Liliom és oroszlán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Liliom és oroszlán
Szerző Maurice Druon
Eredeti cím Le lis et le lion
Ország  Franciaország
Nyelv magyar
Téma Francia irodalom, Történelem
Műfaj történelmi regény
Sorozat Az elátkozott királyok
Előző Franciaország nőstényfarkasa
Következő Az országvesztő
Kiadás
Kiadó Európa Könyvkiadó
Kiadás dátuma 1960
Magyar kiadás dátuma 2006
Fordító Gyáros Erzsébet
Média típusa könyv
Oldalak száma 313
ISBNISBN 9630780488

A Liliom és oroszlán Az elátkozott királyok című regényfolyam hatodik kötete, mely 1960-ban jelent meg.

Történet[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Miközben Londonban III. Edward elveszi feleségül Philippát, Párizsban IV. Károly meghal, és ezzel kihal a Capeting-ház. Halálos ágyánál Robert d' Artois biztosítja Philippe de Valois-t támogatásáról a régensség kérdésében, azt remélve, hogy így végre visszaszerezheti Artois grófságát. Megszerzi a királyság pairjeinek támogatását, ám ekkor Adam Orleton püspök Izabella, s végső soron Anglia számára követeli a francia trónt. Robert azonban eléri, hogy a pairek egyhangúlag elfogadják Philippe-et régensnek. Miután azonban Károlynak utószülöttként csak egy lánya marad, őt VI. Fülöpként megkoronázzák. Királyként megpróbál jó uralkodó lenni, és egyszersmind erős is, ezért felszólítja III. Edwardot, hogy jöjjön és tegye le a hűségesküt Aquitániáért. Ő így is tesz, amire egy lovagi tornán kerül sor, ahol három másik király is részt vesz. Közben Robert d'Artois ideges lesz, mert az igényeinek jogosságát bizonyító okiratok eltűntek. A hűségeskü letétele után ezért nyilvánosan botrányt rendez: megvádolja Mahaut nagynénjét azzal, hogy apjának házassági szerződését szándékosan elrejtette, hogy az abban rejlő igazság, miszerint Robert örökli Artois grófságát, ne kerüljön napvilágra. Mindketten esküt tesznek a Bibliára, ezért Fülöp király vizsgálóbizottságot nevez ki az ügyben. De mivel a bizottság vezetője Robert egyik embere, könnyű dolga van a vallomások felvételénél. Sajnos azonban ez önmagában nem sokat érne, ezért Robert Divion asszony segítségével nekilát, hogy elkészítse a házassági szerződés hamis példányát. A hitelesség kedvéért megszerzik az akkori pairek névsorát és a pecsétjük lenyomatát. Reully-ben, néhány úr körében be is mutatja a házassági szerződést, azonban kínos incidens történik: a dátumot elírták, s bár sikerül megmenteni a helyzetet, Robert komolyan aggódik, hogy terve füstbe mehet. Ráadásul fülébe jut, hogy a hamisításban közreműködő két asszonyt Mahaut börtönbe vetette. Őket azonban a király emberei szabadon engedik. Ezért Béatrice d'Hirson ajánlkozik, hogy elmegy Divion asszonyhoz, meggyőzni őt. Valójában azonban Robert-hez megy, először azért, hogy boszorkánysággal elveszejtse a férfit, de később teljesen a hatása alá kerül és a szeretője lesz. Ezzel azonban Robert kerül nyerő helyzetbe. Azt mondja Béatrice-nek, hogy ha Mahaut meghalna, akkor már nem lenne senki, aki ellenezné igényét; Artois az övé lehetne, Béatrice pedig az udvarhölgye és a szeretője. Ezért Béatrice megmérgezi Mahaut-t, aki egy hónap múltán meghal. Ezután, hogy biztosra menjen, megmérgezi Mahaut lányát, az özvegy Johanna királynét is. Ám végül Mahaut unokája, Burgundia hercegasszonya jelentkezik Artois grófságáért.

Mindeközben Angliában elterjed, hogy a halottnak hitt II. Edward még mindig életben van. A pletykának az adott alapot, hogy a III. Edward mellett régensként fellépő Roger Mortimer, akit nemrég még hősként ünnepeltek, kegyetlen és erőszakos volt, ráadásul hatalommániás. Mint kiderült, az egész csak csapda volt, mellyel rávették Kenti Edmondot, Mortimer ellenfelét, hogy maga írjon támogató levelet II. Edwardnak. Ennek birtokában pedig lefejeztették őt. III. Edward, aki lassan elérte a nagykorúságot, egyre dühösebben figyelte ezt, valamint azt, hogy anyja, Izabella, Mortimer szeretőjévé vált, akitől terhes is lett. Végül elhatározásra jutott: maga köré gyűjtötte hűséges embereit, és személyesen tartóztatta le Roger Mortimert, az anyját pedig egy várkastélyba száműzte. Mortimer így visszakerült a Towerba, majd hamarosan felakasztották.

Mindeközben Franciaországban Fülöp kitűzte az Artois-per tárgyalásának időpontját. Robert ügye egyre kevésbé alakult jól, és közben ráunt Béatrice-ra is, aki viszont elunta a várakozást. Robert Conches-ba utazott ügyeinek intézése érdekében, ahol megtudta, hogy Divion asszonyt letartóztatták. A királyhoz megy panaszra, ahol azonban kiderült, hogy Fülöp semmi ilyen parancsot nem adott. Valójában felesége, a gonosz Sánta Johanna pecsételte le a végzést titokban. Fülöp megveri feleségét, és bár biztosítja Robert-t támogatásáról, kiderül, hogy Divion asszony vallott. És noha újfent tisztára mosta magát, tudta, hogy csak Béatrice volt képes elárulni Sánta Johannának és a burgundi hercegnek, hol van Divion asszony és mit tudhat. Ezért hű szolgájával, Lormet-vel megölette a lányt és a Szajnába dobatta. Nem sokkal később Évreux-ben lovagi tornát rendeznek, ahol azonban Robert-t szembesíti Fülöp a kegyetlen igazsággal: hamisítása lelepleződött, iratairól bebizonyosodtak, hogy hamisak. Felajánlja neki, hogy elrendezi az ügyet, de csak akkor, ha örökre lemond Artois grófságáról. Robert azonban ezt soha nem lett volna hajlandó elfogadni, ezért még az ítélet meghozatala előtt megszökött, és különféle ismerőseinél húzta meg magát Franciaországban, közben a király ellenségeivel is szövetkezve. Ezért Fülöp megfosztotta pairi címétől, minden birtokától, és örökre száműzte őt Franciaországból. Robert azonban alattomos módon elkezdett lázítani Fülöp ellen. Angliába utazott, ahol hűséget fogadott III. Edwardnak, majd elismerte őt Franciaország törvényes királyának. Majd fondorlattal elérte, hogy Anglia hűbérurai is így ismerjék el Edwardot, s azt, hogy fegyverrel vonuljanak Fülöp ellen a trónigény teljesítéséért. Ezzel kitört a százéves háború, melyben Robert is részt vett. Partra szálltak Franciaországban, és dicsőségesen meneteltek előre. Egészen Vannes falaiig, mert ennél a jelentéktelen városnál egy kóbor nyílvessző eltalálta Robert d'Artois-t, aki belehalt sebesülésébe. Azonban még halálos ágyán sem volt hajlandó lemondani Artois-ról.

A regény végén, epilógusként, 11 évet ugrunk előre az időben, 1349-be, ahol bizonyos Giannino Baglioni sienai polgár levelet kapott Cola di Rienzitől, Róma kormányzójától, aki néptribunnak szólíttatta magát. Magához hívatta, s ott elárulta neki, hogy anyja, Marie de Cressay, aki kilenc éve meghalt, halálos ágyán meggyónt egy szörnyű titkot. Kiderült róla, hogy ő nem más, mint a halottnak hitt I. János francia király. Cola di Rienzi segítséget és támogatást ígért neki, de őt hamarosan megölték, így Giannino egyedül kezdett el harcolni igazáért. Mindenfelé segítséget keresett, de végül is meggyűlölték, és 1361-ben Aixban letartóztatták, és Marseille-ben bebörtönözték. Itt halt meg nem sokkal később, s így ő is osztozott az elátkozott királyok sorsában.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]