Jacques de Molay

Jacques de Molay
Templomos Lovagrend nagymestere
Uralkodási ideje
1292 – 1312
Született	1245 után Molay
Elhunyt	1314. március 18. Párizs
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques de Molay témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Jacques de Molay (Molay, 1245 után –‎ Párizs, 1314. március 18.) köznemesi rendű francia templomos lovag. A Templomosok huszonharmadik és egyben utolsó nagymestere, ő vezette a rendet 1292. április 20-tól egészen annak 1312-es feloszlatásáig. Hugues de Payns mellett ő a legismertebb templomos lovag, annak ellenére is, hogy az utolsó éveit leszámítva nem sok minden tudni róla.

Nagymesterként a célja az volt, hogy megreformálja a Templomos lovagrendet, hogy az képes legyen megbirkózni a Szentföldön végbement változásokkal. Európában csökkent a keresztes háborúk támogatottsága, valamint bizonyos háttérben mozgó erők a rend feloszlatásán és annak vagyonának megszerzésén munkálkodtak. Szép Fülöp Franciaország királya költséges háborúkat folytatott, amihez pénzre volt szüksége, melyet a Templomos rend biztosított számára, azonban, hogy az összeg visszafizetésétől megmeneküljön 1307-ben Franciaországban elfogatta Jacques de Molay nagymestert és a többi francia templomost. Kínvallatással eretnekségről tanúbizonyságot adó beismerő vallomást csikart ki a Nagymesterből, aki azt később visszavonta, ezért Fülöp dühében 1314-ben Párizsban máglyára küldte és megégettette. A renddel való villámgyors leszámolás és a nagymester erőszakos halála legendás figurává tette őt.

Ifjúkora

Fiatalkori éveiről keveset tudunk, feltehetőleg a burgundiai Molay-ben született. Pontos születési dátumára nézve csak becslések vannak. A legtöbb templomos lovaghoz hasonlóan köznemesi család sarja, úgy tartják, hogy 21 éves korában ütötték lovaggá, 1265-ben, ebből következtetnek arra, hogy minden bizonnyal 1244-ben születhetett. 1270-ben utazott Keletre, az akkor még létező keresztes államokba, és a következő húsz évéről nem sokat tudni.

Nagymesterként

Dominique Papety: Akko ostroma (1291)

Akko 1291-es elestét követően az európaiak Ciprus szigetére húzódtak vissza, Ciprus lett az egyre fogyó Jeruzsálemi Királyság főhadiszállása. 1291 őszén a rend egy gyűlésén felszólalva javasolta a rend megreformálását, valamint magát ajánlotta leendő nagymesterül. 1292-ben az előző nagymester, Thibaud Gaudin elhunyt, és mivel egyetlen komoly ellenjelölt sem volt, de Molay került megválasztásra. 1293 tavaszán Molay új célt tűzött ki maga elé, a Szentföld visszahódítását, ehhez előtte azonban kapcsolatokat épített ki Európa uralkodóival. Elsődleges célja Ciprus és a rend megerősítése volt, csak ez után kerülhetett napirendre egy esetleges támadó hadjárat. A pápaság emellett forszírozta, hogy egyesüljenek a Jeruzsálemi Szent János Lovagrenddel, amelyet mindkét fél ellenzett.

1299 és 1303 között Molay annak szentelte idejét, hogy a mamlúkok ellen új hadjáratot szervezzen, a terv az volt, hogy a keresztény lovagrendek a ciprusi királlyal, valamint a ciprusi arisztokráciával együttműködve, esetlegesen a mongolokat is bevonva megtörjék a mamlúkok uralmát és bevegyék a szíriai Tortoza városát. Az idők során többször került kilátásba egy esetleges francia-mongol szövetség, de ez alól a mongolok minduntalan kihátráltak, ugyanis Szíriát ők a maguk számára akarták elfoglalni. 1299-ben a mongol sereg megtámadta Sziriát, kezdeti sikereket érve el, mely felbátorította Molayt, és 16 flottából álló hajóhadával II. Henrik ciprusi király vezetése alatt megszállták az egyiptomi-szír partszakaszt, de komolyabb eredmény nélkül kellett visszatérniük Ciprusra.

1302-ben elesett a keresztesek utolsó partközeli állása, Ruad, ezután Molay belátta, hogy csupán egy jól felszerelt ütőképes hadsereggel, egy keresztes hadjárattal érhet el sikereket. 1305-ben a frissen megválasztott V. Kelemen pápa arra kérte a lovagrendeket, hogy az új keresztes hadjárat előtt fontolják meg az egyesülést. Molay 1306 nyarán irataiban ellenezte ezt, mondván hogy mivel céljaik eltérőek, külön-külön hatékonyabbak lehetnek. Egyébként is azon az állásponton volt, hogy csak egy nagy keresztes hadjárat érhet el célt, a kisebbeknek semmi értelmük.

1306. június 6-án mind a Templomosok, mind a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend vezetőjét Poitiers-be idézte a pápa, hogy megbeszélje velük ezeket a dolgokat. A megbeszélés időpontját november 1-jére, Mindenszentek napjára tűzte ki, de betegsége miatt elhalasztották. Molay csak 1306 októberének közepén indult el Ciprusról, és csak az év végén ért vissza Franciaországba, a pápa betegsége miatt azonban az újabb időpontot is eltolták.

IV. Fülöp francia király, aki súlyos adósságokat halmozott fel a Templomosok felé, a saját parancsnoklata alatt akarta egyesíteni a két rendet, ezzel Rex Bellator, Háborúkirály lett volna. Molay ezt is visszautasította. Fülöpnek a pápasággal is konfliktusai voltak, főként a beszedett adó miatt, és mert önmagát is a pápa felé helyezte.Mindezekért VIII. Bonifác pápa ki akarta őt átkozni, mire válaszul Fülöp elraboltatta a pápát és eretnekséggel vádolta. Ugyan kiszabadították az idős Bonifácot, de az átélt szörnyűségek hatására nem sokkal később meghalt. Utóda, XI. Benedek pápa uralma sem volt túl hosszú, valószínűleg megmérgezték. A következő pápa, V. Kelemen már a Fülöp királynak kívánatos jelölt volt, aki az udvarát villámgyorsan Poitiers-be helyezte át Rómából. Fülöp, aki ily módon maga alá gyűrte a pápaságot, most a Templomosokkal tervezte ugyanezt.

A másik lovagrend nagymestere, Fulk de Villaret Rodosznál csatába keveredett, így késésbe került, nyárig meg sem érkezett. Molay az időt arra használta ki, hogy egyeztessen a pápával, többek között néhány kitagadott Templomos ügyében, akik azzal vádolták a rendet, hogy a beavatási szertartásuk tisztátalan. Molay 1307 júniusában Fülöp királlyal is beszélt ezekről a vádakról, a király pedig megnyugtatta. Poitiers-be visszatérve vizsgálatot kért az ügyben Kelemen pápától, aki azt augusztusban el is rendelte.

Letartóztatása és máglyahalála

19. századi ábrázolás, Jacques de Molay máglyahalála 1314 március 18-án

A templomosokat öt különböző cselekménnyel vádolták. Az első az volt, hogy a beavatáskor meg kellett tagadniuk és le kellett köpniük a keresztet. A második szerint a beavatandót meztelenre vetkőztették és háromszor megcsókolták illetlen helyen. A harmadik szerint a beavatandóknak azt mondták, hogy a természetellenes vágyak kielégíthetőek. A negyedik szerint a templomosok Baphomet bálványát imádták, és a nyakukban viselt kötelet az újoncok beavatása előtt egy bálványon szentelték fel. Az ötödik szerint a rend papjai nem szentelték meg az ostyát a misézéskor. Ezek csak a kezdeti vádak voltak, ugyanis idővel egyre gyűltek.

1307. szeptember 14-én a szóbeszédből, mely szerint a templomosok vétkesek eretnekség vádjában, hasznot húzott IV. Fülöp francia király, aki ügynökeinek titkos parancsot adott, mely szerint október 13-án szerte Franciaországban az összes templomos lefogattatik. (A Da Vinci-kód című regény szerint innen a "balszerencsés péntek 13" hagyománya.) Fülöpöt a templomosok vagyonának megszerzése hajtotta és az, hogy ezzel elérje, hogy a tartozásokat ne kelljen visszafizetni. Október 12-én Molay még Párizsban volt, ő volt ugyanis az egyik koporsóvivője Catherine de Courtenay-nak, Charles de Valois gróf feleségének. Másnap őt és a székházukban tartózkodó valamennyi embert letartóztatták. Nyomban meg is vádolták eretnekséggel valamint olyan koholt vádakkal, amelyekkel már Bonifác pápát is illették. Október 24-én és 25-én kínzások hatására Molay bevallotta, hogy meg kellett tagadniuk Krisztust és meg kellett taposniuk a keresztet a beavatási szertartásokon. Arra kényszerítették, hogy írjon egy levelet minden templomosnak, amiben arra kéri őket, hogy ismerjék ezt el. Kelemen pápa, Fülöp király nyomására elrendelte valamennyi templomos letartóztatását, de ettől függetlenül ő is szerette volna meghallgatni őt minderről. Decemberben a bíborosok jelenlétében visszavonta a vallomásait. Emiatt a pápa és a király közt nézetkülönbség keletkezett, melyet 1308 augusztusában oldottak fel. A Faciens misericordiam kezdetű pápai bulla ugyanis kimondta, hogy az egyes bűnösöket, valamint a rendet magát külön vizsgálóbizottság kezébe adja. Kelemen pápa 1310-ben Vienne-be hívta össze az ökumenikus tanácsot, hogy döntsön a templomosok ügyében, addig pedig a templomos főméltóságok, így maga Molay is, a pápa kezében voltak.

Eközben Chinonban a bíborosok előtt, ám a király ügynökeinek jelenlétében, újra rábírták, hogy ismerjen be mindent. 1309 novemberében a pápa vizsgálóbizottsága előtt ismét visszavont mindent. Az ellenállást azonban 1310 májusára Fülöp lényegében megtörte, mert a koholt vádak alapján 54 templomost máglyahalálra ítéltek. A pápa által összehívandó tanács a folyamatban lévő perek miatt késlekedett, végül 1312 márciusában ült össze, ahol a pápa felszámolta a templomos lovagrendet.

Az eretneknek nyilvánított Jacques de Molay-t 1314 tavaszán máglyahalálra ítélték a kínzásokkal kicsikart vallomások alapján, Geoffroi de Charney-val egyidejűleg. A kivégzésre március 18-án került sor, a Szajnában található Zsidók szigetén.

A templomosokról szóló történetek hatással voltak a kora újkori szabadkőművességre is.

Emlékezete

Johann Ritter von Kalchberg Die Tempelherren címmel írt drámai költeményt a nagymesterről, amelyet August von Kotzebue átdolgozásában Magyarországon is bemutattak. Kótsi Patkó Jánosnak főbb szerepei közé tartozott Molay megformálása.

Jókai És mégis mozog a föld! című regényének Correctura fejezetében az intrikus Aszályit a színpadi mű „keresztre feszített Molay Jákob”-jához hasonlítja.

A Ubisoft videójátékokat fejlesztő cég által 2014-ben kiadott Assassin's Creed: Unity című videójáték is feldolgozza a templomos lovagrend 1307-ben bekövetkezett feloszlatását és Jacques de Molay máglyahalálát is, természetesen némi fikcióval vegyítve.

Átka

Egy közkeletű legenda szerint Jacques de Molay megátkozta IV. Fülöp francia királyt és leszármazottait a máglyahalálakor. Egy kortárs beszámoló csak annyit mond, hogy a nagymester nem mutatott félelmet a kivégzés közben, és azt mondta, hogy Isten majd bosszút áll értük. Egy másik krónikás, Ferreto de' Ferreti szerint az átok valójában egy nápolyi templomos szájából hangzott el V. Kelemen pápa előtt.

Tény, hogy de Molay halálát követő egy éven belül mind Kelemen pápa, mind Fülöp király meghaltak. Kelemen hosszan tartó betegség után, még 1314 áprilisában, Fülöp király pedig egy vadászat során kapott agyvérzést. Halálát követően 1314 és 1328 között gyors egymásutánban négy királyt is megkoronáztak, a Capeting-ház pedig kihalt. A történtek inspirálták Maurice Druont Az elátkozott királyok című regényfolyamának megírására.

Források

• Barber, Malcolm (1994). The New Knighthood: A History of the Order of the Temple. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-42041-5
• Barber, Malcolm (2001). The Trial of the Templars (2nd ed.). Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-67236-8
• Frale, Barbara (2009), The Templars – The secret history revealed, Maverick House Publishers, ISBN 978-1-905379-60-6

További információk

• Fr. Pánczél Hegedűs János: A Jacques de Molay emlékmisén elhangzó prédikáció, templomosok.hu