Lusignan Bohemond korikoszi úr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lusignan Bohemond
Lusignan(-Poitiers) Bohemond (Bohemund)
Korikosz ura
Բոհեմունդ/Bohémond
Uralkodási ideje
1336 1344. november 17.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan(-Poitiers)-ház
Született 1307/1309
Ciprus
Elhunyt 1344. november 17. (36 évesen)
Adana, Kis-Örményország (ma Törökország)
Édesapja Lusignan Amalrik, Ciprus régense és Türosz ura (1270/72–1310)
Édesanyja Szaven-Pahlavuni Izabella örmény királyi hercegnő (1276/77–1323)
Házastársa Szaven-Pahlavuni Eufémia neghiri úrnő (1325–1381 után)
Gyermekei ágyasától:
1. Bertalan (–1374 után)
(?) 2. Miklós (–1364)

Lusignan Bohemond (Ciprus, 1307/09Adana, Kis-Örményország (ma Törökország), 1344. november 17.), örményül: Բոհեմունդ Լուսինյան, franciául: Bohémond de Lusignan, ciprusi királyi herceg, a Lusignan(-Poitiers)-ház örmény ágának a tagja. II. Konstantin örmény király, Lusignan János örményországi régens és Lusignan Mária örmény királyné testvére, valamint V. Leó örmény király nagybátyja. 1336-tól a kis-örményországi Korikosz ura.

Élete[szerkesztés]

A francia eredetű Lusignan(-Poitiers)-család Cipruson uralkodó dinasztiájának örmény ágából származott. Apja Türoszi Amalrik (1270/721310) ciprusi királyi herceg, Türosz ura, Ciprus kormányzója. Anyja Izabella (1276/771323) örmény királyi hercegnő , II. Leó (12361289) örmény királynak, aki I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király fia volt, és Küra Anna (–1285) lamproni úrnőnek a házasságából született. Nővére, Mária, akit 12 évesen elsőfokú unokatestvérükhöz, III. Leó örmény királyhoz adtak feleségül 1306-ban, rövidesen megözvegyült, miután férjét 1307-ben meggyilkolták, azonban még szülei életében, 1309-ben meghalt. Apja, Lusignan Amalrik meggyilkolása (1310) után anyja, Izabella örmény hercegnő a gyerekeivel örmény hazájába tért vissza 1311-ben. Bohemond 1322-ig Örményországban élt, amikor bátyjával, Jánossal együtt Rodoszra ment az Ispotályosokhoz. 1323-ban itt érte a hír, hogy meggyilkolták az édesanyját, Izabella örmény hercegnőt az örmény fővárosban, Sziszben. 1324. augusztus 31-én gyermektelenül meghalt az apai nagybátyja, II. Henrik ciprusi király, akit az apja, Türoszi Amalrik trónfosztott 1306-ban egy időre, és aki csak öccse meggyilkolása után, 1310-ben szerezte vissza trónját. A trónöröklés szerint Türoszi Amalrik még életben maradt fiainak kellett volna örökölnie a trónt az elsőszülöttség rendjében, így elsőként a legidősebb fiúnak, János legfiatalabb bátyjának, Lusignan Guidónak, a későbbi örmény királynak, aki II. Konstantin néven uralkodott, de Amalrik fiait száműzték Ciprusról, így nem foglalhatták el a ciprusi trónt, mely így Amalrik és II. Henrik elhunyt ifjabb öccsének, az idősebb Lusignan Guidónak a fiára, Lusignan Hugóra szállt, aki IV. Hugó néven lett Ciprus királya. Bohemond 1326-ig maradt Rodoszon, majd visszatért Örményországba. 1336. április 17-én elsőfokú unokatestvére, IV. Leó örmény király (1308/091341), kinevezte őt Korikosz urává.[1]

Szisz (Kozan) romjai

IV. Leó örmény király 1341. augusztus 28-án történt meggyilkolása után mivel Aragóniai Konstancia örmény királyné meddőnek bizonyult, amivel az örmény királyi dinasztia, a Szaven-Pahlavuni-ház hetumida vonala férfi ágon kihalt, így a női ágat hívták meg az örmény trónra Bohemond középső bátyjának, Lusignan Guidónak a személyében, hiszen ő volt ekkor már a legidősebb élő fiú. Lusignan Guido 1342. októberében érkezett meg Örményországba, és II. Konstantin néven koronázták örmény királlyá. Bátyja számos politikai feladattal bízta meg Bohemondot, így őt küldte Avignonba a pápához, VI. Kelemenhez az egyházi unió kérdésében, mely végül végzetesnek bizonyult az első Lusignan-házi örmény uralkodó számára. II. Konstantint és Bohemondot egyszerre gyilkolták meg testőreikkel együtt 1344. november 17-én Adanában.

Korikosz erődje

Lusignan Bohemond 1340-ben vette feleségül Neghiri Eufémiát,[2] a későbbi III. Konstantin örmény királynak, a kis-örményországi Neghir és Partzerpert urának húgát, de a házasságuk gyermektelen maradt. Természetes fia, Bertalan mostohaanyjával jó viszonyt ápolt, márcsak a rokoni kapcsolat miatt is, hiszen Bertalan apja az unokatestvére volt. Bertalan IV. Konstantin meggyilkolása után V. Leó trónra léptéig 1374-ben Korikoszi Mária örmény királynéval és Vaszil báróval, Torosz fiával együtt a régensi tisztséget vitte. Egyes források szerint született egy szintén törvénytelen fia, Miklós. Miklóst a későbbi V. Leó első trónfoglalási kísérlete idején, 1364-ben gyilkolták meg Sziszben.

Fia, Bertalan, aki társrégens volt, 1374 után halt meg, illetve tűnt el a krónikákból. Özvegye Eufémia hercegnő V. Leó koronázásának napján feleségül ment Sohier Doulçart-hoz (Soherius de Sarto v. Sohier du Sart), V. Leó expedíciós csapatának a vezetőjéhez, akit ezen a napon a király Korikosz urává nevezett ki.

Gyermekei[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd Rudt de Collenberg (1980: 226).
  2. Eufémia második férje Sohier Doulçart-t (Soherius de Sarto v. Sohier du Sart) (–1385 után), Korikosz grófja.

Irodalom[szerkesztés]

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Count Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Előző
Korikosz ura Armoiries Arménie-Lusignan.svg
1336 – 1344
Következő