasfejű Pandulf beneventói herceg és a Macedóniában szervezkedő bolgár urak. Az a tény, hogy Géza nem személyesen jelent meg, és családtagjait sem küldte, azt fejezte ki, hogy ő független uralkodó, amely politikához az Árpádok később is ragaszkodtak.[1] Géza ekkor a béke fejében lemondott az Enns (Linz) és a Traisen (Sankt Pölten) közötti területekről.[4]

Géza megtiltotta a külföldi kalandozásokat. A fejedelmi hatalomtól függetlenségüket megőrizni vágyó törzsi vezetők ellen kíméletlenül lépett fel, ezért az egykorú feljegyzések „véres kezű”-nek nevezik. De ezen belső harcok részleteiről – fia harcaival ellentétben – semmit sem tudunk. Halálakor már csak három törzsfő (Koppány, Prokuj gyula és Ajtony) nem hajlott meg a fejedelmi akarat előtt. Felső-tiszavidéki terjeszkedését jól mutatják a kétélű normann-kardos temetkezések, mivel ilyen fegyvert csak a német fegyveresek használtak azidőben a Kárpát-medencében.

Külpolitikájában békére törekedett, hogy belső problémáira koncentrálhasson. E külpolitika szolgálatába állította gyermekei kiházasítását is. Kifejezetten jó kapcsolatok fűzték a szász dinasztiához, az Ottókhoz, Csak a szintén e dinasztiából való Civakodó Henrik bajor herceggel került kétszer fegyveres összetűzésbe. Az Ottókkal való barátságát azonban megtartotta, sőt melléjük állt, amikor ők is ellentétbe kerültek az ellenük lázadó Henrik herceggel.[5] 984 körül Géza újra elfoglalta Melket és elnéptelenítette a környéket. Erről a területről ugyanis az I. és II. Ottóval kötött szerződésben mondott le, de 983-ban már II. Ottó is meghalt. 985-ben azután a német birodalmi gyűlés rendezte a bajor hercegség körüli problémákat, Babenberg Lipót osztrák őrgróf visszafoglalta Melket, Géza pedig harc nélkül feladta a nemrég elfoglalt területeket. 991-ben pedig Civakodó Henriknek sikerült benyomulnia a Bécsi-medencébe is, már talán ekkor lett a Lajta a határfolyó. Géza udvarába a zűrös bajor szomszédság miatt fogadott be a közeli bajor területek helyett sváb földről jött lovagokat, mint Hont és Pázmány, Orci lovag, Vecelin lovag.[4]

Wolfgang barát, Pilgrim passaui és Szent Adalbert prágai püspök karolták fel elsősorban a hittérítés ügyét Magyarországon. Az új hittel karöltve járt az egységes monarchia elvének terjedése. Utódjául a keresztségben István nevet kapó Vajkot jelölte, aki Gizellát, IV. Henrik bajor herceg (a későbbi II. Henrik német-római császár) húgát vette nőül. A bajor hercegnővel páncélos lovagok (Vecelin, Hont, Pázmány stb.), valamint iparosok és kereskedők érkeztek Magyarországra. Géza 25 éves uralkodása mély nyomokat hagyott a nemzet életében.

Családja[szerkesztés]

Géza és Sarolt fejedelemasszony fiának, Vajknak születése, akinek Szent István vértanú hozza a koronát (képes krónika)

Egyetlen fivére, Mihály – pogány neve Györffy György szerint Béla – ismert.[6] Mihály fia volt az István által megvakíttatott Vazul, akitől azután férfiágon a további Árpád-házi királyok származtak.[5]

Feleségétől, Sarolttól egy fia és négy lánya született ismereteink szerint:[5]

Vezérei[szerkesztés]

Géza fejedelem palotájának és I. István első várának emléktáblája Székesfehérvárott
A székesfehérvári Szt. István-bazilika. A főbejárat előtt látható Géza templomának alaprajza

A 13. századi ún. Varsói Krónika Adelhaid lengyel hercegnőt tartja Géza fejedelem feleségének, I. István király anyjának. Felmerült, hogy esetleg Adelhaid a második felesége és két lányának anyja lett volna, de ezeket a nézetet a magyar kutatás nem tette magáévá.[5] Géza kíséretének tagjairól hallgatnak a források, nem ismerjük annak a 12 főembernek a nevét sem, akiket 973-ban a quedlinburgi birodalmi gyűlésre küldött. Csak a krónikák egy-két utalásából ismerünk néhány nevet, mint pl. az Ond vezértől származó Bár–Kalán nemzetség Géza-kori tagjait, Kalánt, Beledet és Kajánt. Beledet valószínűleg határőrizeti feladatokkal is megbízta Géza, erről tanúskodnak az Rába-közeli helynevek, mint Beled és Beled (Ausztria).[6]

Az Anonymus által az Aba nemzetség felmenői között említett Pata (Gyöngyöspata) is Géza idősebb kortársa, kíséretének tagja lehetett, akinek neve helynévben Nyitra vidékén is előfordul (Vágpatta), és a kolozsi sóbánya mellett is (Kolozspata), aminek felügyeletét talán rá bízhatta Géza.[6]

Szálláshelyei[szerkesztés]

Hercegi szálláshellyeit a nyitrai dukátus területén a Nyitra vármegyei Décse, a bihari dukátus területén a Békés vármegyei Décsi puszta, az aldunai dukátus területén a Krassó vármegyei Divics muatathatják. Taksony halálakor Géza nem apja védettebb Duna balparti fejedelmi partvonalát választotta, hanem visszatért a 955 előtti jobbpartra. Ez a javuló nyugati kapcsolatok miatt volt lehetséges. Téli szállása a Mecsek déli lejtőin a Pécsvárad melletti mára már elpusztult Décséd lehetett, míg nyári szállása a Hont vármegyei Devicse.[6] A javuló nyugati kapcsolatok eredményeképpen ő volt az első, aki állandó székhelyet is választott magának Esztergomban. A vár mellett közvetlenül a városnak nevet is adó kézművestelep létesült, bőrpáncélkészítő szolgálónéppel. A délszlávban a sztrgun „bőrműves”, a dunai bolgár-törökben az esztrigin/esztrogin „bőrpáncél-készítő” jelentéssel bír.[6]

Az egykor Falicsi fejedelem által birtokolt Veszprémet Saroltnak engedte át, itt kezdődött az a későbbi szokás, hogy veszprém mindig királynéi birtok volt.[5] Erdélyben a gyulák voltak a fő birtokosok, de a tordai és dési sóbánya melletti Marosdécse és Dés udvarhelyek mutatják, hogy egy-két sóbányát az Árpádok már ekkor is maguknak tartottak fenn.[5]

Géza fejedelem alapította a későbbi Magyar Királyságban is fontos szerepköröket betöltő két várost, Esztergomot és Székesfehérvárt. I. István királlyá koronázása után Esztergomot a vallási, Fehérvárt a világi központjává tette az országnak.

Vallási tevékenysége[szerkesztés]

Uralma alatt kezdődött a nyugati rítusú egyházszervezet kiépítése. Ekkor alapították a veszprémi püspökséget és ekkor kezdődött a pannonhalmi apátság építése. Hozzá, illetve az apja miatt görög rítusú keresztény Sarolthoz kapcsolják a veszprémvölgyi apácakolostor alapítását, a görög nyelvű veszprémvölgyi alapítólevél kiadását.[5]

Magyarország első templomát Székesfehérvárott, a későbbi királyi székhelyen építtette fel. A négykaréjos, centrális, bizánci stílusú templomot Szent Péternek és Szent Pálnak szentelték. Alapfalait 1971-ben tárták föl. Alaprajzát eltérő színű útburkolat jelzi a fehérvári székesegyház előtt (a képen). Gézát végakarata szerint ebben a templomban helyezték örök nyugalomra.[9]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Györffy György. 6 / A nyugati térítés kezdetei., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  2. Róna-Tas András. X. összefoglaló áttekintés, A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963-506-140-4 
  3. ^ a b Györffy György. 5 / István elődei., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  4. ^ a b Györffy György. 7 / Géza külpolitikája., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  5. ^ a b c d e f g szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. ISBN 963-05-6722-9 (1994) 
  6. ^ a b c d e Györffy György. 8 / Géza belső rendje., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  7. Tarján M. Tamás: 1045. május 26.. rubicon.hu. Rubicon. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
  8. Árpád-házi lányok. szekelymagyar.hupont.hu. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
  9. Székesfehérvár (HTML). templom.hu. Templomok és harangok a történelmi Magyarországon. (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)

További információk[szerkesztés]

Előző
Taksony
Magyarország uralkodója
972 – 997
Következő
I. István