Querfurti Brúnó
| Querfurti Szent Brúnó | |
 | |
| Querfurti Szent Brúnó | |
| érsek, hittérítő, vértanú | |
| Születése | |
| 974 körül Querfurt | |
| Halála | |
| 1009. március 14. (kb. 35 évesen) Poroszország | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik |
Római katolikus egyház Evangélikus egyház |
| Ünnepnapja | október 15. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Querfurti Szent Brúnó témájú médiaállományokat. | |
Querfurti Szent Brúnó (németül: Bruno von Querfurt, Querfurt, 974 körül – Poroszország, 1009. március 14.) szentté avatott érsek, hittérítő, vértanú.
Élete[szerkesztés]
Brúnó 974-ben született Querfurt várában. Feltételezhetően rokonságban állt III. Ottó német-római császárral. Egy időben tanult Szent Adalbert későbbi prágai érsekkel. Tanulmányai után rövid ideig kanonok volt a magdeburgi dómban, majd III. Ottó magánkápolnájának papja. 998-ban belépett a Rómában található Alexius Aventinuson levő kolostorba, ahol 999-ben szerzetesi fogadalmat tett. Ezután csatlakozott Szent Romualdhoz a Ravenna melletti Pereum erdős, mocsaras vidékén található remeteségbe.
1002-ben a pogányok érsekévé nevezték ki, majd miután átkelt az Alpokon, hogy missziós megbízatását megerősíttesse Szent II. Henrik királlyal püspöki kinevezését. Élete során kétszer is jár Magyarországon, ahol a Tisza alsó folyása és a Maros között telepedett meg akkoriban az úgynevezett fekete magyarok között végzett térítő munkát, igaz nem sok sikerrel. 1004. augusztus 21-én a magdeburgi Tagino érsek püspökké szentelte.
1008 nyarán Brúnó érsek eljutott Lengyelországba. Nem messze Poznańtól, Miedzyrzecze Adalbert kolostorában átdolgozta, Szent Adalbert életrajzát. Ezenkívül megszerkesztette "Az öt testvér szenvedéstörténeté"-t, azokét, akiket 1003-ban Miedzyrzeczében megöltek a zsákmányra éhes rablók.
1008 decemberében levelet írt Lengyelországból II. Henriknek, amelyben beszámol a magyarok és a besenyők közötti térítés eredményeiről. Ebben beszámol I. Vladimir nagyfejedelemnek és I. Boleszlávnak a hit terjesztése iránti tevékenységéről.
1009-ben Poroszország déli határvidékén Nethimar pogány fejedelem és udvara megkeresztelkedését érte el, de a megkeresztelkedett fejedelem testvére elutasította a kereszténységet és Brúnó érseket 18 társával együtt lefejeztette. Maradványaikat Boleszláv feltehetően 1009. október 15-én Lengyelországba vitette és eltemettette.
Brúnó tisztelete halála után hamar elterjedt, már 1109-ben querfurti Dietrich bencés kolostort alapított a Querfurt melletti Lutisburgban, s ezt Szűz Mária és Szent Brúnó tiszteletére, ahova a 13. századtól rendszeres zarándoklatok történtek. A 17. században megnövekedett tisztelete Kelet-Poroszország katolikusai körében, de az evangélikusok is tisztelik, mint nagy német hithirdetőt.
Források[szerkesztés]
- Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bruno of Querfurt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
|
