Aleppó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aleppó ősi városa
Világörökség
Aleppo, citadel 2009 reflection.jpg
Az aleppói citadella
Adatok
Ország Szíria
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1986
Elhelyezkedése
Aleppó  (Szíria)
Aleppó
Aleppó
Pozíció Szíria térképén
é. sz. 36° 13′, k. h. 37° 10′Koordináták: é. sz. 36° 13′, k. h. 37° 10′

Aleppó (arabul حلب – Ḥalab, örményül Հալեբ [Háleb], ókori nevén Ḫalap) nagy múltra visszatekintő közel-keleti város. A szíriai Aleppó kormányzóság székhelye, 1,9 milliós lakosságával pedig Damaszkusz után az ország második legnépesebb települése. A világ legrégebb óta lakott települései közé tartozik, már az ókorban rendkívül jelentős városnak számított. Történetét mindvégig a kelet-nyugati kereskedelmi úton elfoglalt helyzete határozta meg, melynek virágzását köszönhette.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnépszerűbb etimológiai fejtegetés szerint a Halab név a halaba (fejni) igéből származik. A történet szerint a biblilai Ábrahám itt saját kezűleg fejt tejjel vendégelte meg az átutazó vándorokat, innen a város neve Halab. Elképzelhető, hogy köze van a „fehér” jelentésű arámi halaba szóhoz, amely a környék talajának vagy köveinek színére utalhat. Az arameus és ugariti nyelven egyaránt ḫlb, ezeket megelőzően Ḫalap/b, Ḫallab(a), Ḫalba, Ḫalbi és Ḫalpa alakokban fordul elő.[1]

Az arab nevet az török hódítók Halepként használták, melyet a francia kereskedők Alepként honosítottak meg Európában. Ennek olaszos formája a magyarban is ismert Aleppó.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aleppó területén legalább az i. e. 5. évezred eleje óta folyamatos emberi megtelepedés bizonyítható, bár éppen emiatt (a mai lakosság az évezredes romok felett él) régészeti feltárása messze nem teljes. Az amoriták (vagy amurrúk, azaz nyugati sémik) az i. e. 19. század folyamán Halap (Ḫalpa) központtal hozták létre egyik legerősebb államukat, Jamhadot. Jamhad jelentős kereskedőállam volt az i. e. 2. évezred második és harmadik negyedében, Északnyugat-Mezopotámiában és Észak-Szíriában hegemónná vált, leváltva Eblát.

Az i. e. 18. században a hükszósz törzsszövetség érdekszférája is elért a területig, de Jamhad és a hükszószok kapcsolatáról nem sokat tudni. A hükszószokat Egyiptom és Hatti győzte le, amiből Jamhad profitált azzal, hogy visszanyerte szabad kereskedelmi lehetőségeit. A bronzkorban különösen fontos kereskedelmi állomássá vált, mivel a Belső-Ázsia és a Földközi-tenger között húzódó ónkereskedelmi útvonal is érintette. Az ón legnagyobb átrakodóhelye Mári volt, és az itt előkerült szövegek is említik Halap városát.

Végül a hettiták foglaltak el a i. e. 16. század folyamán. I. Murszilisz sorozatos hadjáratokat indított kelet felé, amelyek egyike volt a külön Halap ellen indított expedíció. A király évkönyvei szerint: „Haddal ment Halap ellen, Halpát feldúlta és foglyokat és zsákmányt hozott Hattuszaszba.” Mursziliszt azonban meggyilkolták, Hatti keleti külbirtokai a hatalmi vákuumba benyomuló Mitanni prédájává lettek. Ebből az időből származik Idrimi önéletrajza. Véglegesen azonban csak I. Szuppiluliumasz hadjárataival került hettita érdekszférába a város, és ekkor a lakosság kicserélődött: az amoriták helyére a hettiták más, többnyire hurri és hettita nyelvű népeket telepítettek.

A hettita fennhatóság alatt először I. Szuppiluliumasz fia, Telipinusz herceg, Kizzuvatna főpapja kapta meg birtokul. I. e. 1312-es halála után fia, Talmi-Szarruma vette át a kormányzást, aki a kádesi csata során önálló seregtesttel erősítette a hettita haderőt. Talmi-Szarruma halálával a város a szintén I. Szuppiluliumasz leszármazottai által kormányzott Kargamis része lett.

A Hettita Birodalom bukása után a korábban hettita hercegek kormányzására bízott Aleppó az ún. újhettita államok sorába került, és a i. e. 9. század első felében II. Assur-nászir-apli hadserege révén bekövetkezett asszír hódításig az is maradt. A terület Kargamistól elszakadva az Alalah–Ugariti Királyság (Ḫattina vagy Unḳi) része lett, majd a további politikai változásokkal a frissen alakuló Hamá államhoz került. Hamát fejedelmének, II. Zakirnak győzelmi sztéléje (Zakkur-sztélé) Aleppótól 45 km-re került elő. Ebben Zakir a damaszkuszi III. Barhadad támadása sikeres visszaverésének állított emléket. Halap később az Újbabiloni, majd az Óperzsa Birodalom része lett, míg i. e. 333-ban a makedón III. Alexandrosz meg nem hódította.

Nagy Sándor halála után a területen berendezkedő Szeleukida Birodalom alapítója, I. Szeleukosz Nikatór a hasonló nevű makedóniai település után a Beroia nevet adta neki, amit a 7. században bekövetkezett arab hódításig megőrzött.

A Szeleukida Birodalom felbomlásakor Tigranész, Armenia Magna királya hódította meg rövid időre, majd i. e. 64-től a Római Birodalom része volt (latinos neve Beroea), amelytől a Bizánci Birodalom örökölte. A változatlanul fontos település ekkor már egy püspökség székhelye volt. 540-ben az Újperzsa Birodalom hadserege elfoglalta és nagyrészt elpusztította Beroiát, amely a még mintegy száz éven át tartó fenyegetettség mellett jó ideig nem heverte ki veszteségeit.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aleppói panoráma a citadellából

613-ban ismét a perzsák kezébe került, de Hérakleiosz ellencsapása során 628-ban visszaszerezte. Hálid ibn al-Valíd vezetésével 637-ben foglalták el az arabok. Az arab időkben mintegy háromszáz éven át nyugalmat élvező város fokozatosan visszanyerte a korábbi súlyát, és Szíria egyik legjelentősebb központjává vált.

Virágkora a Hamdánidák önálló emírségének idejére esett. Az egyébként Moszulban uralkodó dinasztia jeles tagja, Szajf ad-Daula 945-ben önálló emírségként szakította ki magának az addig egyiptomi Ihsídida ellenőrzés alatt álló vidéket. Uralkodása alatt Aleppó kulturális központtá vált: a jeles filozófus, al-Fárábi és a legjobbak közé sorolt költők, al-Mutanabbi és Abu Firász egyaránt megfordultak az udvarában. Szajf ad-Daula balszerencséjére a bizánciak épp uralkodása idején kerültek olyan helyzetbe, hogy teljes erejükkel ellentámadásba lendülhessenek. 957 után az aleppói emír mind jobban visszaszorult, végül 962-ben székhelye is elesett. Dinasztiája vazallusként maradhatott a város élén, amelyet immár az egyiptomi Fátimidák is fenyegettek.

10041023 között, a Hamdánidák letételét követően a város az ők török származású tisztjei kezébe került, majd körülbelül fél évszázadra a helyi Mirdászidák önállósították magukat, és Bizánc hűségére szegődtek. 1079/1080-ban a moszuli Ukajlidák döntötték meg a Mirdászidák hatalmát. A hamarosan kitörő keresztes háborúk során kétszer is, 1098-ban és 1124-ben megostromolták a várost, ám elfoglalni nem sikerült. Az 1138-as aleppói földrengés során a város és a környező települések súlyosan megrongálódtak - a 230 000 halálos áldozatot követelő földrengést a történelem harmadik legpusztítóbb földrengéseként tartják számon.[2] 1183-tól a Szaladin vezette Ajjúbidák birtokába került, akiktől 1260-ban a mongolok szerezték meg. Csak 1317-ben szakadt el újra a város, amely 1517 után az Oszmán Birodalom része lett. Az I. világháborút követően a francia mandátumterülethez került, 1946 óta a független Szíria része.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. században rohamosan fejlődő várost 2006-ban az Iszlám Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezet az iszlám kultúra fővárosának nevezte ki. A városban körülbelül 200 minaret található.[3]

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aleppó egy panorámaképe
Aleppó egy panorámaképe

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. RLA-4, i. m. 50. old.
  2. Most Destructive Known Earthquakes on Record in the World, United States Geological Survey
  3. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleppó témájú médiaállományokat.