Lusignan János örményországi régens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lusignan János
Lusignan János
Armoiries Lusignan.svg

Örmény Királyság régense
Ջիվան Լուսինյան
Uralkodási ideje
1341. augusztus 28. 1342. október
Elődje IV. Leó
Utódja II. (Lusignan) Konstantin
Örmény Királyság hadsereg-főparancsnoka
Ջիվան Լուսինյան
Uralkodási ideje
1336 1343. augusztus 7.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan(-Poitiers)-ház
Született 1306/07
Ciprus
Elhunyt 1343. augusztus 7. (37 évesen)
Szisz, Kis-Örményország (Kilikia) (ma Kozan, Törökország)
NyughelyeSzisz
Édesapja Lusignan Amalrik ciprusi királyi herceg, Türosz ura, Ciprus kormányzója (1270/72–1310)
Édesanyja Szaven-Pahlavuni Izabella örmény királyi hercegnő (1276/77–1323)
Házastársa N. N.
Gyermekei Feleségétől:
1. Bohemond (1339/1340–1364/65)
Ágyasától:
2. Leó (1342–1393)
3. N. (fiú) (–1396/97 után)

Lusignan János (Ciprus, 1306/07Szisz,[1] Kis-Örményország (Kilikia), 1343. augusztus 7.), örményül: Ջիվան Լուսինյան, franciául: Jean de Lusignan, görögül: Ιωάννης της Κύπρου/των Λουζινιάν. Ciprusi királyi herceg, Örményország hadsereg-főparancsnoka, Örményország régense. V. Leó örmény király apja. Római katolikus vallású volt. A Lusignan(-Poitiers)-ház örmény ágának a tagja.

Élete[szerkesztés]

A francia eredetű Lusignan(-Poitiers)-család Cipruson uralkodó dinasztiájának örmény ágából származott. Apja Amalrik (1270/721310) ciprusi királyi herceg, Türosz ura, Ciprus kormányzója. Anyja Szaven-Pahlavuni Izabella (1276/771323) örmény királyi hercegnő, II. Leó (12361289) örmény királynak, aki I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király fia volt, és Küra Anna (–1285) lamproni úrnőnek a házasságából született. János herceg nővére, Mária, akit 12 évesen elsőfokú unokatestvérükhöz, III. Leó örmény királyhoz adtak feleségül 1306-ban, rövidesen megözvegyült, miután férjét 1307-ben meggyilkolták, azonban még szülei életében, 1309-ben meghalt. Apja, Lusignan Amalrik meggyilkolása (1310) után az anyja, Izabella hercegnő a gyerekeivel örmény hazájába tért vissza 1311-ben. János Örményországban élt 1322-ig, amikor is öccsével, Lusignan Bohemond (1307/091344) herceggel Rodoszra ment az Ispotályosokhoz. 1323-ban itt érte a hír, hogy meggyilkolták az édesanyját, Izabella hercegnőt az örmény fővárosban, Sziszben. 1324. augusztus 31-én gyermektelenül meghalt János apai nagybátyja, II. Henrik ciprusi király, akit épp János herceg apja, Türoszi Amalrik trónfosztott 1306-ban egy időre, és aki csak öccse meggyilkolása után, 1310-ben szerezte vissza trónját. A trónöröklés szerint Türoszi Amalrik még életben maradt fiainak kellett volna örökölnie a trónt az elsőszülöttség rendjében, így elsőként az akkor legidősebb fiúnak, János legfiatalabb bátyjának, Lusignan Guidónak, a későbbi örmény királynak, aki II. Konstantin néven uralkodott, hiszen két legidősebb bátyja már ekkor nem élt, de Amalrik fiait száműzték Ciprusról, így nem foglalhatták el a ciprusi trónt. A ciprusi korona ezért Amalrik és II. Henrik elhunyt ifjabb öccsének, az idősebb Lusignan Guidónak a fiára, Lusignan Hugóra szállt, aki IV. Hugó néven lett Ciprus királya. János 1326-ig maradt Rodoszon, majd visszatért Örményországba. 1336. április 17-én elsőfokú unokatestvére, IV. Leó (1308/091341) örmény király, akinek a második felesége, Aragóniai Konstancia[2] János nagynénje volt II. Henrik ciprusi király feleségeként, kinevezte őt Örményország hadsereg-főparancsnokává, mely tisztséget a haláláig betöltött.[3]

Szisz (Kozan) romjai

IV. Leó örmény király 1341. augusztus 28-án történt meggyilkolása után Lusignan János a régens tisztét töltötte be Örményországban, és mivel Aragóniai Konstancia örmény királyné másodszorra is meddőnek bizonyult, amivel az örmény királyi dinasztia, a Szaven-Pahlavuni-ház hetumida vonala férfi ágon kihalt, így a női ágat hívták meg az örmény trónra János fiatalabb bátyjának, Lusignan Guidónak a személyében. Miután a választott örmény király ekkoriban Konstantinápolyban, a bizánci udvarban élt, hiszen anyai nagynénjük, az örmény hercegnőből lett bizánci császárné, Szaven-Pahlavuni Mária[4] (12781333) révén kétszer is bizánci hercegnőt vett feleségül, ezért János 1342-ig, a bátyja trónra léptéig annak nevében gyakorolta az örmény királyi jogokat. Lusignan Guido 1342-ben érkezett meg Örményországba, és II. Konstantin néven koronázták örmény királlyá. Bátyja megerősítette Jánost a hadsereg-főparancsnoki tisztségben, aki még II. Konstantin uralkodása idején, 1343. augusztus 7-én halt meg az örmény fővárosban, Sziszben, feltételezhetően természetes halállal, amely az örmény királyi ház kevés számú tagjainak volt a kiváltsága.[5] Sziszben is temették el. Bátyja, II. Konstantin és öccse, Bohemond végzetét már nem érte meg, akiket egyszerre gyilkoltak meg testőreikkel együtt egy évvel később 1344. november 17-én Adanában.[6] János gyerekei ekkor a puccsisták fogságába kerültek, azonban sikerült később Ciprusra menekülniük.[7]

Házassága nem ismert, de egy törvényes fia maradt, Lusignan Bohemond (1339/13401364/65) herceg. Egy örmény nővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatából két fia is származott, de csak az egyiknek a neve maradt fenn, annak, aki dédapja, II. Leó örmény király után kapta a nevét. Ő volt a későbbi V. Leó örmény király, akit a törvénytelen származás bélyege egész életén át nyomasztotta, ezért azt terjesztette magáról, hogy apja Szoldana grúz hercegnőt vette feleségül, és ebből a házasságból született V. Leó és bátyja, Bohemond. Rudt de Collenberg (1980) V. Leónak ezt az állítását egyszerű hamisításnak tekinti, amelyet semmilyen független forrás sem támaszt alá.[5]

Gyermekei[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A kilikiai örmény főváros, Szisz mai neve Kozan, mely most Törökországban található. A Szisz jelentése örményül Kis Ararát, míg az Ararát-hegy neve Maszisz.
  2. Aragóniai Konstancia ciprusi, majd örmény királyné II. Frigyes szicíliai királynak és Anjou Eleonóra nápolyi hercegnőnek, aki II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő házasságából származott, volt a lánya.
  3. Lásd Rudt de Collenberg (1980: 224).
  4. Mária (eredeti nevén Rita) örmény hercegnő felesége volt a Palaiologosz-házi IX. Mihály bizánci császárnak, aki II. Andronikosz bizánci császár és Árpád-házi Anna magyar királyi hercegnő házasságából született, valamint anyja III. Andronikosz bizánci császárnak.
  5. a b Lásd Rudt de Collenberg (1980: 225).
  6. Lásd Rüdt-Collenberg (1963) és Rudt de Collenberg (1980).
  7. Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon/Konstantin II. – 2014. május 14.

Irodalom[szerkesztés]

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Előző
IV. Leó
Örmény király Armoiries Arménie-Lusignan.svg
1341 – 1342 (Régens)
Következő
II. (Lusignan) Konstantin