Ottone Orseolo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ottone Orseolo
Született
992
Velence
Elhunyt
1032 (40 évesen)
Állampolgársága velencei
Gyermekei
Szülei II. Pietro Orseolo
Foglalkozása politikus
Tisztség Velencei dózse
II. Orseolo Péter és Orseolo Ottó

Ottone Orseolo (magyarosítva: Orseolo Ottó), (9931032, Konstantinápoly) volt Velence huszonhetedik dózséja. A harmadik trónra lépő Orseolo már nem volt olyan önzetlen és progresszív, mint elődjei. A dózsék tipikus hibájába esett, amikor megpróbálta biztosítani leszármazottainak uralmát a velencei trónon. Ez a dinasztikus próbálkozás és az egyházzal való szembekerülés Ottó uralmának végéhez vezetett.

Élete a trón előtt[szerkesztés]

993-ban született II. Pietro Orseolo és Maria Candiano gyermekeként Velencében. Születésekor apja már Velence dózséja volt, és a kiváló neveltetésben részesülő ifjú Orseolo gyakran elkísérte bátyjaival a dózsét háborúiba. 1002-ben Pietro legidősebbik fia, Giovanni a velencei trón örököse lett, Ottót pedig Dalmácia hercegének nevezte ki. Amikor Ottó bátyja 1005-ben meghalt, Pietro úgy döntött, hogy őt veszi maga mellé társuralkodóként a velencei trónra. Ettől kezdve gyakorlatilag ő uralkodott a város felett, hiszen apja visszavonult a politikától. 1009-ben végül meghalt a diadalmas dózse, és helyét gyermeke, Ottó vette át, aki a dózsék történetének egyik legfiatalabbjaként foglalhatta el a trónt, hiszen mindössze tizenöt éves volt.

Ottó Velence trónján[szerkesztés]

Ottó trónra lépése után azonnal világossá vált a velenceiek számára, hogy a túlságosan is fiatal dózse nem törődik a korábban olyan fontos politikai egyensúllyal, és csak egyetlen cél lebeg szeme előtt: hatalmának örökletessé tétele. Uralomra kerülése után két évvel feleségül vette Géza, a magyar fejedelem Ilona (?) nevű leányát. Ez a házasság adta később fia, Orseolo Péter jogalapját a magyar trónra.

1017-ben Ottó befolyásának köszönhetően sikerült két testvérét igen rangos egyházi pozícióba helyezni. Orso nevű bátyját a gradói pátriárka székébe ültette, míg Vitale nevű öccsének Torcello püspöki hivatalát biztosította. Már ez sem igazán tetszett az egyháznak, de amikor Grado kifosztását II. Henrik német-római császár és az egyház másik itáliai védelmezőjének tartott Velence is ölbe tett kézzel nézte végig, VIII. Benedek pápa és Poppo aquileiai pátriárka elégedetlenségét fejezte ki a világi hatalmakkal szemben.

Ez az egyházi elégedetlenség alapvetően nem lehetett volna kirívó fontosságú, de a vallásos velenceiek körében Domenico Gradenigo, Olivolo és egyben Velence püspöke felerősítette a pápai bírálatot. Ezt kihasználva Domenico Flabanico vezetésével lázadás tört ki a dinasztikus uralomra törő Ottó ellen. 1026-ban elfogták a dózsét, és leborotválták szakállát és haját, amely a megvetés jele volt a korabeli Velencében. Ezután Konstantinápolyba száműzték Ottót, ahol megbetegedett, és 1031-ben meghalt.

Utódok[szerkesztés]

Árpád-házi Ilonától született gyermekei:


Előző uralkodó:
II. Pietro Orseolo
Velencei dózse
1009-1026
Velence címere
Következő uralkodó:
Pietro Barbolano