Lusignan Helvis örmény királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lusignan Helvis
Ciprusi Helvis
Jeruzsálemi Helvis
Örmény Királyság ifjabb királynéja
Հելվիսի Լուսինյան
Uralkodási ideje
1211 1216/8
Elődje Lusignan Szibilla
Utódja Lusignan Szibilla
Antiochiai Fejedelemség fejedelmnéje (uralkodó hercegnéje)
Helvis de Lusignan
Uralkodási ideje
1216. január 27. 1216/1219. január 26.
Elődje Embriaco Plaisance
Utódja Lusignan Mélisende
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan-ház
Született 1190 körül
Elhunyt 1216/9 (29 évesen)
Édesapja I. Amalrik ciprusi király és II. Amalrik néven iure uxoris jeruzsálemi király (1144 körül–1205)
Édesanyja Ibelin Échive ramlai úrnő (1160–1196/7)
Házastársa 1. I. (Dampierre-i) Eudo, Chargey-les-Gray ura (?–1207/10)
Házastársa 2. I. (Poitiers) Rupen Rajmund ifhabb örmény király, Antiochia fejedelme (1199–1222)
Gyermekei Első férjétől:
1. Richárd
2. Valter
Második férjétől:
3. Échive (megh. fiatalon)
4. Mária (1215–1257 után)
Armoiries Arménie-Lusignan.svg

Lusignan Helvis (1190 körül – 1216/9), örményül: Հելվիսի Լուսինյան, franciául: Helvis de Lusignan, princesse d'Antioche, reine junior d'Arménie, latinul: Helvis de Leziniaco, principissa Antiochiae, regina iunior Armeniae, görögül: Ελοΐζ της Κύπρου, ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnő, Örményország ifjabb királynéja Kilikiában (Kis-Örményország), Antiochia fejedelmnéje. I. Hugó, ciprusi király édestestvére és Lusignan Szibilla örmény királyné, valamint Lusignan Mélisende antiochai fejedelemné féltestvére. Braunschweigi Helvis ciprusi királyné 6. generációs felmenője. A Szentföldön és a Ciprusi Királyságban uralkodó Lusignan-ház tagja.

Élete[szerkesztés]

I. Rupen Rajmund ifjabb örmény király felesége és I. Leó örmény király sógornője.

Mivel a sógorának, I. Leónak nem születtek fiai, ahogy bátyjának, III. Rupennek sem, ezért I. Leó a nagyunokaöccsát, III, Rupen unokáját, Helvis férjét jelölte ki utódának mint az örmény királyi család egyetlen fiúörökösét, és koronáztatta meg 1211-ben.

I. Leóbak ekkor még csak egy lánya volt az első házasságából, Stefánia.[1]

I. Leó örmény király ugyan 1210-ben vagy 1211-ben újranősült, és feleségül vette Helvis féltestvérét, húgát, Lusignan Szibilla ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnőt, I. Izabella jeruzsálemi királynő és I. Amalrik ciprusi király lányát, de a király második házasságából egy újabb lány jött a világra, Izabella, így az ő születése sem változtatta meg a trónöröklési rendet, hiszen Izabella a nővére mögött helyezkedett el a trónöröklési sorban.

II. András 1218-as örményországi látogatása változtatott ezen a helyzeten. A magyar király a szentföldi hadjáratáról hazatérőben útban megállt az örmény fővárosban, Sziszben, ahol az örmény király, I. Leó nagy örömmel fogadta, rokonként üdvözölte,[2] és megegyeztek gyermekeik házasságában. Az örmény király a legkisebb lányát, Zabelt II. András legkisebb fiával, András herceggel jegyezte el, és megtette őket az örmény korona örököseinek. Joscelint Korikosz urát küldte a magyar udvarba követként a házasság megkötésére és a magyar herceg Örményországba küldésére, hogy ott nevelkedjen. A házasságból azonban nem lett semmi, hiszen a következő évben, 1219. május 2-án meghalt az örmény király.

(A következő szöveg korabeli, XIX. század végi helyesírással és nyelvi stílussal íródott, így némileg eltér a mai változattól):Leo örmény király Antiochiából követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, Izabella kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] II. András ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen Leo utóda az örmény trónon. Ez ügyben úgy András, mint Leo 1219-ben a pápához, III. Honoriushoz, fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a magyar király minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. I. Laskaris Tódor nikeai császár[3] is ígéretet tett Andrásnak arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az Árpád-háznak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint Béla-Elek herczeg byzancziéból. Leo ugyanis már 1220-ban[4] meghalt. Brienne János, jeruzsálemi királyLeónak idősebbik leányát kb. 1216 óta birta nőül – alig hogy hirét vette ipja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy János Ptolemaisban tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.[5] Elutaztakor IV. Bohemund antiochiai herczeg (a Poitou-házból) fia megkérte Izabella kezét s azt 1221-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár Fülöp már 1222-ben[6] meghalt, II. András fiának jogait nem vitathatta, mert Halicsnak második fia, Kálmán számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”[7] Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez, Hetum (12151270) barbaroni úrhoz ment feleségül.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király és régens második felesége.
  2. Lusignan Szibilla örmény királyné II. András harmadfokú unokatestvére volt, hiszen mindketten II. Balduin jeruzsálemi király ükunokái voltak annak egy-egy lánya révén. Szibilla II. Baldvin idősebb lányától, Melisenda jeruzsálemi királynőtől származott, míg II. András II. Baldvin másodszülöttjétől, Aliz antiókhiai fejedelemnétől.
  3. Laszkarisz Teodor császár, akinek a lányát, Laszkarisz Máriát később II. András elsőszülött fia, a későbbi IV. Béla vette feleségül, másodszorra I. Leó örmény király unokahúgát, Filippát vette feleségül, de 1216-ban elvált tőle. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  4. Pontosabban már 1219-ben meghalt az örmény király. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  5. Az elutazása oka az volt, hogy mind a felesége, Stefánia és a fia, János az Örményországba utazásuk előtt váratlanul és hirtelen meghaltak. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  6. Antiochiai Fülöp örmény király 1221. január 25-én vette feleségül I. Izabella királynőt, és valójában pár évvel később, 1225-ben halt meg mérgezés következtében. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  7. Lásd Wertner (1892: 453–454).
  8. Fülöp első felesége Courtenay Eleonóra (1208 körül–1230 előtt), I. Péter konstantinápolyi latin császár és Jolánta latin császárnő lánya, Courtenay Jolán magyar királyné húga és II. András magyar király sógornője, aki három gyermeket szült.
  9. Échive második férje Lusignan Guido (?–1302/3), III. Hugó ciprusi király fia, akinek további két gyermeket szült, többek között a későbbi IV. Hugó ciprusi királyt.

Források[szerkesztés]

Korabeli forrás[szerkesztés]

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Hill, George. A History of Cyprus (angol nyelven). Cambridge, England: Cambridge University Press (1948). Hozzáférés ideje: 2019. november 28. 
  • Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2019. november 16. 
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Wertner Mór. András herczeg, in: Wertner Mór: Az Árpádok családi története (magyar nyelven), Nagy-Becskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, 452–456. o. (1892). Hozzáférés ideje: 2019. november 16. 

Szépirodalom[szerkesztés]

  • Passuth László: Hétszer vágott mező, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970.

További információk[szerkesztés]


Előző
Lusignan Szibilla
Örmény királynéArmoiries Héthoumides.svg
1211 – 1216/8 (ifjabb királyné)
Következő
Lusignan Szibilla
Előző
Embriaco Plaisance
Antiochia uralkodó hercegnéje Armoiries Bohémond VI d'Antioche.svg
1216 – 1216/9
Következő
Lusignan Mélisende