II. Péter ciprusi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
II. Péter
Lusignan Péter
Armoiries Chypre Jérusalem.svg

Ragadványneve Kövér Péter
Ciprusi Királyság királya
Πέτρος Β'/Pierre II
Uralkodási ideje
1369. január 16. 1382. október 13.
KoronázásaNicosia
1372. január 6./13.
Örököse Lusignan N. (leány) (1379–1382)
Elődje I. Péter
Utódja I. Jakab
Jeruzsálemi Királyság címzetes királya
Pierre II
Uralkodási ideje
1369. január 16. 1382. október 13.
KoronázásaFamagusta
1372. október 2./10.
Elődje I. Péter
Utódja I. Jakab
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan-ház (Lusignan-Poitiers-ház)
Született 1357
Nicosia
Elhunyt 1382. október 13. (25 évesen)
Nicosia
NyughelyeDominikánus templom, Nicosia
Édesapja I. Péter ciprusi király (1328–1369)
Édesanyja Eleonóra aragón királyi hercegnő, Ribagorça és Prades grófnője (1333–1417)
Házastársa Visconti Valentina milánói úrnő (1360/62–1393)
Gyermekei N. (leány) (1379–1382)

II. Péter (1357Nicosia, 1382. október 13.), uralkodói mellékneve: Kövér Péter, olaszul: Pietro II di Cipro, franciául: Pierre II le Gros de Lusignan, görögül: Πέτρος Β' της Κύπρου, Ciprus királya és címzetes jeruzsálemi király. A Lusignan(-Poitiers)-ház tagja.

Élete[szerkesztés]

Édesapja I. Péter ciprusi király, IV. Hugó ciprusi királynak és Ibelin Aliznak a legidősebb, de apjának másodszülött fia. Édesanyja Aragóniai Eleonóra, I. Péter aragón királyi hercegnek, Ribagorça és Prades grófjának, II. Jakab aragón király és Anjou Blanka nápolyi királyi hercegnő fiának és Foix Johannának a leánya.

1368-ban a IV. Konstantinnal elégedetlen örmény nemesek felajánlották apjának az örmény trónt, amelyet ő el is fogadott, és előkészületeket tett az örményországi utazás érdekében. Az I. Péterrel elégedetlen ciprusi bárók viszont merényletet készítettek elő apja ellen, és 1369. január 16-án[1] nicosiai palotájában álmában rajtatörtek és meggyilkolták. A gyilkosságba be volt avatva I. Péter két öccse, János (Aragóniai Konstancia ciprusi és örmény királyné 3. férje) és Jakab, de édesanyja, Ibelin Aliz anyakirályné nem tudott a tervről.[2] I. Péter özvegye, Eleonóra királyné lett ekkor a kiskorú fiuk, a 12 éves II. Péter nevében a régens sógorával, János herceggel együtt, akinek nem bocsátotta meg a férje elleni merényletet, és 1375-ben genovai segédlettel meggyilkoltatta.[3]

1374-ben választották örmény királlyá a Lusignan-ház örmény ágából származó, de száműzetésben Cipruson élő Lusignan Leót, akinek nagy nehézségekbe ütközött az utazás költségeinek az előteremtése, és feleségének Soissons Margitnak a birtokait is át kellett engednie a ciprusi anyakirálynénak, Aragóniai Eleonórának. II. Péter csak kis számú katonai kíséretet bocsátott a választott örmény király rendelkezésére, akit ugyan örmény királlyá koronáztak, de 1375-ben az egyiptomiak elfoglalták az örmény fővárost, Sziszt, és V. (Lusignan) Leó örmény királyt a családjával Kairóba deportálták.

Kövér Péter 1376. április 2-án Milánóban képviselők útján házasságot kötött Visconti Valentina milánói úrnővel. A tényleges esküvőre 1378 szeptemberében került sor Nicosiában, a Szent Bölcsesség Székesegyházban. Házasságukból egyetlen, ismeretlen nevű leánygyermek született 1379-ben, de ő még apja halála, 1382. október 13-a előtt meghalt.[4] Eleonóra anyakirályné és menye, Visconti Valentina, az ifjabb királyné között súrlódások voltak, ezért Eleonóra elhagyta Ciprust, és visszatért hazájába.

II. Péter 1382. október 13-án Nicosiában halt meg, és a nicosiai dominikánus templomban helyezték örök nyugalomra. Lányuk halála után a felesége szeretett volna királynő lenni, de sem Péternek az özvegye, sem a húga, Lusignan Margit hercegnő (Lusignan Péter anyja), sem húgának későbbi férje, ifjabb Jakab, aki Lusignan János régensnek a fia volt, nem lett Ciprus új uralkodója, hanem egyetlen, még élő, de genovai fogságban sínylődő nagybátyja, idősebb Jakab követte a trónon annak ellenére, hogy ő IV. Hugó negyedszülött fia volt, míg Ifjabb Jakab a harmadszülött fiúnak, Jánosnak volt a fia. Anyja, Eleonóra özvegy királyné túlélte mindegyik gyermekét, és nyolcvannégy éves korában halt meg dédnagymamaként.

Gyermeke[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vagy január 17-éről január 18-ára virradó éjjelén, l. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  2. L. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  3. L. Rudt de Collenberg (1980: 128).
  4. L. Rudt de Collenberg (1980).

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Előző
I. Péter
Ciprusi király Armoiries Chypre 1393.svg
1369 – 1382
Következő
I. Jakab
Címzetes jeruzsálemi király Armoiries de Jérusalem.svg
1369 – 1382