Sankt Gallen-i Bruno

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bruno – egyes forrásokban Prun, PrunwardSankt Gallen-i szerzetes volt, akit Géza fejedelem kérésére I. Ottó német-római császár küldött Magyarországra, mint térítőpüspököt, hogy Gézát és családját megkeresztelje, valamint terjessze a nyugati rítusú kereszténységet. A régi források gyakran keverik a néhány évtizeddel később működött Querfurti Brúnóval ill. Bruno augsburgi püspökkel.[1]

Géza fejedelem 972-ben üzenetet küldött Ottó császárnak, hogy egész családjával meg kíván keresztelkedni. A Rómából hazatérő I. Ottó császár és II. Ottó társcsászár nyáron kelt át az Alpokon Paviából Sankt Gallenba és itt kaphatták meg az üzenetet valószínűleg augusztusban. I. Ottó rögtön kijelölte Brunót a magyarországi térítés feladatára, mint térítőpüspököt, aki ebben a minőségében független volt a német egyházszervezettől, csak a császári kápolnától, a császár főkáplánjától, Rudbert mainzi érsektől függött, ahogy a kiváltságolt Sankt Gallen-i kolostor is egyenesen a császári kápolna alá tartozott. Brunót valószínűleg már szeptemberben püspökké szentelte a mainzi érsek, majd Passauban átadta a császár ajánlólevelét Piligrim passaui püspöknek, és az ott kapott kísérettel októberben érkezhetett Magyarországra.[1]

Piligrim passaui püspök leírása szerint Bruno térítői ünnepélyesen felvonulva, imádkozva, énekelve, keresztet és Krisztus képét hordozva maguk előtt jöttek a magyarokhoz, mondandójukat tolmács közvetítette. A magyarok ekkor már másfél évszázada éltek szlávok mellett, ez lehetett az a közvetítőnyelv, amelyen keresztül el lehetett érni őket. A németek, azaz bajorok nyilván a karantánok szlovén nyelvét használták e célból. Ezért származik a keresztény vallással kapcsolatos szavaink jelentős része a szlovénből.[1]

Bruno megkeresztelte Gézát és öccsét Mihályt is. Az ezt követő két-három évben sikerült a vezető rétegből megkeresztelni további mintegy ötezer embert és a magyarok által fogolyként elhurcoltak is tömegével kereszteltették meg a missziónál gyermekeiket. Ezek főleg a fejedelmi udvarház körül letelepített szolgálónépek voltak. Piligrim szerint ők kezdték építeni az első kápolnákat, ezekkel lehetnek kapcsolatban a Szentgál helynevek, amelyek csak 10. századi fejedelmi szálláshelyek körül fordulnak elő. Ezek közül kettő Baranyában Koppányhoz kapcsolódik – ami arra utal, hogy Koppány is megkeresztelkedett –, egy-egy pedig a somogyi Orcihoz és a nógrádi Veselény pusztához – a Wesselényi család névadójához –, azaz a Géza alatt beköltözött Orci és Vecelin sváb lovagokhoz. Ez utóbbiak lehetnek azonban később elkobzott fejedelmi szálláshelyek is – mondjuk Orci Koppánytól.[1]

Bruno hazatérte után Sankt Gallenben összefoglalták a magyarok 926. évi ottani hadjáratát, a „Sank Gallen-i kaland”-ot, amelyben reális képet nyújtottak a kalandozó magyar vitézekről. Bruno missziója után Sankt Gallennek kapcsolata Magyarországgal a középkorban nem volt.[1]

Forrás[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Györffy György. 6 / A nyugati térítés kezdetei., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2