Tonuzoba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tonuzoba vagy Tonuzaba (oguz „disznó-aba”) besenyő törzsfő volt, aki Taksony fejedelem idején költözött az országba népe egy részével. Utódai magyar úri nemzetségeket alapítottak, őt tekintik a Tomaj, Szalók, és Örkény nemzetség ősének, de a Maglód és Tátony nemzetséggel is kapcsolatba szokták hozni.[1] Nevében az aba vagy apa türk méltóságnév.

Egyes források kapcsolatba hozzák Vazullal, aki Szent István unokatestvére volt.[1] Anonymus szerint Taksony „Kunországból” nősült, ahol ekkor a besenyők laktak, valószínűleg ezzel a házassággal lehet kapcsolatban Tonuzoba Magyarországra költözése, a házasság a szövetséget pecsételte meg. Tonuzoba Hevesben kapott birtokot Taksony tiszai szállása mellett, ahogy az a fejedelmi sógorsággal máskor is megtörtént. Népének zömét a nyugati határon a mosoni kapunál telepítette le ekkor valószínűleg Taksony, hogy védje az országot a 955-ös augsburgi vereség utáni időszakban.[2]

Tonuzoba a besenyő törzsszövetség második méltóságát viselte.[1] Valószínűleg a talmács törzs feje volt, mert ennek a besenyő törzsnek a neve jelent meg ekkoriban a nyugati és a déli határvidéken is (Stájerországban Tillmitsch, Morvaországban Tlumačov, az Olt-szorosban Nagytalmács).[3]

Géza fejedelem kezdett bele Magyarországon az erőszakos térítésbe 970 után, ezért már az ő idejében történt, hogy Tonuzobát választás elé állították.[4]

A krónikák szerint megrögzött pogány volt, aki nem akarta felvenni a keresztséget, inkább – élve vagy halva – eltemetkezett az Abádi-révnél (Abádszalók).[1]

Utódait viszont nem érintette büntetése, ami a türk-mongol ítélkezés sajátja, szemben a korabeli szlávval, ahol gyakori volt teljes nemzetségek kiirtása (pl. cseh Szlavnikok és Vrsovecek), ezért Tonuzoba végül sok magyar úri nemzetség őse lehetett.[4]

Tonuzoba fia Anonymus szerint Urkund (Örkény) volt, aki megkeresztelkedett apjával ellentétben, az ő fia lehetett Tomaj, akitől egyik nemzetsége a nevét kapta István idején.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  2. Györffy György. 4 / Kalandozás és életforma-változás., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  3. Györffy György. 7 / Géza külpolitikája., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  4. a b c Györffy György. 8 / Géza belső rendje., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 

Források[szerkesztés]