Lusignan Mária örmény hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lusignan Mária
Örményországi Mária
Lusignan-Poitiers Mária
Örmény Királyság trónörököse
Մարիա Լուսինյան/Marie de Lusignan
Uralkodási ideje
1374. augusztus 1375. április 15.
Elődje Lusignan Péter
Utódja az Örmény Királyság megszűnte
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan(-Poitiers)-ház
Született 1374. augusztus
Szisz, Kis-Örményország
Elhunyt 1381. július 4. előtt (7 évesen)
Kairó
NyughelyeSzent Márton templom, Kairó
Édesapja V. (Lusignan) Leó örmény király (1342–1393)
Édesanyja Soissons Margit ciprusi úrnő (1345/50–1379/81)
SablonWikidataSegítség

Lusignan Mária (Szisz, Kis-Örményország, 1374. augusztus – Kairó, 1381. július 4. előtt), örményül: Մարիա Լուսինյան, franciául: Marie de Lusignan, örmény királyi hercegnő és trónörökös, V. (Lusignan) Leó örmény király és Soissons Margit egyetlen gyermeke.

Élete[szerkesztés]

Édesapja V. (Lusignan) Leó, az utolsó örmény király, Lusignan János örményországi régensnek és egy ismeretlen örmény nőnek a házasságon kívül született fia. Édesanyja Soissons Margit, Soissons Jánosnak, Famagusta bírájának és Milmars Máriának a leánya. Szülei 1369 és 1372 között házasodtak össze. Mária volt egyetlen gyermekük, aki az idő tájt születhetett, amikor apja és anyja Örményországba érkeztek átvenni az ország irányítását, így valószínűleg az Örmény királyságban született. Mária az egyiptomi fogságban halt meg 1381. július 4-e előtt, ahova azután került, hogy 1375. április 15-én az egyiptomiak elfoglalták Kis-Örményország fővárosát, Sziszt, és a királyi családot Egyiptomba szállították. Édesanyja is a fogság alatt halt meg valószínűleg egy évben leányával. Apja a következő évben kiszabadult, de trónját nem sikerült visszaszereznie, és 1393. november 29-én hunyt el Párizsban. Máriának három féltestvére volt apja házasságon kívüli kapcsolataiból.[1]

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. L. Rüdt-Collenberg (1963) és Rudt de Collenberg (1980).

Források[szerkesztés]

  • Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2015. március 25. 
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.

További információk[szerkesztés]


Előző
Lusignan Péter
Örményország trónörököse
1374 – 1375 de facto
1375 – 1381 de iure
Következő
egyiptomi hódítás de facto
Lusignan Janus de iure