Taksony magyar fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taksony fejedelem
Taksony ábrázolása a Képes krónikában
Taksony ábrázolása a Képes krónikában

Magyar fejedelem
Uralkodási ideje
955972 (?)
Elődje Falicsi (?)
Utódja Géza
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 931[1] (?)
Magyarország
Elhunyt 972[2] (?)
Magyarország
Édesapja Solt
Édesanyja Menumorut
Gyermekei Mihály
Géza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Taksony fejedelem témájú médiaállományokat.

Taksonylatinul Toxun, Taxis, görögül: Τάξις (Takszisz) – (931? – 973?) magyar fejedelem[3] a 10. század közepén. Zolta fejedelem fia, Árpád fejedelem unokája. Születésének, halálának és uralkodásának pontos ideje bizonytalan. Anonymus krónikája szerint Anno Domini 931-ben született. Pontosnak tekintett információnk van azonban arról, hogy Taksony a kalandozó hadjáratok idején, 947-ben egy itáliai hadjáratot vezetett. Ez inkább azt valószínűsíti, hogy 931-nél lényegesen korábban születhetett. Halálát a 960-973 közötti évek valamelyikére szokás tenni.

Hatalomra kerülése[szerkesztés]

Minden jel arra mutat, hogy az Árpád halála utáni időszakban az Árpád-ház ereje hanyatlásnak indult. Az Árpád és Taksony közötti időszakból csak egyetlen fejedelem (Falicsi) nevét ismerjük hitelt érdemlő forrásból. Ez arra enged következtetni, hogy a 10. század első felében a fejedelmi hatalom visszaszorult, névlegessé vált. A hazai és külföldi források nem az Árpád-házi fejedelmekkel, hanem a kalandozó hadjáratok vezetőivel kapcsolatos híreket örökítették meg, így a kor fejedelmeiről kevés hiteles információ maradt fenn.

Taksonyról a kortárs Liudprand cremonai püspök tudósítása maradt ránk Antapodosis nevű munkájában a 947. esztendővel kezdődő eseményekhez kapcsolódóan, amikor a magyar csapatok Apulia és Otranto vidékéig nyomultak. Liudrand szerint ez idő tájt Taxis, a magyarok királya nagy sereggel jött Itáliába. Berengár király tíz mérő pénzt adott neki, de nem a saját pénzéből, hanem abból, amit az egyházaktól és a szegényektől begyűjtött... (Fordította Horváth János). [4]

Egy kései forrás szerint az augsburgi csatából megmenekült vezérek közül az egyik később „király” lett. Ezt az információt szokás Taksonyra vonatkoztatni és e szerint a fejedelemséget valamikor 955 után vehette át, lehetséges, hogy éppen a vereség egyik következményeként.

Árpád leszármazottai Bíborbanszületett Konstantin szerint

Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című művéből tudjuk, hogy 950 körül Fajsz (Falicsi) volt a fejedelem. Kizárólag ennek alapján feltételezik, hogy Taksony Fajsztól vette át a hatalmat.

Uralkodása[szerkesztés]

Taksony. Josef Kriehuber színezett litográfiája
Taksony fejedelem szobra

Anonymus szerint „Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről”. A kun népnév azonban a 10. században még nem volt használatos, így Taksonynak valamilyen keleti népből származó (kazár, besenyő, vagy volgai bolgár) felesége lehetett. A hagyomány két fiúgyermekük – Géza és öccse Mihály – nevét örökítette meg. Géza Taksony után fejedelem lett. Mihály életének körülményeiről semmit nem tudunk, azonban Szent Istvánon kívül Árpád-házi királyaink szinte mindegyike Mihály leszármazottja volt.

Amennyiben helytálló az a feltételezés, hogy Árpád halála után a főhatalom az Árpád nemzetség egyes ágai között öröklődött, akkor a legfiatalabb Árpád-fiútól származó Taksony halála után a nagyfejedelmi címnek át kellett volna kerülni a legidősebb fiú (Tarkacsu) ágára. Ez nem így történt, ezért feltételezni szokták, hogy Taksony volt az első, aki ezt az örökösödési szabályt megszegte és az a híradás, hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”, az ennek következtében kitört belháborúkra utalhat.

Szintén feltételezés az, hogy Géza és Taksony között a hatalomváltás a 970-es évek elején történt. Az időpont felső határát az adja, hogy 973 húsvétján a quedlinburgi birodalmi gyűlésen már Géza fejedelem követei vettek részt. A Váradi Krónika szerint azonban Géza fejedelem „az úr megtestesülésének 963. évében […] az Isten utáni tisztelet gyarapodásáról kezdett gondolkodni.” Ezt a hírt megerősíti az a forrás, amely szerint a pápa 963-ban Zacheus személyében térítőpüspököt szentelt a magyarok számára. Ezek a híradások inkább arra engednek következtetni, hogy Taksony fejedelemsége már a 960-as évek első felében véget ért.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Anonymus: Gesta Hungarorum
  2. Ki kicsoda 373. o.
  3. Bíborbanszületett Kónsztantinosz bizánci császár (913–959) X. század közepén szerkesztett államkormányzati művében, amit az utókor a De Administrando Imperio (DAI – A birodalom kormányzásáról ) címmel látott el, Árpádot egy ízben a „Turkia [Magyarország] nagyfejedelme (μέγας Τουρχίας αρχων) ” méltósággal említi. Mintegy fél évszázaddal később Querfurti Brúnó egy Magyarországra indított levélről szólt akképp, hogy azt Gézához, „a magyarok nagyfejedelméhez (ad Ungarorum seniorem magnum)” intézték. Mivel Árpádot és dédunokáját, Gézát egyaránt a ’fejedelem’ jelentésű uralkodói titulussal ruházta fel egy-egy külhoni szemlélő, ezért kézenfekvő, ha az általuk vezetett államot utólag Magyar fejedelemség néven nevezzük. Lásd: Szabados György (2013) Egy steppe-állam Európa közepén: Magyar fejedelemség. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, 6-7. pp. 119-150. ISSN 1842-5089
  4. Csorba: Árpád népe 137. o.

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda: szerk.: Szabolcs Ottó, Závodszky Géza: Ki kicsoda a magyar történelemben?. Anno kiadó (1999) 
  • Csorba: Árpád népe: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5 
  • Kristó, Gyula. Taksony, Az Árpádok – fejedelmek és királyok. Szeged: Szukits Könyvkiadó (2003). ISBN 963-9278-48-3 
  • Dümmerth, Dezső. Az Árpádok nyomában. Budapest: Panoráma Kiadó (1987). ISBN 963-243-343-2 
  • Kristó, Gyula. Szent István király. Vince Kiadó (2001). ISBN 963-9323-21-7 
  • Kristó, Gyula. Háborúk és hadviselés az Árpádok korában. Szeged: Szukits Könyvkiadó (2003). ISBN 963-9441-87-2 


Előző
Falicsi (?)
Magyarország uralkodója
955 – 972
Következő
Géza