Châtillon Rajnald antiochiai fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Châtillon Rajnald antiochiai fejedelem
ReynaldofChatillon&PatriarchofAntioch.jpg
Antiochia 6. fejedelme
Hivatali idő
1153 1160
Előd Rajmund
Utód III. Bohemund
Katonai pályafutása
Csatái

Született 1123
Champagne
Elhunyt1187. július 4. (63-64 évesen)
Hittin

Házastársa Konstancia
Gyermekei
Foglalkozás
Halál oka kivégzés
Vallás kereszténység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Châtillon Rajnald antiochiai fejedelem témájú médiaállományokat.

Châtilloni Rajnald (franciául Renauld de Châtillon, kb. 11251187. július 4.) Antiochia fejedelme volt 1153-1160/61 között és Oultrejordain (Jordánontúl) ura 1175-től haláláig. Lánya, Ágnes Anna néven III. Béla magyar király első feleségeként magyar királyné lett. Unokái Imre és II. András magyar királyok voltak.

Élete[szerkesztés]

1147-ben csatlakozott a II. keresztes hadjárathoz. A Jeruzsálemi Királyságban telepedett le és zsoldosként szolgált a királyi seregben. Konstanciát az Antiochiai Fejedelemség özvegy hercegnőjét vette feleségül 1153-ban. Egy évvel később született meg a lányuk.

Manuél bizánci császár a fejedelmség formális hűbérura jóváhagyta az esküvőt azzal a feltétellel, hogy Rajnald támogatja az örmények elleni harcban, cserébe pénzt is ígért Rajnaldnak. Rajnald az egyezségnek megfelelően megtámadta az örmény Toroszt. Az örményeket visszaűzte Kilikiába, elfoglalva Alexandrettát, amit átadott a templomos lovagrendnek. Miután a bizánci császár nem fizette ki harcait, Rajnald az antiochiai pátriárkát Aimeryt, aki a Konstanciával való házassága ellen volt, megverette és börtönbe vetette és kínzással elérte, hogy a pátriárka egy jelentősebb összeget adjon neki. Kibékült az örmény Torosszal és velük szövetségben a pátriárkától kizsarolt pénzzel megtámadta a Bizánci Császársághoz tartozó Ciprust 1156-ban.

1158-ban I. Manuél bizánci császár nagy sereggel indult Antiochiába, Rajnald mezítláb, rongyos ruhában a bocsánatért könyörgött, melyet Manuél feltételekhez kötött. Rajnald minden feltételt elfogadott és a trónján maradhatott. Antiochiába a császár bevonulásakor gyalog vezette a császár lovát, elismerve vazallus státuszát. 1160-ban vagy 61-ben megtámadta Núr ad-Dint Szíria urát és az Eufrátesz völgyében fosztogatta a helyi parasztokat, de Aleppó kormányzója elfogta. A fogságból sem a bizánci császár, sem az antiochiai nép, sem a Jeruzsálemi királyság bárói nem igyekeztek kiszabadítani. Amíg fogoly volt Manuél császár elrendezte lányának a sorsát és férjhez adta III. Béla későbbi magyar királyhoz. A lányát többé nem látta és III. Béla magyar királlyal sem találkozott. Fogsága alatt 1174-ben Núr ad-Dín halálával szétesett birodalma több önálló államra. Az uralma utolsó éveiben elfoglalt Egyiptom Szaladin, Aleppo Gümüstekin, Moszul Szajf ad-Dín uralma alá került. Damaszkuszban Ibn al-Mukaddam emír mint régens kormányozta a széteső birodalmat Núr ad-Dín gyermeke asz-Szálih nevében, rövid ideig, mivel Amalrik jeruzsálemi király váratlan halála miatt kialakult problémák miatt a királyság nem tudta megakadályozni, hogy Szaladin elfoglalja Damaszkuszt.

1175-ig volt fogoly amikor Gümüstekin, Aleppo ura a frankok iránti hálából szabadon engedte. Időközben a felesége meghalt és mostohafia nagykorúvá válva irányította az Antióchiai Fejedelemséget, így elvette Oultrejordain tehetős örökösnőjét. Felesége nem sokkal korábban özvegyült meg, miután férje Miles de Plancy-t - aki a királyság tényleges irányítója volt Amalrik halála után IV. Balduin gyermekkorúsága miatt - az asszaszinok Akkon utcáin meggyilkolták. A gyilkosság közvetlenül az ellenpárt vezetője Tripoliszi Rajmund tripoliszi őrgróf hivatalos régenssé választása után történt és az özvegy a gyilkosság megrendelőjének az őrgrófot és a vele szövetséges bárókat, így az Ibelinieket tartotta.

A házassággal Rajnald lett a Jordánon túli területek, Kerak és Montreál várának az ura. Mivel IV: Balduin nekiadta Hebront, Rajnald a királyság leggazdagabb báróinak egyike lett. Ő ellenőrizte az Egyiptom és Szíria közti kereskedelmi útvonalakat. Balduin, aki leprától szenvedett, 1177-ben megtette régenssé.

Rajnald vezette a keresztes sereget, amely legyőzte Szaladint a montgiscardi csatában. Ő volt az egyetlen keresztény vezető, aki támadó politikát folytatott Szaladin ellen. 1183 elején felépített egy öt hajóból álló flottát szárazföldi birtokain, azokat szétszedette és teveháton leszállította Ailia kikötőjébe. A kikötőt védő erődöt ostrom alatt tartva a hajókat útnak indította fosztogatni a Vörös-tengerre. A kis kalózflotta először núbiai hajókat fogott el és fosztogatta Núbia partvidékét, majd az Arab félsziget partjai felé fordulva felégette Medina kikötőit, al-Haurát és Jambut, majd Mekka tengeri kijáratát, al-Rágibot, fenyegetve így a Mekkába tartó muszlim zarándokok útját, mígnem al-Hauránál Szaladin hajói szétverték a flottát. A foglyok egy részét Mekkában, az Áldozat terén, a többieket Kairóban fejezték le. Szaladin az iszlám szent helyeit ért támadást soha nem bocsátotta meg Rajnaldnak.

1183-ban éppen Hunfrid és Izabella esküvőjét tartották Kerakban, amikor Szaladin ostrom alá vette a várat. Rajnaldnak éppen csak sikerült a város és a vár közötti hídon át a várba menekülnie. Egy embere tartotta fel a muszlimokat, amíg ő átszaladt a hídon, majd sebtében lerombolták az önfeláldozó harcos mögött a hidat. Neje, Stefánia asszony átküldte a lakodalmi menü egy részét a szultán táborába, kérlelve, hogy ne lövesse kődobálóival a násznépet. Szaladin erre gálánsan megtiltotta embereinek, hogy azt a tornyot lőjék, ahol az ifjú pár és a vendégsereg meghúzódott. Balduin király a hírek hallatán elindította Kerak felé a felmentő sereget, mire Szaladin inkább visszavonult.

Rajnald szilárd támogatója volt Szibillának, IV. Balduin húgának, illetve férjének, Lusignani Guidónak a király halálát követő örökösödési vitákban. Rajnald 1186 végén vagy 1187 elején megtámadott egy karavánt, amely Egyiptomból tartott Szíriába, ugyanis azt állította, hogy a Szaladin és a Jeruzsálemi Királyság között fennálló fegyverszünet őrá nem vonatkozik. Miután Rajnald megtagadta a kártérítés fizetését és Guidó király sem volt hajlandó megfelelő elégtételt adni, Szaladin megtámadta királyságot, és megsemmisítette a keresztes sereget a hattíni csatában. Az ütközetben foglyul ejtették Rajnaldot, akit Szaladin személyesen fejezett le.

A legtöbb történész úgy tekint Rajnaldra, mint egy felelőtlen kalandorra, akinek a kalandvágya okozta a Jeruzsálemi Királyság bukását. Ugyanakkor Bernard Hamilton azt állítja, hogy ő volt az egyetlen keresztes vezér, aki megpróbálta meggátolni Szaladint a közeli muzulmán államok egységesítésében.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Raynald of Châtillon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Runciman, 1999.: Runciman, Stephen. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris Kiadó [1951] (1999). ISBN 963-379-448-X