II. Henrik ciprusi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Henrik
Henry II of Lusignan.jpg

Ciprusi Királyság királya
Ερρίκος Β'/Henri II
Uralkodási ideje
1285. május 20. – 1306. április 26.
1310. június 5. – 1324. augusztus 31.
Koronázása Nicosia
1285. június 24.
Elődje I. (Lusignan) János
Lusignan Amalrik (Régens)
Utódja Lusignan Amalrik (Régens)
IV. (Lusignan) Hugó
Jeruzsálemi Királyság királya
Henri II
Uralkodási ideje
1285. május 20. – 1291. május 18.
Koronázása Türosz
1286. augusztus 15.
Elődje II. (Lusignan) János
Utódja egyiptomi hódítás
Jeruzsálemi Királyság címzetes királya
Henri II
Uralkodási ideje
1291. május 18. – 1324. augusztus 31.
Elődje önmaga mint tényleges király
Utódja IV. (Lusignan) Hugó
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan-ház
Teljes neve Lusignan Henrik
Született 1270. június előtt
Elhunyt 1324. augusztus 31. (54 évesen)
Strovolos, Nicosia mellett
Nyughelye Ferences rendi templom, Nicosia
Házastársa Aragóniai Konstancia szicíliai királyi hercegnő (1306–1344)
Gyermekei nem születtek
Édesapja III. Hugó ciprusi és I. Hugó néven jeruzsálemi király (1235–1284)
Édesanyja Ibelin Izabella bejrúti úrnő (1241–1324)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Henrik témájú médiaállományokat.

II. Henrik (1270. június előtt – Strovolos, Nicosia mellett, 1324. augusztus 31.), franciául: Henri II de Chypre, görögül: Ερρίκος Β' της Κύπρου. Ciprusi és jeruzsálemi királyi herceg, Ciprus királya és a Jeruzsálemi Királyság utolsó tényleges királya. III. Leó és II. Konstantin örmény királyok, valamint IV. Hugó ciprusi király nagybátyja és I. Torosz örmény király, valamint II. Jakab aragón király sógora, továbbá I. (II.) János ciprusi és jeruzsálemi király öccse, valamint Lusignan Amalrik ciprusi régens, Lusignan Mária aragóniai királyné és Lusignan Margit örmény királyné bátyja. A második Lusignan-ház, a Lusignan-Poitiers-ház (Lusignan-Antiochiai-ház) tagja.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja III. Hugó ciprusi és I. Hugó néven jeruzsálemi király, aki Poitiers-i Henrik antiochiai hercegnek és Lusignan Izabella ciprusi királyi hercegnőnek (I. (Lusignan) Hugó ciprusi király és Champagne-i Aliz jeruzsálemi királyi hercegnő lányának) a fia. Édesanyja Ibelin Izabella bejrúti úrnő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ciprus és Jeruzsálem trónján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bátyjának, a mindössze egy éven át uralkodó, I. (Lusignan) János ciprusi és II. János néven jeruzsálemi királynak a halála után foglalta el a Ciprusi Királyság trónját. Koronázására 1285. június 24.-én került sor. A jeruzsálemi trón elfoglalására és hatalma elismertetésére a zavaros politikai helyzet miatt azonban abban az évben kísérletet sem tett. A trónra ugyanis I. Károly szicíliai király is igényt tartott, és annak ellenére, hogy Károlyt 1282-ben a szicíliai vecsernye során megbuktatták Szicíliában, majd 1285 elején a király meghalt, megbízottja gyakorolta az uralmat Akkonban, a királyság akkori fővárosában. Emellett a Jeruzsálemi Királyságot erős politikai megosztottság jellemezte.[1]

Károly fiát II. Károly nápolyi királyt azonban lefoglalták a nyugati hatalmi harcok, figyelme nem terjedt ki a Jeruzsálemi Királyságra. Amikor Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultán 1285 májusában elfoglalta a szentföld egyik legerősebb várát Margatot, a jeruzsálemi politikai elit belátva, hogy a királyságnak új királyra van szüksége, elfogadta János hatalmát. Koronázására 1286. augusztus 15-én került sor Türoszban.[2]

A Jeruzsálemi Királyság bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szaladin hódításait követően fokozatosan felmorzsolódó Jeruzsálemi Királyság végnapjai Henrik idején következtek el. Kaláún szultán – felmérve, hogy a keresztes állam nem számíthat Európából segítségre – folytatta a hódítást, és egy 1290 nyarán, Akkonban bekövetkezett muszlimok elleni pogrom után felkészült a főváros ostromára. A folyamatot a szultán halála sem akasztotta meg, utóda Halíl fejezte be a tervet. Hatalmas hadserege 1291 áprilisának elején ért Akkon falaihoz. Henrik egy hónappal később, május 4-én érkezett a városba csapataival, de a hatalmas túlerő ellen a keresztes várvédők esélytelenek voltak. Miután a muszlimok bejutottak a városba, és a harc kimenetele már nem volt kétséges, Henrik öccsével Amalrikkal elhagyta Akkont és visszahajózott Ciprusra.[3]

1291. május 18-án a főváros, Akkon egyiptomi elfoglalásával megszűnt a Jeruzsálemi Királyság, de Ciprus királyai továbbra is használták ezt a címet, és Famagusta városába menekítették át a Jeruzsálemi Királyság létének illúzióját, és többnyire itt tartották a jeruzsálemi királyi koronázásokat is.

További ciprusi uralkodása és harcok a trón körül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legidősebb öccse és örököse, Türoszi Amalrik 1306. április 26-án elmozdította a ciprusi trónról Henriket, és Amalrik régensként kormányozta Ciprust. 1310. június 5-én Amalrik herceget meggyilkolták, és ezért 1311-ben özvegye, Izabella hercegnő a gyerekeivel örmény hazájába tért vissza, Henrik pedig visszanyerte a trónját.

1317. október 16-án a nicosiai Szent Bölcsesség (Hagia Szophia) Székesegyházban feleségül vette Aragóniai Konstancia szicíliai királyi hercegnőt, II. Frigyes szicíliai király és Anjou Eleonóra nápolyi királyi hercegnő lányát, akit ugyanezen a napon ciprusi királynévá is koronáztak. Henrik 1324. augusztus 31-én meghalt. Házasságuk gyermektelen maradt. A szicíliai források szerint a házasságot sohasem hálták el, és ez a valószínűbb, bár más források szerint Konstancia egy fiút szült, aki a születése után nem sokkal meghalt.[4]

Öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ciprusi trónöröklés szerint Türoszi Amalrik még életben maradt fiainak kellett volna örökölnie a trónt az elsőszülöttség rendjében, elsőként is az ifjabb Lusignan Guido hercegnek,[5] de Amalrik fiait száműzték Ciprusról, így nem foglalhatták el a ciprusi trónt, mely így 1324-ben, II. Henrik halála után Amalrik és II. Henrik elhunyt ifjabb öccsének, az idősebb Lusignan Guidónak a fiára, Lusignan Hugóra szállt, aki IV. Hugó néven lett Ciprus királya.

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Runciman, 1999. 932. old.
  2. Runciman, 1999. 932-933. old.
  3. Runciman, 1999. 944-948. old.
  4. L. Fodale (359–360).
  5. Ifjabb Guido herceget 1342-ben II. Konstantin néven örmény királlyá választották.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Fodale, Salvatore: Costanza d'Aragona, regina di Cipro e di Gerusalemme, poi regina d'Armenia, Enciclopedia Italiana, 359–360.
  • Runciman, 1999.: Runciman, Stephen. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963-379-448 [1951] (1999) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. János
Ciprus királya
12851324
1306 és 1310 között régensség
A Ciprusi Királyság címere
Következő uralkodó:
IV. Hugó
Előző uralkodó:
II. (Lusignan) János
Jeruzsálem királya
1285 – 1291
A Jeruzsálemi Királyság címere
Következő uralkodó:
egyiptomi hódítás
Előző uralkodó:
önmaga mint tényleges király
Jeruzsálem királya
1291 – 1324 (címzetes király)
A Jeruzsálemi Királyság címere
Következő uralkodó:
IV. (Lusignan) Hugó